igen most
tekintetem egy szempillányi
fogócska minden mozdulatoddal
nem szórom magam beszéd mögé
mert tudom mit akarok
szárnyak nélkül
mezítláb átlépni
veled a ruhákból kirogyó
zajrészeg nappalok súlyán
de majd néha elhagyok egy-egy suttogást
a szobafehér csendben
évek múlva találunk rá
azokra a közénk
simult szavakra:
semmi idegen
semmi tökéletes
csak te
unplugged
nézd milyen megfejthető vagyok ma
a nap értően átsüt rajtam
sugarairól a szél sápadt dallamot penget
unott dobhártyámra
elfolyik minden karc a levegőből
lépteim köré ülnek az épületek
mozdulatlanul mint egy halk taps
otthon kihúztam a konnektorokat
megfulladt minden
a mosógépben a ruháim
a számítógépen a zenék
az e-mailjeim
a verseim
marakodó zsebeimtől is megszabadultam
csak egy bontott doboz cigaretta követ reggel óta
néhány szembejövő lány
pillantásuk élő rajtam mint egy narancs illata
egymás fülébe suttogják szemem színét
ma szeretni fogom őket
ma minden egyszerű
idén huszonhét éves leszek
már kitaláltam mindent
think i’m just happy
