A második KULTOK után KULTOK II. After címen folytatódott a beszélgetés az online folyóiratokról, építve a konferencia tapasztalataira, valamint felhasználva az arra érkező kritikai reflexiókat. Ennek köszönhetően olyan kérdések megvitatására is sor került, amelyek a MODEM-beli tanácskozáson nem vagy kevésbé artikulálódtak.
A József Attila Kör által a Debreceni Egyetem magyaros szakhetének első napján szervezett beszélgetés azok között a szerkesztők között zajlott, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak részt venni a KULTOK II-n. Így Nagy Gabriella a Litera felelős szerkesztője, Kollár Árpád, az NKA Folyóirat-kiadás Kollégiumának tagja és a Tiszatáj Online szerkesztője, valamint Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője, a József Attila Kör egykori elnöke beszélgetett a korábbi konferenciák főszervezőjével, Áfra Jánossal.
Az első kérdés arra irányult, hogy az online folyóiratok hol is foglalnak helyet a finanszírozásért felelős Nemzeti Kulturális Alap szemhatárán. Mivel egy éppen zajló médiumváltás közepén vagyunk, érdemes elmerengeni kicsit azon, hogy vajon az NKA felől érkező támogatásokból milyen arányban részesüljenek az online és a print folyóiratok. Itt ismét ahhoz a dilemmához érkezünk, amely már a KULTOK II-n is megfogalmazódott párszor.
Egyrészt az online felületek némelyikén is legalább olyan színvonalas munka folyik, mint a nyomtatott folyóiratokban, miközben utóbbiak olvasottsága az eladott példányszámok alapján meg sem közelíti előbbiek látogatottságát. Kollár Árpád szerint ezt illik respektálnia a Kollégiumnak, aminek meg kell mutatkoznia az odaítélt támogatások összegében. Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy az online portálok között bőven akad példa teljesen dilettáns felületekre is, ezért minden esetben egyedi szempontokat kell érvényesíteni a támogatások odaítélése során.
Másrészt e kérdés azért is bonyolult, mert a magyar folyóirat-kultúra eltér akár a környező, akár a nyugati országok sajátosságaitól. Nálunk lényegesen több nyomtatott periodika működik, mint tőlünk nyugatra. Itt megint érdemes lehet utalni a két kritikavitára, főként az elsőre (noha ezen a beszélgetésen a kritikaviták nem kerültek szóba): Magyarországon – a napilapkritikák hiányából adódóan – a folyóiratok nemcsak a tudományos életben betöltött jelentős szerepük miatt fontosak, hanem azért is, mert a kritikai diskurzusok elsődleges terepének számítanak. Kollár szerint ezért (és a már jelzett ingadozó színvonal miatt) sem lehet a támogatások arányát egyik napról a másikra az online médiumok javára fordítani, noha a digitális átállás alkalmasint elkerülhetetlen, s ő maga e folyamatot gyorsítaná is. Az is igaz, hogy hosszú távon ennyi print folyóirat fenntartása aligha lehetséges, ezért a periodikák egy része – kényszerből vagy egyfajta előre menekülésként – már most „felköltözött” az internetre. A Folyóirat-kiadás Kollégium egyébként igyekszik is a lapokat rábírni arra, hogy üzemeltessenek honlapot, amivel a későbbi átállást is meg szeretnék könnyíteni. A Prae és a Tiszatáj egyaránt rendelkezik nyomtatott és internetes változattal, utóbbit Kollár speciális esetnek tartja, ugyanis az online felületet a print változat egyik lábának, kiegészítőjének szánják, arra a belátásra alapozva, hogy az átállás közepén még egyszerre van szükség mindkét változatra.
