Ha kisült már, Pite véle!

Mi jut eszükbe a jó vígjátékról először? Csak két szót mondok: Amerikai Pite! A jól ismert csapat, akik mindig jókedvre derítik a népet. Megérkezett a folytatás, melyet nagy izgalommal várt a mozik közönsége. A mi nemzedékünk számára ez a széria a Forró rágógumi. 1999-ben kezdődött és mai napig rágjuk. S hogy lerágott csont maradt-e? Egyáltalán nem. Mindig hozza a megszokott formáját. Gőzölgő, friss, és ahogy a plakátja is hirdeti, az utolsó szelet a legjobb szelet!

Ha szigorú kronológiai rendben haladnánk, akkor ez a rész hivatalosan már a nyolcadik lenne. De amikor ezt feltételezzük, akkor ugye nem beszélünk teljesen komolyan. Hiszen az összes többi részben az egyetlen közös pont Jim papája. Az eredeti szériát követve tehát A találkozó mindenképpen a negyedik epizód, így felejtsük el az időrendet, és hagyjuk ki a lényegtelen részeket!

Ehelyett nézzük inkább meg közelebbről a jól ismert szereplőket. Itt van nekünk rögtön Jim (Jason Biggs), a mindig balfácán, aki képes a legegyszerűbb helyzetből is úgy kijönni, hogy az egész világ tudjon róla, milyen cikis szituációba került éppen. Esetünkben Stifler bulijának meghívottjai előtt. Még mindig övé a „Pités srác” szerep. Kevinből (Thomas Ian Nicholas) otthoni papucsférj lett, de mit is vártunk? Hiszen már az első részben kiderült a Vickivel való szakítás után, hogy ő bizony mindent megtesz egy nőért. Finchről, a filozofikus, teoretikus hajlamú kulagépről (Eddie Kaye Thomas) végre kiderül, hogy mégiscsak képes áthágni a szabályokat, és még hazudik is. Oz (Chris Klein), az örök romantikus, talán ő az egyetlen csalódás a filmben. A szerepére ráaggattak egy valóságshow-ból híressé vált figurát, ami szerintem egyáltalán nem volt rá jellemző. De nem kell aggódni, a végére visszakapjuk a hősszerelmes Ozt, akit megszerettünk. Stifler (Seann William Scott), a bránermájszter, aki a legjobban kitalált karakter a filmben és nélküle nem is lenne almás az a pite. Persze semmit sem változott. A káosz királya ő, aki a többiekben is felpezsdíti a megalvadt vért. Ugyanakkor az első részből ismert szereplőgárda is felbukkan a filmben (Jim papája, Stifler mamája, Jessica, Nadja, a Sherminátor, Finch őszinte tisztelői, a DEBASZ-srácok).

Visszatérnek a régi szerelmek is. Vicki, Heather és persze Jim felesége, Michelle, akit ebben a részben kicsit talán elfelejtettek. Még Jim papájának is több szerep jut: elmegy Stifler bulijába, berúg, sőt füvezik is. Nem is akárkivel… Stifler mamájával. A romantikát a Hayden Schlossberg és Jon Hurwitz (a Kalandférgek 1-2. írói és rendezői) szerzőpáros rendkívül jól beleillesztette a szexuálisan túlfűtött környezetbe. Sikerült az érzelmeket mindig két poén közé adagolniuk, így szinte észre sem vesszük, hogy olykor el kellene érzékenyülnünk.

A zene használata fantasztikus, és elsősorban a nosztalgia hatását kelti bennünk. Vezeti a tekintetünket és az emlékeinket. A sejtetős taktusok, amikor Jim „készül” valami obszcénre. Oz és Heather – már az első részben is hallott – dallamai a bálon ismét felcsendülnek, amikor újra egymásra találnak. Vagy amikor Stifler megjelenik. Először premier plánban mutat a kamera egy lábat, de a zene elárulja nekünk, kihez is tartozik valójában. Amikor belépünk Jim szobájába, mintha hazamennénk. Minden szeglete ismerős. A kis webkamerától kezdve a jó öreg felnőtt lapokig.

Szomorú, de úgy gondolom, ez a szelet tényleg az utolsó. Utal rá a túlzott nosztalgia, a régi osztály visszahívása, majd a törzshelyen vett búcsú. Ugyanakkor remélem is, hogy nem lesz több folytatás, mert mi is tudjuk, hogy ebből az alapanyagból nem készülhet már olyan történet, amit utána ne titulálnánk elcsépeltnek. Habár utoljára látjuk a régi bandát együtt, és könnyes szemmel búcsút veszünk tőlük, mégis úgy gondolom, ez egy méltó búcsú volt. Minden jó, ha a vége jó. Ahogy Jim papája mondja: „Remek film”!

Amerikai pite: A találkozó (American Reunion), 2012. Rendezte: Hayden Schlossberg, Jon Hurwitz. Írta: Hayden Schlossberg, Jon Hurwitz, Adam Herz. Főbb szereplők: Jason Biggs, Seann William Scott, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Eddie Kaye, Thomas, Eugene Levy. Forgalmazó: UIP-Duna Film.