Nemcsak azért szép a gyermekkor, mert gondtalan és egyszerű, hanem mert a határtalan képzelet rengeteg természetfeletti alakkal népesíti be a szürke hétköznapokat. A Dreamworks legújabb produkciójában is lurkók szárnyaló fantáziájának figurái jelennek meg. Az öt legendában a télapó, a húsvéti nyuszi, a homokember és a fogtündér együttes erővel dolgoznak azon, hogy a világ apróságai higgyenek a csodákban. A mumus ellen azonban szükség van az ötödik őrzőre is.
Szép lassan eljött az az idő, amikor a hagyományos mesefigurák már nem olyan visszafogottak és esendőek, mint régen. Újabb inkarnációik különleges képességekkel, bátorsággal vagy éppen nagy adag humorral vannak felruházva, így adva más értelmet eredeti személyiségüknek. A Hófehér és a vadász Hófehérkéje nem bájos hercegnő, hanem félelmetes harcos; Jancsi és Juliska pedig ugyancsak elszánt deszantosként jelenik majd meg a Boszorkányvadászok című, 2013-ban mozikba kerülő produkcióban. Az öt legenda készítői is hasonló módszert választottak. Bár megtartották alakjaik jól ismert tulajdonságait és kedvelt kiegészítőit, a részleteket a modern világ igényei szerint szabták át.
A gyermeki hit négy őrzője: Nyuszi, Homokember, Fog és Északi az apróságoknak szenteli minden idejét. Nyuszi húsvétkor tojásokkal, Északi karácsonykor ajándékokkal örvendezteti meg a kicsiket. Homokember a szép és békés álmokért felelős, míg Fog és kis segítői a kihullott fogakért cserébe meglepetést hagynak az alvó lurkók párnája alatt. A legendák munkáját azonban megzavarja Szurok, a mumus feltűnése, aki egy – a gyerekek félelmére és rossz álmaira épülő – sötét jövő létrehozásán mesterkedik. A négy őrzőnek Dér Jankó, a fagy és a hideg felelőse segít a gonosz elleni harcban, miközben ő is saját, elfeledett múltja után kutat.
Az öt legenda ritka kincs a mesék között. Első és legfontosabb erénye, hogy a Dreamworks grafikusai olyan látványvilágot kreáltak, amelyben a 3D szinte lubickolhat – remekül mutat például, amikor a Homokember temérdek aranyporral álomalakokat sző, de Fog felhők között megbújó palotája is szemet gyönyörködtetően kidolgozott. Bár nem robbannak humorbombák minden sorban, a Homokember némasága, vagy az örökké zsörtölődő Nyuszi sokszor megnevettetnek minket. Az ünnepi hangulatot sem kell soká keresni: Északi fehér birodalma, a hallgatag jetik, akik mindig rosszul készítik el az ajándékot és a pici, cserfes manók kellemes karácsonyi légkört varázsolnak.
Ám amitől Az öt legenda igazán érdekessé válik, az Dér Jankó története. Egy olyan fiú képe sejlik fel előttünk, aki annak ellenére, hogy az emberi élet helyett halhatatlan őrzőként védheti a világ apróságait, kétségbeesetten érdeklődik saját múltja és háttere iránt. Rendkívül szerethető és nagyon emberi az akarat, amellyel valaha élt szerettei, valamint emlékei után kutat – nem egyszerű kíváncsiság, hanem a kötődés és a hit iránti vágy dolgozik benne. Ezek az emberi tulajdonságok emelik ki Jankót az őrzők sorából, és ugyancsak ezek teszik végtelenül szimpatikussá a nézők számára.
Persze a többi karakter is jól eltalált. A pocakos, mély hangú Északiban egyesülnek a jóságos nagypapa és a kemény férfi jellemzői, megspékelve egy kis tetoválással az egyik karján; Nyuszi szótlan és mogorva húsvéti nyúl, ám ha kell, olyan vajszívű lesz, hogy még földalatti tojásbirodalmát is megmutatja a lurkóknak. A fogtündér cserfes, nevetgélős kislány benyomását kelti Dér Jankó iránti rajongásával és aranyos fecsegésével; a Homokember pedig az egyik legaranyosabb figura a filmben, hiszen némasága megbonyolít mindenfajta kommunikációt. A negatív oldalt a sötét álmok hozója, Szurok képviseli, akinek alakja nagyon súlytalan az öt őrzőhöz képest – a közönség egy percig sem hiszi, hogy győztesen kerülhet ki a harcból.
Összességében nem vallott tehát szégyent a Dreamworks, hiszen Az öt legenda aranyos és hangulatos mesefilm lett. Még az alaphelyzet kissé rövid bemutatása és a gonosz figurájának már említett kidolgozatlansága sem rontotta az alkotás értékét. A legfontosabb, hogy mind az öt hős képviselt valami olyan erényt, ami követendő és tanulságos mindenki számára – egy mese pedig pont ettől lesz igazán jó.
Az öt legenda (Rise of the Guardians), 2012. Rendezte: Peter Ramsey. Írta: William Joyce. Szereplők: Chris Pine (Dér Jankó hangja), Alec Baldwin (Északi hangja), Hugh Jackman (Nyuszi hangja), Isla Fisher (Fog hangja), Jude Law (Szurok hangja). Forgalmazza: UIP-Duna Film.
A trailer alapján nagyon jó lehet ez a mese, s keresztfiamnak is nagy kedvence lett. Így pedig, hogy a szöveg is felkeltette az érdeklődésemet, kénytelen leszek én is megnézni. 🙂
Nekem nem tetszett, pedig nem rég láttam, de annyira semmilyen volt, hogy már ki is ment a fejemből. Inkább újranézem az így neveld a sárkanyodat. A látvány viszont tényleg elsőrangú, de erről talán inkább Benicio del Toro gondoskodott, és a filmzenéjét is újrahallgattam itthon. Desplat az egyik legmenőbb hollywoodi szerző mostanság. Ettől viszont még nem lesz jobb film az 5 legenda.
Az Északinak mindkét kezén tetoválás van (nice és naughty felirattal), nyilván nem mindegy, melyik kezéből ad ajándékot a gyerkőcöknek. 🙂 A cikkhez mellékelt képek egyikén is egyértelműen kivehető, ha esetleg a filmben nem tűnt fel. 🙂