Duplán ünnepelhettek a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) rajongói június 9-én, a Centrál Színházban. Az improvizációs elemekkel tarkított előadással ötszázadszor nevettette meg a nézőket Gáspár András, Kálid Artúr és Kálloy Molnár Péter, akik immár tizennyolc éve formálják meg az angol drámaíró újraértelmezett karaktereit. A hosszú évek tapasztalatairól és a frissen megjelent könyv+DVD kiadványról Gáspár András osztotta meg velünk gondolatait.
KULTer.hu: Egy 2001-es, a kétszázötvenedik előadás kapcsán készült cikk írója reményét fejezte ki, hogy még ugyanennyit megérhet a S.Ö.R., idén ez meg is történt.
A premier 1994-ben volt, tehát hét év alatt sikerült teljesítenünk az első kétszázötvenet, a másodikhoz pedig tizenegy év kellett. Ez azt jelenti, hogy öregszünk, kicsit már lassabban haladunk. Lélekben azonban ugyanolyan fiatalok maradtunk, mint a bemutató idején, amikor huszonnégy évesek voltunk. Az idő természetesen bölcsebbé tett bennünket, ráadásul szakmailag sokkal felkészültebbek lettünk, rengeteget tanultunk, és a tapasztalatainkat be is építjük a produkcióba. Folyamatosan reflektálunk a napi aktualitásokra, politikai helyzetre, amit szintén érettebben látunk már, és ezt a nézők is érzékelik. Mindezek által lehetőség nyílik az állandó változásra, fejlődésre, ami életben tartja a S.Ö.R.-t.
KULTer.hu: Hogy sikerült az ötszázadik előadás?
Igazából nagyobb izgalmat váltott ki belőlünk az a könyv+DVD kiadvány, amely a jubileum alkalmából jelent meg a Parlando Kiadó gondozásában. A DVD tele van extrákkal, interjúkkal és mindenféle őrülettel, ezért izgultunk, hogyan fogadja majd a közönség. Maga az este úgy nézett ki, hogy lejátszottuk az előadást, aztán volt még egy félórás ráadás, amely talk-show-ból, illetve a frissen megtalált, harminckilencedik Shakespeare-darab bemutatásából állt össze. Utóbbi persze őrültség, hiszen senki sem lelt ilyesmire. Kálloy Molnár Péter írt egy jelenetet, amit helyben improvizálva adtunk elő. Borzasztóan szórakoztató volt, és egy csomó interakcióra adott lehetőséget a közönséggel. Az eseményen egyébként több prominens személyiség is velünk ünnepelt, megjelent például Görbicz Anita, a Győri ETO kézilabdacsapat sztárja, Hrutka Róbert zenész, Balázs Ágnes író és Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója.
KULTer.hu: Ez a rejtélyes módon megtalált „új Shakespeare-mű” később beépülhet a darabba, vagy egyszeri poén marad?
Egyszeri alkalom volt, csak az est nézőinek szólt, akik egyébként láthatóan élvezték. IX. Henrik volt a címe, a központi szereplőt pedig én alakítottam. A jelenet szerint éppen nagy csatát vívtam Mercutióval, amikor megjelent a színen a feleségem, Melinda, aki megzavart a küzdelemben, ezért az ellenfelem könnyedén leszúrt. Az utolsó pillanatban még felkeltem volna, de ekkor Melinda – akinek valójában Mercutio tetszett – végső döfést mért rám. A történet ott született a helyszínen, a közönség pedig nagyon szereti az improvizációt.
KULTer.hu: Talán éppen ez a S.Ö.R. sikerének egyik titka.
