(Leni szalad be, és ő fejezi be a mondatot – legalábbis úgy jön ki a lépés.)
LENI: Nagy tűzijáték lesz!! Jöjjenek, jöjjenek, pörögjenek ki a hulló szikraesőbe! Örüljünk együtt e mesevirágos júniusnak! GYERÜNK! (azzal Leni kipörög)
GEORGE: (Helenához) Most kell… kipörögni?
HELENA: Ugyan már, George. Megnézzük azt a tűzijátékot.
(Helena megfogja George kezét, és elindulnak kifelé. A fények készségesen megmutatják az egész csapatot, háttal, amint a tűzijátékot nézik. A nagy durrogástól és a zenétől kiabálniuk kell, hogy hallják egymást.)
MAGDA: Csak borulna már lángba! Boruljon lángba az egész! Lángok legyenek mindenhol!!
(Eva eldől, elesik, senki nem foglalkozik vele)
LENI: LÁNGOKAT!! LÁNGOKAT!!
(A csoport lassan elkezdik skandálni: Lán-go-kat! Lán-go-kat! Egy minden korábbinál hatalmasabb, szinte már félelmetes tűzijáték elnémítja őket, csak Eva zümmög lent a földön.)
EVA: Lángokat… lángokat…
GEORGE: (odalép Evához, most vette észre) Kisasszony, karoljon belém, feltápászkodunk valahogy együtt, gyerünk, no.
EVA: Mi a fasz van?…
GEORGE: No, ne káromolja az eget, csak egy kicsit eldőlt.
HELENA: Mi történt a kishölggyel?
GEORGE: Elesett véletlenül, aztán itt a nagy sötétben nem vettük észre.
(Mialatt Helena közelebb férkőzik Evához, Heydrich, Himmler és Bormann férfias dalokat énekelnek: Ma minden bajtárs átnyomul, / ma minden bajtárs álnokul, / Tűzön és vízen és sáron és véren, / a Führerért minden áldozatra kész!)
HELENA: Ó, te jó ég, nem ütött meg magát?
EVA: Bebasztam a fejem. (elsírja magát) Úristen, annyira fáj a fejem.
HELENA: Kisasszony, jöjjön, megtámogatjuk George-dzsal, ledőlünk ide a pamlagra, jöjjön csak. (támogatni próbálják Evát)
GEORGE: Nyugodtan markoljon belém, nem lesz semmi baj, jöjjön.
(Heydrich, Himmler és Bormann folytatják a férfias dalaikat: Ma villámot szór fenn az ég, / okádja a lángot a lángtengerég / Futva, rohanva dübörgő hadunknak / Rémisztő tűzorkánja elkaszálja, eltarolja / Örökkön e földről a mocskot s a vészt!)
EVA: Bevertem a fejem a kőbe, vérzik is.
GEORGE: Igen, egy kicsit szivárog belőle a vérecske, de eláll az. Hol a szobalány? Kell egy kis vizes borogatás…
HELENA: Én nem tudom, hol a csap, meg hol van egy finom ruhadarab.
GEORGE: Hol a szobalány?!
HELENA: (kikiált a bálozó népnek) ELLIE!
SZOBALÁNY: (megfordul feléjük) Gyönyörű a tűzijáték, jöjjenek, nézzék!
HELENA: Eva kisasszony feje vérzik, beütötte a kőbe!
SZOBALÁNY: Szegény kisasszony. Csak még ezt a nagy kék sávosat hagy nézzem meg, olyan lélegzetelállító! (visszafordul a tűzijáték felé, és magasra emeli a poharát)
HELENA: Ez már mégiscsak szemtelenség, maga a cselédlány itt, és…
SZOBALÁNY: Szobalány vagyok!
HELENA: Felőlem maga lehet a félszemű kriptaőr is, de ennek a nőnek itt vérzik a feje, és nem tűrhet halasztást, hogy szerezzen neki borogatást, MOST!
BORMANN: (hátraszól) Nem kell úgy sajnálni! Kicsit vérezhet még! ODA NÉZZENEK! (újabb durranás és fényjelenség)
HELENA: Hát én ezt nem értem! Nem értem! George, menjünk és keressünk valamit, ezek itt mind megőrültek. Eva, maradjon itt, pihenjen, és ne törődjön semmivel, csak relaxáljon, pihenjen, ne figyeljen semmire, mindjárt jövünk.
(Ahogy Helena és George eltűnik a házban, a tűzijátékozók zsivaja és a dübörgés, majd a fények elhomályosulnak, végül eltűnnek. A házaspár a kusza és kiismerhetetlen házban bolyong, és hamarosan el is vesznek. Míg bolyonganak, amit vagy látunk, vagy nem, az erkélyen ünneplő népének csíphetjük el néhány mit sem jelentő mondatát.)
