A Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben című konferenciát a Debreceni Egyetem Angol Irodalmi Tanszéke és a debreceni MODEM közösen rendezték meg 2012. május 4. és 6. között. A rendkívül színvonalas, egyedülálló rendezvény a kreatív gondolatok mellett egy lehetséges debreceni filmes műhely ötletét is előhívta.
Az eseményre a helyi illetőségű filmes szakemberek mellett Budapestről, Kolozsvárról érkeztek előadók, filmrendezők, kritikusok, egyetemi oktatók és hallgatók, s talán ennek a sokszínűségnek is köszönhető, hogy aki ellátogatott a programra, biztosan nem tért haza csalódottan.
A háromnapos rendezvényt péntek délután egy kerekasztal-beszélgetés nyitotta, amelynek meghívott előadói Gulyás Gyula, Janisch Attila és Szabó Elemér filmrendezők, illetve Váró Kata filmes újságíró-tudósító voltak. A közel három órás disputa során terítékre került a magyar film egykori és mai társadalmi szerepe, szóba jöttek a filmkészítés gyakorlati és elméleti megközelítései, illetve a magyar és európai film készítőinek és befogadóinak helyzete. A beszélgetésből kiderült, hogy nem csak a magyar filmes alkotóknak, de a közönségnek is nehéz a dolga, a (film)kultúrát nagyban érintő financiális változások pedig csak részben okai a magyar film népszerűség-csökkenésének. A mai magyar mozi befogadójának át kell verekednie magát a kereskedelmi médiumok által felállított falakon, a műfajfilmek erdején, s csak nagy erőfeszítések árán juthat el a valódi (magyar) értékeket közvetítő filmes alkotásokhoz. Pozitív viszont – ahogy Váró Kata fogalmazott –, hogy a külföldi szemléken általában nagy érdeklődés és közönségsiker övezi a magyar filmet. Az újságíró emlékszik olyan alkotásra, amelyre napokkal a vetítés előtt elfogytak a jegyek, és amely teltházzal futott jelentős mustrákon.
A konferencia második és harmadik napján az alábbi hat szekcióban hallgathattak előadást az érdeklődők: Szerzői olvasatok – A buy non prescription viagra online fiatal generáció filmjei, Kelet-Nyugat, Kocsis Ágnes testvilága, Nyomozás/Temetetlen múlt, Pálfi György testmozija és Szerzői olvasatok – A középgeneráció filmjei. Az elhangzott szövegek kivételesen inspirálóak voltak, olyannyira, hogy az előadásokat követő hosszas viták miatt a tervezett időkeretet alig lehetett betartani. Több előadó mondandójából is visszaköszöntek Janisch Attila szavai, miszerint „a testfilm az, ami a testben játszódik”. A test, a testiség metaforikus értelmezései egészen kitágultak, már-már műhelybeszélgetés jellegűvé változtatva a konferenciát. Szó esett többek között a szinkronról mint a test jelölőjéről, az eltemetett/halott testekről mint a kulturális-társadalmi emlékezet lenyomatáról, a testről, amely a generációs törések jelölője, a testről, amelyen erőszakot követnek el, amit felnyitnak, s amit újra eltemetnek, a természetes és nem természetes test rajzolatairól, s a helyszínről mint a test kiterjesztésének lehetőségéről. A résztvevő úgy érezhette, az előadások egybeálló szöveggé vagy még inkább szövetté fonódnak össze, s egyedi olvasatokat hozva létre, közös nyelven kezdenek kommunikálni.
A filmmel foglalkozók számára olyan alkalom volt ez, ahol az univerzális gondolatok és a jellegzetesen magyar ábrázolásmódok találkoztak a test, a testiség fogalma körül. A konferencia végén résztvevő és érdeklődő számára egyaránt egyértelművé vált, hogy ezúttal elkezdődött valami Debrecenben, s világosan kirajzolódni látszott/látszik egy debreceni filmes műhely. Bátran kijelenthetjük, hogy Debrecen felkerült a magyar filmszakma térképére, és cultural studies alapú megközelítésével várhatóan sokáig és sok mindennel tágítja majd a filmes gondolkodás körét.
Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben konferencia, Modem, Debrecen, 2012. május 4-6.
