Ha Rod Modell és Stephen Hitchell kettőse új lemezt jelentet meg, ami ráadásul egy közelgő természetfilm hanganyaga is egyben, akkor garantáltan olyan mélységekre kell felkészülnünk, ahová búvárfelszerelés nélkül jobb, ha el sem indulunk.
A Silent World a detroiti duó harmadik albuma, a 2007-es The Coldest Seasont (amely sokak szerint a modernkori dub techno alfája és omegája) és a 2010-es Liumint követi a sorban. Az új lemezről előzetesen annyit elárulhatok, hogy utóbbit simán megeszi reggelire, és pofátlan módon az előbbi babérjaira tör. Ezt mi sem jelzi jobban, mint a több mint kedvező kritikai és hallgatói fogadtatás: az írás születésének időpontjában a Discogs lemezadatbázisában 72 szavazat után 4,99-es átlagot tudott felmutatni a maximális 5 pontból.
A dub techno Modelli felfogása egyszerű recepten alapul, a legjobban talán akkor határozhatjuk meg, ha megfordítjuk az olimpiai játékok népszerű jelmondatát: lassabban, mélyebbre, gyengédebben. Az egész lemez egymásra épülő, véget nem érő elmosások és atmoszferikus zörejek halmaza, melyek alatt úgy tombolnak a basszusok, mintha az óceán legmélyebb pontjáról törnének a felszínre. Az Echospace világában – ezt a nevet viseli kettejük kiadója is – a techno nyers erejét az ambient dallamok tartják kordában (ellentétben például Brendon Moeller, Quantec vagy Fluxion megközelítésmódjával, akik a műfaj intenzívebb, ütemcentrikusabb oldalát képviselik). Bizonytalan, hogy hol ér véget az egyik szám és hol kezdődik a másik, a nyolc dal (amiből kettőhöz live verzió is dukál) egyetlen élő-lélegző, külön kis mélykék univerzummá folyik össze a szemünk (fülünk) előtt, nincsen kezdet, és nincsen célba érkezés, csupán maga az utazás számít. A titok a részletekben rejlik, itt-ott egy halk hangszermotívum (a Lisbon és a 2010-es első megjelenése óta némi ráncfelvarráson átesett BCN Dub ebből a szempontból akkora iskola, amilyenhez eddig csak nagyon kevésszer volt szerencsém), és a többi, zakatolás közben beszűrődő apró nesz varázsolja teljesen egyedivé Hitchellék hangzását.
A srácok ezúttal is előszeretettel nyúlnak a field recording eszköztárához, vagyis egy erdőben, zajos iskolaudvaron, tengerparton vagy akárhol felveszik a környezet morajait, bedigitalizálják azokat, majd beleintegrálják a szerzeményeikbe, ahol kedvükre konfrontálódhatnak a vibráló basszusokkal és az egyéb háttérelemekkel, ebből a csatából pedig egyértelműen a hallgató kerülhet csak ki győztesen. Amikor az Orbiting angyalian lágy melódiáival rója le tiszteletét Aphex Twin és a Selected Ambient Works előtt, vagy amikor a Hydrodynamics dobjainak súlya alatt szinte összeroskad test és szellem, azok olyan pillanatok, amelyekből világossá válik, hogy miért is ez az utóbbi évek legkiemelkedőbb dub techno korongja.
Külön ínyencség, hogy ezt a természetbarát nyomvonalat az ipar fellegvárának számító detroiti dzsungelben sikerült kitaposni, a számokban tehát megmaradt a nagyvárosi elidegenedettségből fakadó életérzés. A monoton lüktetésre úgy is tekinthetünk, mint az ember küzdelmére a technika vívmányaival és a felgyorsult életvitellel: nem lenne meglepő, ha a még megjelenés előtt álló filmben is ezen problémakör felé tolódna a hangsúly. Az anyatermészet jelenléte a főtémában (Theme For A Silent World) érezhető a leginkább, itt járatják csúcsra a fentebb említett módszert (madárhangok, vízcsobogás, miegymás), egy kicsiny szigetnyi kikapcsolódás ez az urbanizáció teremtette őrlő forgatagból.
És hogy vajon mit lehet ezek után elmondani még ebben a műfajban? Kíváncsian várjuk az Echospace újabb válaszát.
Deepchord Presents Echospace: Silent World (Original Motion Picture Soundtrack), echospace [detroit], 2012.
