Múlt, jelen, jövő egybeforr, megidéződnek mesék és nagyra becsült elődök. Egyik pillanatban a természet közelségét érezzük bőrünkön, aztán a magyar mondák világa ragad el. Egyszerre kapunk hús-vér és transzcendens létbizonyosságot. Gondolatok születnek vallásról, elmúlt idők megragadó pillanatairól, ablak nyílik az univerzumra. Még a görögdinnye védőszentjét is megleshetjük…
A Kecskeméti Képzőművészek Közössége egy emberként áll ki a kortárs mellett. A csoport ehhez nemcsak az alkotás élményével járul hozzá, hanem sokkal komolyabb feladatvállalást is tesz. Maguk szervezik Kecskemét művészeti életét, az értékek védelmére és hatékony megjelenítésére vállalkoznak. Aki felkeresi őket, olyan szellemi műhelyre talál, amely az alkotói tevékenység mellett művészeti előadások, műhelybeszélgetések rendezésével is felkarolja a modern művészet ügyét.
A csoport 1988-ban jött létre, alapító mesterei Goór Imre, Bagi Béla, Báron László és Dulity Tibor voltak. Mára már több mint hatvan tagot számlál a közösség, tevékenységük szellemi és műfaji sokszínűséggel jellemezhető. Hagyomány és megújító szándék, a transzavantgárd és a szakralitás iránti érdeklődés egyaránt tetten érhető munkáikban. Ebből a színességből kínál egy szeletet a Kölcsey Központ tárlata.
Nehéz is volna kimutatni az alkotások egységességét, hiszen a negyvenhat kiállító negyvenhat világot lebbent fel előttünk. Éles váltásokkal követik egymást eltérő inspirációk, különböző élmények, szemléletek. Alig-alig merítkezünk meg egy művész gondolatiban, rögvest egy újabb alkotó hangulatai, érzései bontakoznak ki előttünk.
Mindez kétféleképp csapódhat le a látogatóban: impressziók egész hadával térünk meg otthonainkba, vagy pedig pont hogy zavaróan hat ránk a sokféleség, nehezen tisztul le bennünk, mit is kaptunk a tárlattól. Először ez utóbbi történt meg velem. Idő kellett ahhoz, míg valóban megszületett egy átfogó gondolat a kapott élményről.
Egyszerű emberként betérve a kiállításra kicsit magunkra vagyunk hagyva. A műveket inspiráló életmozzanatok rövid összefoglalása vagy néhány gondolat az alkotókról szükségszerű lenne egy olyan tárlat esetében, mely több művész munkáját mutatja be. A nevek tengerében, művészi világok kavalkádjában ezek híján könnyen elveszhetünk. A kiállítás célja persze teljesül: átfogó képet kapunk a közösségről. De a fent említett kisebb írások érzésem szerint erősítenék a befogadást; közelebbivé, kontúrosabbá tehetnék az összképet.
Mindez persze mit sem von le a bemutatott munkák értékéből, hiszen nagyon sok elgondolkodtató remekművel találkozunk. A szivárványszerű sokszínűségben bárki megtalálhatja a számára kedveset, izgalmasat. Nosztalgiázni, múltba révedni általában szeretünk. Erre indítanak többek között Miklós Árpád, Zugor Zoltán vagy Gyulai Béla képei.
A népmesékhez hasonló motívumokkal és rajztechnikával él Kalmárné Horóczi Margit. Fantáziánkat hívja elő Damó István Mese a lét adta játékról című sorozata. S a legizgalmasabb képek közé tartozik Borsos István festménye – A görögdinnye védőszentje – is.
A képek mellett találkozhatunk ötvösmunkákkal, szobrokkal, vagyis nemcsak tematikailag, hanem anyagban, formában is változatos a tárlat. Kőből lettünk, kővé leszünk – ezen is elgondolkoztathat Balanyi Zoltán Magzat című alkotása. Majoros Gyula munkái pedig igazán összetett bronzszobrok. Egy szó, mint száz: múltba révedni, felülről lebegve a valóra tekinteni mindig élmény. A Kecskeméti Képzőművészek Közösségének művei pedig lehetővé teszik ezt.
A Látlelet II. című tárlat 2012. március 7-ig tekinthető meg Debrecenben, a Kölcsey Központban