Igen. Tizennyolc éve az improvizáció még nem volt annyira trendi itthon, mint manapság, így hamar rákaptak. Persze mindebben annak is komoly szerepe volt, hogy 1994-ben a Sziget színházi sátrában is felléptünk, ahová kétezren tódultak be, ingyen sör reményében. Igen meglepődtek, amikor egészen mást kaptak. Az elején be is szólogattak, mi meg az improvizáció keretében visszaszóltunk. Hamar meglátták, hogy bennünket is hasonló fából faragtak, mint őket, és elkezdtek nagyon figyelni. Mivel az ország minden pontjáról voltak ott fiatalok, pillanatok alatt híre ment a produkciónak. Ezután már bárhol felléptünk, jött a közönség, több helyre is azért hívtak bennünket, hogy becsábítsuk az ifjabb generációt. Hogy meddig tudunk ilyen hatást kiváltani, nem tudom…
KULTer.hu: Legutóbb a tizenöt éves jubileum adott okot az ünneplésre, aminek kapcsán Kálloy Molnár Péter elmondta, hogy szívesen rövidebbre venné, átformálná a produkciót. Ez mennyire valósult meg az azóta eltelt három évben?
A 2011/2012-es évadot úgy indítottuk, hogy nagyon komolyan megnyirbáltuk az előadást. Ami nem volt jó, kivettük, jeleneteket vontunk össze, a túlságosan elnyújtott részeket meghúztuk. Eredetileg egy óra ötven perces volt a darab, ez felduzzadt két óra húsz percre, és volt olyan előadás is, ami két és fél órán át tartott, a nézők nagy örömére. Idén újra az eredeti hosszra húztuk a játékidőt, de már megint nőni kezdett, eddig öt perccel lett több. Remélem, ennél sokkal hosszabb nem lesz.
KULTer.hu: Említetted, hogy a legnagyobb izgalom a különleges jubileumi kiadvány körül volt. A DVD-felvételre másképp készültetek, mint egy átlagos előadásra?
Nem, hiszen ha nagyon készülünk a művészi megvalósításra, az feltűnik a nézőknek. Direkt olyan napot választottunk a felvételre, amikor délután és este is volt előadás, így a legjobb jelenetek kerülhettek a DVD-re. Az extrák között helyet kapott egy roppant érdekes interjú, amelyben külön-külön tették fel nekünk a kérdéseket, de mindhármunknak ugyanazokat. Az ember egészen más válaszokat ad, amikor ott vannak a többiek, mint amikor nem, ezért az eredmény nagyon helyesre sikeredett. Vannak még a DVD-n backstage-jelenetek is, így látható például az is, hogyan reagálunk egymás játékára. Van egy visszatérő cameónk Jáksó Lászlóval, ami szintén rákerült a lemezre.
KULTer.hu: A DVD-n található interjúban elárultad, hogy szívesen megszerezted volna a darab jogait, csak Kálloy Molnár Péter gyorsabb volt.
Igen, én is láttam az előadást Londonban, ahol ösztöndíjasként tanultam, és nagyon tetszett. Eszemben volt, hogy ha hazajövök, utánanézek, hogyan lehet ennek a jogait valahogy birtokba venni. Kálloy Molnár Péter is járt ekkoriban a brit fővárosban, de ő csak három napot töltött ott, így hamarabb visszaért Magyarországra, így mire eljutottam a szerzői jogvédő irodába, csak azt tudták mondani: nagyon sajnálják, de a darab már foglalt.
KULTer.hu: A londoni tanulmányok hogyan hatottak a színházhoz való hozzáállásodra?
Én ott találtam igazán magamra. A magyar közeg sajnos nem nagyon segített nekem ebben. Kint azt hitették el az emberrel, hogy bármi lehet, és bármit elérhet. Ezzel szemben itthon az van, hogy hiába küszködsz, hiába izzadsz, úgysem éred el, amit szeretnél. Sajnos ebből a szempontból elég negatívan látom a dolgokat. De Londonban hihetetlen erőt és energiát kaptam.
KULTer.hu: Amikor tervezted a jogok megszerzését, volt elképzelésed arról, hogy milyen legyen ez az előadás?
