Baglyas Erika és Mátrai Erik játszanak az érzékszerveinkkel. Közösen épített installációjukkal különösen a szemünket igyekeznek megcsalni. Egy falra szerelt asztal segítségével, a fent és a lent tapasztalatának összezavarásával zökkentik ki a nézőt. A Helyreigazítás (Közérzet installáció) egy olyan kiállítás, amelyen senki nem ülhet egy asztalhoz.
„Körülnéztünk, és azt láttuk, hogy minden a feje tetejére állt” – fogalmaz a szerzőpáros az installáció kapcsán. A helyiségbe lépve valóban a jól ismert közhely idéződik elénk, sőt akár a hegeli kint-bent logikáját is felemlegethetjük. Maga az installáció azonban nem kíván több lenni egy olyan térnél, amely próbára teszi játékosságunkat és türelmünket. Az alacsony plafonról ugyanis meglepő módon egy asztal lóg, négy lábával a mennyezethez rögzítve. A szemközti falra projektorral vetítve ugyanezt az asztalt látjuk, immár a helyén. A látszólagos rend azonban csupán addig tart, amíg be nem sétálunk a kiállítás terébe, és részeseivé nem válunk a játéknak, amely minket is a fejünk tetejére állít.
Az asztal hétköznapi motívuma értelem-összefüggéséből kiszakítva lóg a levegőben, miközben falra vetített, tükrözött mása látszólag a helyére került. Mégis elbizonytalanít a helyzet, ugyanis a vetített képen mi magunk nem vagyunk a helyünkön, és bárhogy is próbálkozunk, legfeljebb kézen állni láthatjuk tükörképünket. Rá kell jönnünk, hogy a helyreigazítás valójában nélkülünk történt meg az üres kiállítótérben. Innen nézve talán úgy tűnhet, hogy a „közérzet installáció”-ként megnevezett műfaj nem igazán közönségbarát, erről azonban szó sincs – sőt, épp az ellenkezője igaz.
A funkciójától megfosztott tárgy nem működik többé berendezési eszközként, bútordarabként: hiába próbálunk rákönyökölni, vagy egy tollat ráhelyezni. Mégsem puszta formaelemként funkcionál, hanem újrastrukturálandó tárgyként van jelen – és ebben az újrastrukturálásban minden néző szabad kezet kap.
A helyiség adottságait az installáció, az installáció kínálta lehetőségeket pedig Fehér Ferenc táncművész használta ki bravúros módon: a megnyitón bemutatott performanszát az asztalról lemászva kezdte, majd az asztal alatt folytatta – mindez a vetített képen break táncnak tűnt. Kevésbé látványosan bár, de mi magunk is hasonlóképpen vesszük újra és újra használatba a felfüggesztett asztalt minden látogatás alkalmával.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az asztal rendeltetésszerű használatára egész egyszerűen nincs módunk. A szokásos hétköznapi funkcióitól megfosztott tárgyhoz mindazonáltal újabb és újabb asszociációkat kapcsolunk az installáció megtekintése során. Az asztal a tér azon eleme, amelyhez az otthonosság képzeteit társítjuk. Egyszerű struktúrájú, mégis egymagában bensőségességet teremt. Alapvető rendeltetése, hogy le lehet hozzá ülni. Azzal, hogy az installáció egy egyszerű mozzanattal kibillenti a tárgyat és a nézőt is a tapasztalati valóságából, egyszersmind az asztal identitásképző szerepére kérdez rá – illetve feladja a leckét a lakberendezőknek is.
Felmerülhet a kérdés: vajon helyettesíthető-e mással a kiállított objekt? Az asztal jelentősége abban áll, hogy kontextust kínál az inverz tükör ötletére kínálkozó játékban: puszta jelenlétével racionalizálja a helyzetet. A „közérzet installáció” alapvetően nem szakad el a földtől – legfeljebb csak a plafonig –, és a nézőt minden erőszak nélkül vonja be.
A falra szerelt berendezés ötlete nem számít újdonságnak a kortárs művészetben, és jellemzően a megdöbbentés, a meglepetésszerűség eszközeként fordul elő – gondoljunk csak Maurizio Cattelan lovaira, amik hol a mennyezetről lógnak be a kiállítás terébe, hol pedig az oldalfalon jelennek meg, mintha éppen átugranának rajta. A Helyreigazítás ennél sokkal otthonosabb terepet alakít ki magának: a tér szabályai adottak ugyan, de a valódi főszerepet a látogató kapja, aki rákényszerül az interakcióra. Levetkőzi a konvencionális nézői attitűdöt, és valóban belép a műalkotásba. A „közérzet installáció” műfaji újítása elsőre éppoly egyszerű találmánynak látszik, mint hajdanán a camera obscura. A kiállítás remekül példázza, mire nem jó egy installáció. Ez alkalommal megtudtuk például: egy asztal mindaddig asztal marad, amíg tükörképe a helyén van. Vagy mégsem?
Baglyas Erika és Mátrai Erik: Helyreigazítás (Közérzet installáció) című kiállítása Budapesten, a Godot Galériában tekinthető meg 2012. március 17-ig.
Fotók: Baglyas Erika.
