Szabadságharcosok, ha találkoznak

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a vasárnapi program részeként mutatták be Czapáry Veronika Anya kacag című első regényét, amely nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvet Soma Mamagésa méltatta.

Soma rögtön nagy lendülettel bele is vágott a közepébe, szerinte egy forradalmárnőt, egy szabadságharcost, tehát egy kollégáját köszönthetjük Czapáry Veronika személyében. Könyve olyan, mint egy álomversekkel tűzdelt blog, tömény és újszerű. Megváltozott világunkban egy sor új magatartásmunkát kell megtanulnunk, nőknek és férfiaknak egyaránt, többek között ez a könyv is egy új szerepmintát kínál.

Soma négy témakörre osztotta mondani- és kérdeznivalóját. A legfontosabb ebből természetesen a női szexualitás ábrázolása volt. Egyáltalán, a nők testi vágyairól való diskurzus, hogy egy nő nyíltan beszél erről, átlépve a szűz-szajha kettősséget, hisz egy férfiak által uralt társadalomban csak két lehetséges női magatartásforma van: Szűz Mária vagy Mária Magdolna. Czapáry tehát egyfajta társadalmi szolgálatot is tesz azzal, hogy egy olyan regényt ír, melyben a női szexualitás kerül középpontba.

Ezzel összefüggésben a második témakör a regény nyelvezete. A beszélgetés során elhangzott, hogy eddig a női szexualitásról csak férfiak írtak, és amúgy is, a nyelv, amit használ egy nőíró, alapvetően férfinyelv, ez zavarja is a szerzőket. Soma poénosra vette a dolgot, mikor úgy fogalmazott, nincs még nyelv a női nyelvre.

Kétségtelen, a szöveg erősen maszkulin jellege (mindjárt érthető lesz, mire használom a jelzőt) a program elején felolvasott részletből is kiderült. Egyszerű, nyílt, nem finomkodó vagy szépelgő, nem érzelgős szöveg, csak semmi eufémizmus. Azokat a kifejezéseket használja, amiket a legpontosabbnak ítél, még akkor is, ha az illetlen, ha az „csúnya beszéd”.

Szerintem épp ez okozza majd a regénnyel a legfőbb gondot. A bemutatóra többségében ugyan nők voltak kíváncsiak (Soma meg is jegyezte, ez nagyon is jellemző, hiszen a nők olvasnak inkább, és csak a nők foglalkoznak önismerettel is), de figyelve az arcokat a felolvasás során, úgy tűnt, inkább kényelmetlenséget, viszolygást váltott ki némelyekből az anális szexről, a szűk hüvelyről, az ebből adódó fájdalomról, valamint az álló fasz jólesően émelyítő szagáról szóló szövegrészlet. Úgy pedig nehéz szabadságharcot vívni, ha akikért vívják, nem nagyon tartanak rá igényt.

A harmadik kiemelt téma a bemutató során a szingliség kérdése volt. Hogy nők és férfiak egyre nagyobb arányban egyedülállóak, egyre nehezebb számukra kötődést kialakítani. Ugyanakkor például a regény főszereplő-elbeszélőjét, Viktóriát foglalkoztatja, hogy meddig lehet elmenni egy párkapcsolatban úgy, hogy közben ne adja fel magát az ember. A lány kötődne másokhoz, de nem megy. Ezzel összefüggésben felmerült az abúzus problémája is, ami szintén szerepet kap a regényben. Soma felhívta a figyelmet, hogy Európában mennyire jellemző még most is a családon belüli erőszak, a lánygyermek apja általi molesztálása. Bár korábban is volt egy ilyen sejtésem, a beszélgetés ezen részén megerősödött bennem a feltételezés, lehet, hogy ez a regény pszichológiai és más tudományos téziseket akar inkább demonstrálni és kevésbé egy történetet elbeszélni.

A gyerekkori molesztálás problémájáról egyébként egyszer csak áttevődött a társalgás a fehérneműmodellek kislányos karakterére, illetve arra, hogy Magyarországon mindent, akár még lakóparkot vagy fűnyírót is női testtel akarnak eladni. Majd egy kicsit elmerengtek azon, milyen nagy probléma, hogy itthon alacsony a nők aránya a Parlamentben.

Aztán visszatért a beszélgetés a könyvhöz, szó volt még a negyedik fontos tényezőről, a halálról, illetve a halál traumájának feldolgozásáról is. Összegzésképpen Soma azt monda, hogy aki megérti Viktóriát, az biztos, hogy nem kurvázza le, és reméli, hogy nem csak nők, de férfiak is olvasni fogják ezt a kötetet.

Én azonban úgy gondolom, hogy előbb azt kell kívánni, hogy egyáltalán a nők is olvasói lehessenek, egyrészt a már említett nyelvezet okozta nehézségek, másrészt a téma miatt, mivel a regény egy a szexuális vágyait különösebb probléma nélkül ki- és megélő nőről szól, miközben a női szexualitás valódi ábrázolása feltehetőleg inkább az elfojtások és hiányok története kellene, hogy legyen. Azzal valószínűleg többen tudnának azonosulni.

Czapáry Veronika Anya kacag című regényének bemutatója, XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2012. április 22.