Általában úgy gondolkodom erről, hogy jó, ha van az embernek elképzelése, de sokkal jobb, ha munka közben, a többi kollégával együtt alakítja ki a végső koncepciót. A S.Ö.R. -rel utóbbi módszer szerint dolgoztunk, kőkeményen húztunk az eredetiből, alakítottunk rajta, formálgattuk. Mindehhez komoly szakmai segítséget nyújtott Kern András. Tehát nem volt nekem koncepcióm. Jó ez a darab, meg kellene csinálni, ennyit gondoltam. Az eredetihez képest egyébként rengeteg új elemmel gazdagítottuk a szöveget, ilyen például maga a rekordkísérlet is, aminek jegyében kijelentjük, hogy egy óra tíz perc alatt fogjuk bemutatni Shakespeare összes műveit, vagy az elején „spontán” lehulló függöny. Utóbbi azért is került be, mert annak idején Kern tudatosította bennünk, hogy Magyarországon azért nem mennek olyan flottul a dolgok, amit valahogyan érzékeltetni kellene. Nálunk, ha az ember izzad, küszködik, sokszor akkor sem biztos, hogy siker koronázza a törekvéseit. Valahol erről is szól ez az előadás.
KULTer.hu: Térjünk kicsit vissza a kezdetekre… 1994-ben nem csak az előadás jött létre, hanem egy háromtagú társulat is, amely azóta további darabokkal is megörvendeztette a közönséget. Ilyen volt a G.Ö.R.Cs. (Görögök Összes Regéi és Cselekedetei), valamint a Cs.A.J., bár utóbbiban Kálid Artúr végül nem vett részt.
Mi csupán három srác vagyunk, akik összeállnak időnként abból a célból, hogy számukra fontos, és jó dolgokat csináljanak. Nem tekintem magunkat társulatnak, annak ellenére, hogy tizennyolc éve gyakorlatilag együtt élünk, követjük egymás dolgait. A Cs. A. J.-t is közösen kezdtük el, csak Kálid Artúrnak nem tetszett, összekülönbözött a darab szerzőjével, és kilépett. Ez veszélyeztette az egész produkció létét, de megbocsátottunk neki. Később eljött, megnézte, és azt mondta „srácok, nagyon jót csináltatok”. Nem volt ebből sértődés. Végül jól jártunk vele, hiszen sokkal több szerep jutott kettőnknek. Vannak konfliktusok, de egy tizennyolc éves kapcsolat után ez teljesen természetes, magától értetődő dolog.
KULTer.hu: Az általad vezetett ÁSZ színjátszó táborban szóba szokott kerülni a S.Ö.R.? Felhasználod a tanításban a darab kapcsán szerzett tapasztalatokat?
A S.Ö.R. egyik alapkoncepciója, hogy közel vigye a klasszikusokat a fiatalokhoz, én is ennek szellemében tanítok. Mindennek egyfajta modern nyelvet keresünk, bemutattuk már a János vitézt, a Toldit, a Macbeth-et, Moliére-től a Kényeskedőket, de mindegyikre az volt jellemző, hogy a gyerekek iszonyatosan magukénak érezték. Ez az, amire mindig törekszem.
KULTer.hu: Többször elhangzott már a különféle évfordulók kapcsán, hogy a S.Ö.R.-ben még jó pár év van. Ha azonban mégis befejeznétek, az a darab magyarországi karrierjének végét is jelentené vagy szívesen átadnátok a stafétabotot?
Szoktunk néha a fiúkkal viccelődni azon, hogy át lehetne adni az előadást egy új csapatnak, de én semmi ilyesmin nem szeretek gondolkodni, mert még fiatalnak érzem magam. Ha majd eljön az ideje, meglátjuk. Úgy gondolom azonban, szerencsésebb tán, ha az új generáció is saját történeteket keres magának. Én nem szívesen adnám másnak. Jelenleg élvezem, szeretem játszani, és ez a legfontosabb.
Fotók: Kleb Attila
