Ejeca – polgári nevén Garry McCartney – a tavalyi esztendőben tornázta még feljebb a UK house amúgy is egyre magasabban szárnyaló röppályáját, legújabb kiadványa viszont csak részben íródott a jól ismert recept szerint: a Frequency egyszerre mutat túl a műfajon és kanyarodik vissza hozzá.
2012 vitathatatlanul a brit house előretörésének éve volt. A szigetország végignézte és nagy nehezen megemésztette, hogy szeretett gyermekük, a dubstep miképpen haladt lefelé a kommercializálódás irányába vezető, kompromisszumok és idegen érintések által szegélyezett lépcsőfokokon: a gyermek végül felnőtt, kirepült a szülői házból, gondjait ezentúl már jóval szélesebb közönség viseli. Úgy látszik, hogy a britek a ’90-es évek garage-lázát integráló house-ban találták meg az utódlást. A Disclosure vezette mozgalmat olyan nevek erősítik, mint Maceo Plex, a Dusky vagy Julio Bashmore. Ezen illusztris társaság tagjává lépett elő a tavalyi évben Ejeca is, akinek zenei világa egyszerre idézi meg a hőskorszak magabiztosan pumpáló mélyeit és foglalja magába a hangminta-samplerezést, valamint napjaink népszerű vokáltöredék-kifacsarását és -(újra)felhasználását. Ezen elemek kölcsönhatásai eredményezik azt a hamisítatlan atmoszférát, amelybe már pusztán az előadóval való ismerkedési fázisban beleszeret az ember. Őszinte, a klasszikus warehouse-feelinget szem előtt tartó slágeres tánczenéinek népszerűsége hihetetlen tempóban ível felfelé, elég ha csupán annyit mondunk, hogy produktumai visszatérő vendégnek számítanak Pete Tong BBC-s rádióműsoraiban. Ejeca eddigi mérlege a mostanival együtt 6 kislemez (melyek közül 4 önálló), plusz egy raklap – egyelőre kiadatlan – csoda, amiket még csak a videó- és zenemegosztókon hallhatunk nevetséges minőségben (melyek közül külön kiemelendő a Greece 2000 kulttá avanzsált főtémáját integráló Natal). Állandó szerzőtársa a szintén szigetországbéli Bicep, aki a house atmoszferikusabb, sötétebb oldalát megfogva igyekszik kiegészíteni és árnyalni McCartney megközelítését, kettejük munkája a tavalyi Pushed Bicep-átiratában ért be igazán, melyet a hazai DJ-k is előszeretettel játszanak, a szerzeményt például már a Campus Fesztiválon, a Dub Székház tolmácsolásában is hallhatta a nagyérdemű.
A Frequency viszont csak félig-meddig követi a tipikus Ejeca-hangzásvilágot, a fiatal producer a négyből két számban is megtöri a koszos house-ütemeket, és kicsit lágyabb vizekre evez. A Time For Change igazi nyugisan csordogáló hangulatinjekció, melyet itt-ott meghajlított ambientmotívumok, chiptune-beütésű szintiszólamok és elmosott, szétmaszatolt beszéddarabok díszítenek, a levezetés pedig mintha egy korszerűsített Aphex Twin-szerű dallamvonulatot idézne (ami basszusokkal megtámogatva a szám közepén is előbukkan), persze ez sokkal pokrócabbnak tűnik, főleg AFX-féle űrzenén edzett füleknek. A viszonylag hosszú játékidejű Nassau Storm egyetlen témára komponált folyamatos építkezése is érdekes próbálkozás, amely a vége felé teljesedik ki igazán és válik belőle vadul pulzáló basszusokkal teleaggatott vérbeli klubképződmény.
Ebből is látható, hogy a lemez legjobb momentumait egyértelműen az ismerősen lüktető, szabadalmaztatott Ejeca ütemek adják, melyeket rövidke szinti betétek és énekfoszlányok szőnek át: a deep-house territóriumába átszemtelenkedő Hi Rollinban például teljesen megvan a potenciál, hogy a szóban forgó stílusban érdekelt DJ-k szettlistáinak megbecsült tagjává váljon. A Neva 2 Far is kísértetiesen hasonló recept alapján íródott: a kusza szintetizátorszólamok és a repetitív vokál kitűnően harmonizál egymással a trekk első felében, viszont az utolsó harmadra egy kicsit érdektelenné válik a hallgató a koncepció iránt. Található ugyan valamifajta progresszió a dal egészében, viszont a vég az elejéhez képest már nem tud elegendő pluszt nyújtani.
A Frequency kislemezen tehát kicsit háttérbe szorul a korábbi megjelenéseken tetten érhető diszkós felhangú „booty shaker”-effektus, a korong jóval kimértebb, megfontoltabb kreáció, melyen a művész teret enged saját maga kreativitásának, és nem zárkózik be a négynegyedek börtönébe. Otthoni hallgatáshoz és a táncparketten való mozgáshoz egyaránt ideális darabok ezek, viszont nem tartoznak a fiatal DJ és producer legkiemelkedőbb munkái közé.
Ejeca: Frequency EP, Last Night On Earth, 2013.