A print kánon és az online felület összefonódására mutat példát a Litera esete. A portál kötődése a nyomtatott kánonhoz egyszerre erősíti a kánont és magát a Literát, úgy tüntetve fel a felületet, mint amelyik kánonformáló erővel bír. A print kánonhoz való erős kapcsolódás oka az, hogy a bő tíz évvel ezelőtt indult felület szerkesztői a nyomtatott folyóiratok világából érkeztek az új médiumba. Szóba került a Litera önmeghatározása is, amely a lapot „Az irodalmi portál”-ként aposztrofálja. Nagy Gabriella szerint ez azért nem sértő más lapokra nézve, mert a portál indulásakor valóban az egyetlen online irodalmi felület volt, s hogy máig megtartották, az nem jelenti azt, hogy magukat mások fölé helyeznék.
Nagy Gabriella és Balogh Endre is egyetértett abban, hogy a két portál között nincs szó rivalizálásról, pláne harcról. Ezt a látszatot inkább külső tényezők generálják: például a Könyvfesztiválon egymástól távol helyezték el a két portál standját, holott Nagy Gabriella szerint jó lett volna, ha inkább egymás mellett kapnak helyet. A rivalizálás amúgy azért sem érthető, mert a két lap arculata más: míg a Litera tisztán irodalmi portálként határozza meg önmagát, addig a prae.hu általános művészeti portálként. Az online felületek egymáshoz való viszonya kapcsán ismét előkerült a kérdés: hogyan segíthetik egymást a különböző portálok? Az átlinkelést mind Nagy Gabriella, mind Balogh Endre evidens megoldásnak tartotta, ami pedig nyilván növelhetné a szövegek értékét is.
Ki az olvasó, ki a ti olvasótok? – a moderátori kérdésre valamennyien úgy fogalmaztak, hogy az olvasó egy nehezen definiálható entitás, leginkább csak a kattintások számait, az oldalon eltöltött időt tudják mérni, ami nem feltétlenül szolgáltat megbízható adatokat. Ami adhat némi támpontot, hogy honnan érkezik az olvasó (célzottan érkezik a lapra, vagy csak oda téved), illetve hogy hány állandó látogatója van a portáloknak. Például a Litera napi 4-5000 olvasót tudhat magáénak, ennek körülbelül 57%-a állandó fogyasztója a portál kínálta tartalmaknak.
Tartalom és olvasó viszonyával kapcsolatban Balogh Endre fogalmazta meg, hogy a folyóiratok nem tehetnek úgy, mintha semmi sem történt volna: az a portál, amelyik nem tekinti partnernek az olvasót, öngyilkosságot követ el. Az online felületeknek tiszteletben kell tartaniuk az olvasó elvárásait, más kérdés, hogy bizonyos előképzettség nélkül az információ nem képes eljutni az olvasóhoz.
A digitális átállás egyik legizgalmasabb kérdése az online felületek tartalmainak archiválása. Mint Balogh Endre kifejtette, a nyomtatott folyóiratok mind archiválódnak az Országos Széchenyi Könyvtárban, az online felületek esetében azonban jóval bonyolultabb problémáról van szó. Például a Litera nem egy szövege veszett már el egy másik informatikai rendszerre való átállás során, s e szövegek közül nem mindegyiket sikerült visszaállítani később sem. Hasonló problémákkal szembesülhetnek más portálok is. Roppant bonyolult kérdés tehát az archiválás a digitális korban, s megnyugtató válasz még nem született rá, ugyanakkor a kérdés egyre égetőbb, hiszen a printből az online-ra való átállás hamarosan egyértelmű megoldási javaslatokat követel majd.
A KULTOK II. „after party”-ja több volt, mint egyszerű levezetése a néhány héttel ezelőtti konferenciának. Megfogalmazódtak olyan kérdések, amelyek a tanácskozás tapasztalatából származtak, s ott kevésbé kerültek az előadások fókuszpontjába. Mindazonáltal ez a beszélgetés is leginkább azt a tapasztalatot erősíthette meg, hogy a most zajló médiumváltás a folyóirat-kultúra kereteit alapjaiban alakítja át, s olyan kérdéseket vet fel a támogatásoktól kezdve a szövegarchiválás problémájáig, melyekre jelenleg még nem tudunk biztos választ adni.
KULTOK II. After: online kultúra ma és holnap, Debreceni Egyetem, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtára, 2013. április 22.
A fotókat Gesztelyi Hermina készítette.
