Kántás Balázs versei

Bankjegyeket számolgatsz,
mintha bármit is
megteremtenének a
mechanikus kézmozdulatok.

Szűkülő falak között
kuporogsz, reménymorzsákat
rágicsálva.

Szádból a kőfogak
egymás után
kihullanak.

Otthonnak nevezett
kőskatulyádban
váltogatod az álvilágokat
megnyitó ablakokat.

Kilépni
már régen nem mersz,
nem is várnak
megváltó újdonságok.

Mirelitpizzákkal folytatsz
érdemleges társalgást,
arcodon a heg
ijesztően formátlanodik.

Állni,
a Parlament előtt,
zászlók árnyai,
baljós árnyékok közt.

Média által
nem tudósított,
öncélú létezési forma.

Mindazzal együtt,
ami benned még elfér,
leadott voks nélkül akár.