Ívek
Egy ferde ív, egy üressé vált kabát.
Összement barátok egy téli délután.
Félbehajló utcák, testhez simuló átlók,
ruhába törölt égdarab.
Elméd feszes, mint jég, ha pattan.
Rianó gondolat
egy másik idegen.
Egyszer ébredés, majd távozás.
Kallódó minták a mozduló hibákban.
A nap függvénye lassú hullás,
konvergál a nullához.
Nem beteg a fény, ha újraköltik.
Tarkón hideg,
faltól falig
hallgatod a foltokat.
Édesapám,
perdülj. Összekuszálódtak a szálak.
Lépj, eressz, válassz ki.
Élni, akármi.
Eltáncol a világ, mint a lekért boldogság.