Monokli. Erről a polgári világot idéző látszerről kapta a címét a Pesti Színházban március közepétől játszott, a nagyszerű drámaíró, Molnár Ferenc jeleneteiből és tárcáiból Fesztbaum Béla által rendezett darab. A Monokli várhatóan nem fog csalódást okozni egyetlen nézőnek sem. A szórakozást társadalomkritikával és az emberi gyarlóságok számba vételével vegyítő előadás véleményem szerint az évad egyik figyelemre méltó bemutatója.
Több – köztük számos prózai – művet két felvonásos zenés színpadi előadássá komponálni mindenképpen érdekes dramaturgiai kísérlet. Mindezt úgy végrehajtani, hogy a közönség ne érezze túlzottan töredezettnek a darabot, vitathatatlanul elismerésre méltó teljesítmény. Molnár Ferenc írásainak egybefűzésekor kétségkívül a legelső, és talán a legnehezebb lépés a darabba szánt művek kiválasztása lehetett. Az író terjedelmes életművéből ugyanis bizonyára nem volt egyszerű megtalálni azokat a kisebb jeleneteket, hírlapi tárcákat, amelyek a mai közönség számára is aktuálisak, sőt nem egyszer új mondanivalóval telítettek, ugyanakkor egymáshoz is illeszkednek annyira, hogy eme műveket együtt, két felvonásba rendezve színpadra lehessen állítani.
A siker egyik kulcsa az írások egybefűzésénél – amely ezen előadás alatt is érezhető törekvés – a Molnár Ferenc-darabokra oly jellemző feszített dramaturgia. Molnár még prózájában is a drámai hatások mestere, ám a munkáiban mutatkozó drámaiságot meg is kell ragadni, a színpadon pedig tolmácsolni. Fesztbaum előadásában véleményem szerint mindez sikerült. Az író munkái természetesen önmagukban is értelmezhető, nagyszerű alkotások, ám ily módon egyberendezve rendkívül érdekes többletjelentést is hordoznak. A rendezés és a színészek közös érdeme, hogy még az eredetileg hírlapba írt művek is megelevenednek a színpadon, a szereplők, sorsok, hangulatok kilépnek az újságok, könyvek lapjai közül a függöny elé.
A darab egyik fő témája a hazugság, amely lehet gyermeki, civakodó szerelmesek közötti vagy éppen hatósági. A századforduló kissé talán dekadens világa, amely napjainkból visszatekintve ugyan tűnhet „boldog békeidőknek”, ám – ahogy ez az előadásból is kiderül – valójában éppúgy ezer társadalmi feszültségtől terhes időszak volt, mint jelenünk. Különösen aktuálisnak tűnhet a nagy leleplezésekről szóló jelenet, amely ugyan a hűtlen vagy csak hírbe hozott férjekre és feleségekre vonatkozott, ám az országgyűlés előtt tárgyalt úgynevezett „ügynöktörvény” miatt a nézők úgy érezhetik, mondanivalója más kontextusban ugyan, de még ma is időszerű.
A gyermekszerepeket a színpadon érett színészek alakítják, akiknek csupán az öltözete és viselkedése gyermeki. Az előadásban – éppen az összeállítás jellege miatt – sokféle helyszín kel életre, ám ehhez elegendőnek bizonyult egy jól tervezett díszlet – Horesnyi Balázs munkája –, és a jól irányított, nem egyszer a színészek ruháit is megfestő fény – felelőse Csontos Balázs. A Fesztbaum Béla által komponált zene nem csupán aláfestője a színpadi cselekménynek, hanem szerves része, helyenként kiemel vagy felerősít egy-egy gondolatot, máskor megteremti a korszak vagy helyszín atmoszféráját. Dramaturgiai szempontból különös figyelmet érdemelnek az egyes jelenetek közötti átvezetések, melyek gyakran támaszkodnak a zenére. A kezdő jelenet megválasztása talán némileg vitatható, elhagyása, vagy a darab más részébe beillesztése is indokolt lehetne, ugyanakkor az alkotók szándéka esetleg éppen az erőteljes színpadi hatás elérése volt. A gyerekszájon mindig nevetünk, itt is gyermekek beszélgetnek, de nem a kedvenc játékukról vagy állatukról, hanem a felnőttek által is megfejthetetlen misztériumról, a halálról. A halálról gyermeki nyelvvel és ártatlansággal. A második felvonás dramaturgiailag feszítettebbnek tűnt az elsőnél, különösen a színházi világgal kapcsolatos jelenetek egybefűzése ragadhatja magával a közönséget.
Az előadás erőssége a kiváló színészi játék: a sokféle szerepkörben bemutatkozó színészek (Tahi Tóth László, Rajhona Ádám, Kern András, Lukács Sándor, Gerő Bence, Mezősi Miklós, Harkányi Endre) és színésznők (Halász Judit, Szegedi Erika, Venczel Vera) egy kis időre újrateremtik számunkra a Pesti Színházban a századfordulós Budapest hangulatát. Az egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató Monokli Molnár Ferenc műveit kedvelőknek kihagyhatatlan, de bárki másnak is bátran ajánlható darab.
Monokli, Játék két felvonásban Molnár Ferenc írásaiból, Pesti Színház, rendező: Fesztbaum Béla. Játsszák: Halász Judit, Venczel Vera, Szegedi Erika, Tahi Tóth László, Kern András, Lukács Sándor, Harkányi Endre, Rajhona Ádám, Gerő Bence, Mezősi Miklós.
Fotók: Szkárossy Zsuzsa.
