Gál Ferenc Ódák és más tagadások című kötete 2011 végén jelent meg a PRAE.HU-Palimpszeszt kiadásában, cirka tizenhárom évvel a legutóbbi könyv, az Újabb fejezetek a bábuk életéből után. A szerzővel Bajtai András és Krusovszky Dénes beszélgetett, a házigazda pedig a kiadó vezetője, Balogh Endre volt.
Mint megtudtuk, a szerző nem szándékosan várt ennyi évet az új megjelenéssel, 2003-ra már kész volt a kötetterv, a korpusz azonban különböző kiadók szöszölései következtében mégsem ölthetett könyvformát. Ami ezt mégis lehetővé tette, az Gál Ferenc és azon fiatal költők találkozása, akik őt szellemi elődjeik között tartják számon, történetesen a Telep Csoportból indult költők, akik közül Sirokai Mátyás volt az, aki felkereste őt, és megkérte, írjon a kötetéhez ajánlót. Rajta keresztül vezetett az út Pollágh Péterhez és a kiadóhoz.
Az eset különössége, hogy a kilencvenes évek végétől Gál Ferencet olvasó fiatal költők − köztük az ódák szerkesztője, Pollágh Péter − egy évtizeden át nem ismerték személyesen a Szentendrén visszavonultan élő szerzőt, a nehezen beszerezhető, kézről kézre adott verseken keresztül azonban legalább akkora hatást gyakorolt erre a most harminc körüli generációra, mint például Szijj Ferenc vagy Marno János.
Ahogy Balogh Endre meg is jegyezte, egyes Gál-sorok sok olvasó számára lehetnek ismerősek például Nemes Z. Márió-versekből, mondjuk a Könyvesblog által citált „Paprikát megtölteni sötétséggel” vagy „a férfi engedte, / hogy megsimogassák a púpját” kezdetű sorok. Bajtai András meg is jegyzi, hogy az ő első kötete, az Átlátszó város a mai szemmel olvasva talán már-már túlzottan jellegzetes Gál Ferenc-i retorika bűvöletében született. Arról azonban feltűnően szűkszavúan nyilatkozott Gál, hogy kik az ő mesterei. Szóba került Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes is, aki az egyik felfedezője volt, és aki már az első megjelenéseiben méltatta az érzékiség és a gondolatiság sajátos egységét, megróva azért a mondatokban és nem verssorokban gondolkozó költő „prozódiai bizonytalanságát”. Világirodalmi mintái közül a cseheket emeli ki: Holant, Kavafiszt és az egyelőre lírikusként magyarul Kemény fordításában csak antológiában olvasható Jáchim Topol egy-egy versét.
Szó esett Gál mára már a könyvtárból is nehezen beszerezhető első kötetéről (A kert a város és a tenger) is, amit a szerző külalakját tekintve „harmadik világbeli mosógépek használati utasításához” hasonlított, és amit Bajtai csak úgy talált meg a könyvtárban, hogy több polcnyi könyvet pakolt ki a helyéről, mire meglett a polc mögé esett kis füzet. Az ilyen motívumok sarkallhatták Balogh Endrét arra, hogy a bélyeggyűjtők szenvedélyes elhivatottságához hasonlítsa a fiatal költők megszállottságát, ahogyan keresték és szkennelték, másolták és terjesztették Gál Ferenc publikációit. A hasonlat találó, az este a rajongók és ínyencek estéje volt, a Kalicka Bisztróban összegyűlt húsz-harminc ember jórészt szakmabeliek közül került ki. Ezen általában illenék keseregni, én azonban erre most képtelen lennék, egyfelől mert örülök, hogy a tömegiszonyom ezúttal nem jött elő, másfelől az este így bensőségesebb, csendesebb, barátibb lehetett, a mikrofon is csak megszokásból kellett, olykor zúgott, berregett kicsit, mintegy emlékeztetőül, hogy ez itt mégiscsak egy rendezvény. A meghittség mégsem lett belterj, a szakmai felkészültség nem vált száraz tudományoskodássá: ami elhangzott, bárki számára követhető és érthető volt. A költői érdemek férfias elismerése pedig nem csapott áhítatos bálványimádásba. Az est alatt sokat megtudhattunk egy olyan költőről, akinek a szövegeit és a legfontosabb fiatal szerzők szövegeiben nagyon is erősen jelen lévő hatását jóval kevésbé tárgyalja a kritika, mint az indokolt lenne. Bőven van tehát mit bepótolni.
Bizalmas információként azt is megtudhattuk, hogy már két új kötet is csak kiadásra vár: az egyik a 2004-2010 közötti verseket tartalmazza majd, a stilizált Budapest mint fürdőváros motívuma köré szerveződik, és közéleti elemeket sem fog nélkülözni. Azontúl pedig készülőben egy 2011 utáni szövegekből építkező ötödik kötet is. A költő és az őt értően olvasók-továbbírók egymásra találása remélhetőleg gördülékenyebbé teszi majd a megjelenéseket is, de hát az ínyenceknek az étteremben is várni kell. Ez a sorsa annak, aki nem hamburgerért áll sorba.
Gál Ferenc Ódák és más tagadások című kötetének bemutatója, Kalicka Bisztró, Budapest, 2012. március 29.
