Lehet-e párhuzam egy puskagolyó elől menekülő állat és a közösség előtt önnön igazát védő ember között? Lehet, méghozzá kegyetlen és húsbavágó. A pedofíliával ártatlanul megvádolt Lucas közkedvelt óvóbácsiból egy csapásra a békés dán kisváros első számú közellenségévé válik – üldözött vad lesz saját otthonában, és ugyanazt az utat járja be, mint az életét féltő állat. Védekezik, elbújik, majd harcol, ameddig csak tud.
Egy közösség, ha tagjai ugyanazt a meggyőződést képviselik, nagyon erős tud lenni. Abban az esetben is, ha megpróbálja minden lehetséges eszközzel eltávolítani azt a valakit, akit valamiért kívülállónak érez. Kívülálló pedig, mint tudjuk, bárkiből válhat – legyen szó homoszexuális ügyvédről (Philadelphia), a börtönből frissen szabadult rabról (Nyomorultak), vagy éppen egy vicces és szerethető prostituáltról (Micsoda nő!). Thomas Vinterberg legújabb alkotásában, A vadászatban egy sértődött kislány meggondolatlan mondatai sodornak az össznépi utálat örvényébe, a magány és a megvetés sötétjébe egy ártatlan férfit. A film egy fájdalmasan valós helyzetet mutat be szépítés nélkül. Egy helyzetet, ahol az igazság soha nem fog számítani.
A frissen elvált Lucas (Mads Mikkelsen) óvodapedagógusként dolgozik egy apró dán városban. Noha egyedül él, rengeteg barátja van, ráadásul imádják a gyerekek – egyedül a volt feleségével van konfliktusa a közös fiuk felügyeleti joga kapcsán. Mindennapjai egyszerűen és botránymentesen telnek egészen addig, amíg a legjobb barátjának (Thomas Bo Larsen) a kislánya, Klara (Annika Wederkopp) el nem kezd a normálisnál szorosabban kötődni hozzá. Lucas természetesen elhárítja a kicsi közeledését, aki ezt követően teljesen máshogy meséli el a történetet.
A vadászat nem könnyű film – a lelkünkre kíván hatni, de megpiszkálja a morális érzékenységünket is. Olyan erkölcsi kérdésekben kell döntenünk, amelyekről eddig úgy hittük, könnyen megválaszolhatóak. Az alkotás egy percig sem titkolózik, hiszen nyilvánvaló, hogy Lucas nem követett el semmit – éppen ezért válnak az egyszerű helyzetek hirtelen bonyolulttá. Nem tudjuk, kinek a pártjára álljunk, és mi alapján tegyük ezt, hiszen a jó és a rossz ritkán keveredik össze egymással így, ahogy ebben a filmben. Az aranyos, szőke kislány mint gonosz, és az elvált férfi mint pozitív hős, sőt mártír? Nem könnyű helyzet.
A remek kérdésfelvetések mellett az is kiváló, ahogy a készítők Lucas karakterének lassú lecsúszását ábrázolják. Mads Mikkelsen szereplése kétségtelenül a film koronája – játéka nyomán a központi figura és a körülötte alakuló történet tökéletes összhangba kerül egymással. Döbbenetes figyelni a színész arcának, testbeszédének átlényegülését: ahogy a gyanú szele meglegyinti Lucast, fokról-fokra tűnik el tekintetéből az a szertelen vidámság, amivel a mozi elején a gyerekeket körülvette. A folyamat minden állomását, mely leépíti és kitaszítottá teszi figuráját, sebészi pontossággal jeleníti meg a színész. Lucas karaktere sokáig csak csendben szenved: zavart, szomorú és a kétségbeesett; idő kell neki, hogy eljusson arra a pontra, ahol már az elszánt düh irányítja cselekedeteit. Ezért üti meg a hentest, aki nem akarja kiszolgálni őt a boltban, és ezért fakad ki a karácsonyi misén is.
Az alkotás atmoszférája sem könnyít a lelkünkön – a skandináv filmek kissé nyers, de nagyon valósághű ábrázolása minden percben visszaköszön. Bár a képek gyönyörűek, néhány kivételtől eltekintve egytől egyig rossz érzést keltenek bennünk, előkészítve a közelgő tragédiát. A vadászat helyszínét haragoszöld dombok, piszkosfehér házak keretezik, és nyomasztó, sötét színek uralják, ráadásul a férfiak hobbija, a vadászat sem mondható túl vidám tevékenységnek. Hátborzongató jelenet, amikor a kis Klara egy sötét szobában ülve mondja el, hogy szerinte mit tett vele Lucas. A komor hangulatot még a kellemes pillanatok sem oldják fel: sem Lucas és a kislány napsütéses, reggeli sétája, sem a baráti sörözés, ahol a pityókás férfiak bugyuta dalokat énekelgetnek.
A hétköznapok természetes velejárója, hogy a gyerekek apró-cseprő dolgokban füllentenek, vagy képtelen meséket találnak ki. De lehet-e kételkedni a szavukban akkor, ha olyan komoly dologról van szó, mint a pedofília? A vadászat című film szerint nem. Éppen ezért állnak ki Klara mellett a szülei, ezért követi őket ostoba módon a kisváros közössége, és Lucas ezért nem lesz képes soha lemosni magáról azt a bizonyos bélyeget. Valamilyen módon mindenki helyesen cselekszik – de akkor kinek kell bűnhődnie?
A vadászat (Jagten), 2013. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Thomas Vinterberg, Tobias Lindholm. Szereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Annika Wederkopp. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
A “Vágy és vezeklés”-ben szintén a pedofília vádja jelenti a cselekmény gócpontját,
ráadásul ott is egy a megvádolt férfihoz vonzódó kislány a hunyó.
Az utolsó bekezdésedben azt írod, hogy a film szerint nem lehet kételkedni a gyerekek szavában, ha igen komoly dolgokról van szó. Pedig épp az apja az, aki végül kételkedni kezd, és kiderül a “füllentés”. Szóval lehet benne kételkedni, de nem is ezen van Vinterbergnél a hangsúly. Hanem azon, hogy ha egyszer rád vetült a gyanú árnyéka, akkor hiába tisztázod marad, valami kellemetlen, lemoshatatlan sötét folt rajtad marad, nem tehetsz ellene semmit. Ezért is nagyon veszélyesek a gyanúsításokat, mert akkor is befeketítenek, ha egyértelműen tisztázod magad alóluk 🙁 Itt is ez történik, csak képekben elmondva – erős a film lezárása!