Nagy Márta Júlia: Békafiú, békalány (vers)

Mereszti nagy, zöld szemét, alsó ajka lefittyed. Nem
telt, nem széles, ez nem békaszáj, de mégis, az arca
akár azé az állaté. Hiába a napsütötte, sima bőr, olyan,
mint a kétéltűek a kertben, lapul, ugrásra kész, tűnjön
bár életuntnak, vagy mintha aludna. Tarthatod befőttes
üvegben, nem jósol se napot, sem esőt; emészti magát,
ébren álmodik.

Járhat bárhol, széles utcákon, keramitkockák sárga
útján, nem kell neki a nagy varázsló, meséje megírva,
terve kész. Csak kutat keres, ahová labdáját ejthetné,
aranygömbjét, szerelme glóbuszát, rejtőzzön már
varangy vízmosás mélyén, erdei utakon, ha nem a kertben,
akkor gangokon, útkereszteződéseken, zebrán, amin át
kell jutnia, a lámpa zöld.

És egyszerre villan lámpa és szem, hálóban a varangy,
a termetes úr, nyálkás bőre palást, tudja jól, a nyelv
hegyén a légy meg nászajándék. Két makkegészséges
szervezet, elélnek ők vízben és szárazon, neurózisuk
a csapda, valójában mindketten derűsek, csak ezt a világért
sem vallanák be. Suba subával, guba gubával, kertvárosi
virradat, lakodalom, harangszó.

Mert hasonló a hasonlóban oldódik. Ha a tévé előtt
telt a gyerekkorod, betonfogságban, nem szeret beléd a
Greenpeace-aktivista, még ha rá is veszed magad, hogy
külön gyűjtsd a papírt. Ha vadvirágot szedtél, koszorút
fontál belőle, DJ Suli Bikája kiröhög: ki ez az eszelős?
Békafiúnak baseball-sapkája van, széles válla, járása, mint
komor bikáé, mondhatnád.

Mint a főkolompos a tízperces botrányban; mint sörösüveg
a focipályán, cserepein elhasalt a másodikos gyerek, nem
a te öcséd volt, akkor semmi baj. A saját gyerekeit megvédi
majd, zöld palástja betakar, csókja puha, mint a levélkuckó,
amibe húzódtok, és lehet dicsekedni az iskolaudvaron: tiéd
az iskola réme. Az osztályfőnök-szomorító, igazgatóideg-
borzoló, rossz fiú.

Békalány, te már sose nősz fel. Nincs már folyosó, hogy
visszhangozza örömöd. Azt hitted, a te műved? Csak az
történt, ami mindig is szokott. Üvegkupolán át szikrázik
a nap; csak szemed erdején törik meg a fény, és elnyelődik
a sűrű zöldben, hogy árnyat ne vessen, átok és éjszaka
ne keljen ki belőle. Mert nem lehet sötét a kertvárosokban,
mi lenne akkor veled.