Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Fényszentély

Mátrai Erik: Porticus

Mátrai Erik: PorticusRajzol, fest, fényképez, lightboxokat, térplasztikákat, objekteket, video-műveket, installációkat készít, vetített, színes fényekkel kísérletezik – olvasom a művészről. Ezek után arra számítottam, hogy Porticus címmel Mátrai Erik pazar, színes fényinstallációját fogom látni az acb Galériában. A kiállítóhely polgári lakás a Király utcában. Az épület Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus szülőháza. Ő vezette be a szimmetria-fogalmat a fizikába. Szelleme ott bujkál a falak között.

Az előszobából betessékelnek egy sötét helyiségbe, jelezve, hogy még két szomszédos szoba tartozik a kiállításhoz, majd magamra hagynak. Feketeség és sok kis fehér fény. Apró pontokból világítanak. Nem is pontok, nyílik ki lassan a szemem, inkább fénynyalábok. Mozdulni se merek, hova lépek, mibe botlok. Szerencsére nincs klausztrofóbiám, de sötétben mindig nehezen tájékozódom. Érzékelem, hogy füst száll, forrása rejtett, de mégsem fog el a menekülési kényszer, bár kissé szédülök. A zene is ráerősít a titokzatos hangulatra. Lassan szokja szemem a sötétet.

Rádöbbenek, oszlopcsarnokban vagyok. Csak éppen kő, tégla, márvány nincs sehol. Az oszlopokat nem időben elmálló anyagból, hanem fényből építették. Nem is akárhogyan. Fényoszlopok hajszálpontos találkozásából. A padló irányából és a plafonról tizenkét kis nyílásból indulnak a fénysugarak, hogy találkozhassanak pontosan középen, majd összeolvadjanak, szentéllyé alakulhassanak. Egy virtuális Akropoliszon járnék? A látvány monumentális, mégis puritán. Nincsenek színek. Mindegyik oszlopot tizenkét fénypászma hozza létre, ami nem lehet véletlen. A tizenkét állatövi jegy? Az Olümposzon tizenkét főisten lakott, Jézusnak tizenkét apostola volt és Izrael törzse Jákob tizenkét fiától származik. Vagy csak a tizenkét hónapra történik utalás? Ha ismerjük a művészt és korábbi munkáit (például a fényoltárt), tudhatjuk, hogy foglalkoztatja a transzcendencia tapasztalatának megragadása, közvetítése.

Mátrai Erik: Porticus

Belépek az oszlopok közé, körülölelnek porticusként. Nem támaszkodhatom nekik, de félnem sem kell, hogy rám dőlnek, agyonnyomnak. Még Sámson ereje is kevés lenne, hogy romba döntse. Kezem a fénypászma találkozási pontját keresi, melyik jön föntről és melyik lentről. Így magam is része leszek, építőköve a virtuális oszlopnak. Átléphetek rajta. Nem érzékelem a határokat, és nem tudok nem a magasba nézni. A feltörő fénynyaláb lebegése kozmikus élményt nyújt, a megfoghatatlant, amit szemünkkel mégis láthatunk. A fényt, ami nélkül nincs élet. Fényoszlopok, kariatidák nélkül is az égboltozatot tartják, és szakrális tartománnyá alakítják a befogadott teret. Kegyhely ez az elmélyülésre, ahol a figurális megidézése absztrakt térélménnyé válik tudatunkban.

A másik két szobában is ugyanez a látvány fogad, bejárva azokat, nem látni, merre van a jobb és a bal. Mégsem keltik félelmetes labirintus érzését, itt sincsenek átléphetetlen falak, ha a kijáratot nem is egyszerű megtalálni.

Mátrai Erik: Porticus

Az udvaron fejbe vág a májusi napfény. Nem tudok a napba nézni. Oszlopot látok, fémből, rozsda rágta, mint egy kóros daganat húzódik a hajdani pompás épület udvari homlokzatán. Szemétledobó lehet, vagy már az se, mert használhatatlan. Ez már nem a virtuális világ. Visszakívánkozom a fényoszlopokhoz, amit nem emészt rozsda. Porticus, oszlopsor, benne van a porta szó is. Kapu. Nyitva van.

Mátrai Erik Porticus című kiállítása 2012. június 1-ig tekinthető meg Budapesten, az acb Galériában.