Kardos Zsuzsi, a poisjardin nevű kézműves márka alkotója egy sajátos fantáziavilágot teremt munkáival, melyek közt minden korosztály megtalálhatja a számára legkedvesebbet. Zsuzsi a debreceni Anyák Napi KreDenc vásáron is megmutatta színes és ötletes portékáit, ahol azok igen népszerűek voltak, ennek apropóján beszélgettünk.
KULTer.hu: Honnan ered az alkotóneved és mit jelent számodra?
A poisjardin egy francia szó, pöttyöskertet jelent. A Meska.hu-ra szerettem volna regisztrálni, mely egyedi kézműves tárgyak lelőhelye, de az oldal nem engedélyezi az ékezetek használatát. Ékezetek nélkül viszont nem tetszett, Így eszembe jutott, hogy a szó más nyelvű megfelelőjét választom. A pöttyös dolgok szeretete miatt lett ez a nevem.
KULTer.hu: Alkotásaiddal sajátos mesevilágot teremtesz. Milyen technikákkal foglalkozol, és mi inspirál?
Leggyakrabban és legszívesebben levegőn száradó gyurmával dolgozok, ezeket gyúrom formára és festek rájuk mintát. Vannak kitűzők fa alappal, ezeket újrahasznosítással, fából készítem el, és ezután jöhet a festés. Ezen kívül varrok textilfigurát, párnát és táskát is. A kedvenc technikáim a festés és a rajzolás. A kérdés második részére válaszolva: leginkább a külföldi kézművesek munkái hatnak rám inspirálóan, a magyar piacon még nem igazán találkoztam a saját stílusomhoz közel álló termékekkel, illetve a levegőn száradó gyurma technikáját sem látom elterjedtnek.
KULTer.hu: Milyen korosztály keresi a termékeidet?
Úgy gondolom, hogy minden korosztály találhat valamit a termékeim között, amit hasznosnak vagy szépnek vél. A mesefigurák lehetnek játékok a gyerekeknek, vagy díszként is szolgálhatnak felnőttek számára. A festett dobozok és füzetek bárkinek hasznosak, új termékeim pedig a horoszkópos mintájú képeslapok. Legkelendőbbek pedig a kitűzők és a nyakláncok.
KULTer.hu: Mesélj nekünk az alkotás folyamatáról! Előre tervezel, rajzolgatsz, gondolkozol a következő munkákon, vagy az alkotás egy spontán folyamat nálad?
A munkáim spontán módon születnek. Süthető gyurmánál először elkészítek egy kör vagy ovális formát, ez szárad pár napig, ezután formázom tovább, például rákerül az orr. Sosem tudom előre, hogy mi fog születni. Néha előfordul, hogy az egyik alkotás inspirálja a másikat, vagy az egyik kicsit hasonlít is a másikra, de két ugyanolyan terméket szinte képtelen vagyok készíteni. Egyszer egy fiú testvérpárnak kellett ugyanolyan kitűzőt csinálnom. Teljesítettem a megrendelést, a végeredmény szinte teljesen egyforma lett, de sok munkám volt vele. Nem készül két egyforma dolog, ennek biztosan az lehet az oka, hogy nem is tervezgetek előre. Az alkotásaim már-már tőlem független, különálló életet élnek.
KULTer.hu: Úgy látom, megtaláltad a saját stílusodat, te hogy látod ezt a kérdést?
Sokan mondják a vásárok alkalmával, hogy egységes és egyedi az összkép, ha a termékeimre néznek, én azonban nem értek egyet velük egészen. Szeretnék tovább kísérletezni, például a figurák arcai még kialakulóban vannak.
KULTer.hu: Gondoltál már illusztrációk készítésére, esetleg saját mesekönyv írására és illusztrálására? Miben szeretnél fejlődni?
Nagy álmom, hogy illusztrálhassak egy könyvet, de úgy érzem, hogy ez egy másfajta feladat, mint amivel eddig foglalkoztam, ezáltal egy újfajta felelősséggel is járna. A saját mesekönyv is szép gondolat, de az egy más terület. A grafikáim terén is tovább szeretnék fejlődni. Kézzel készítem őket, ezután digitalizálom, és a nyomatok esetében sokszorosíttatom a nyomdában a munkákat. Meg szeretnék ismerkedni a digitális rajzprogramokkal, valamint a gyurma lehetőségeit jobban kihasználva bonyolultabb figurák készítése is tervben van: gyerekjátékok, figurák, asztali díszek. A legnagyobb álmom egy kézműves bolt, ahol a sajátjaim mellett más alkotók portékáit is árulnám.
KULTer.hu: Milyen hangulatban kezdesz el alkotni, és hogyan változik a kedved ténykedés közben?
Ha fáradt vagyok, vagy nagyon rossz a kedvem, nem sikerülnek jól az alkotások. Ha vidámabb vagyok, elégedettebb vagyok a végeredménnyel is. Az alkotásnál jó az, ha van valamilyen ötletem, hogy nagyjából mit szeretnék készíteni, de sokszor csak úgy nekiállok, mert kikapcsolódásra vágyom, és bármi is lesz belőle, az úgy jó. Az alkotás öröme a legfontosabb, és az, hogy megnyugtat ez a tevékenység.
KULTer.hu: Mit gondolsz, mennyire van manapság kereslet az egyedi kézműves alkotásokra?
Szerintem van egy kör, amelynek tagjai szeretik és vadásszák a különlegességeket, de a többség a „kommerszebb” és olcsóbb dolgokat kedveli inkább, s drágának véli az egyediséget. Nem gondolnak bele abba, hogy ezek a termékek mennyi munka és idő ráfordításával, mennyi kísérletezgetéssel készültek el.
KULTer.hu: Érdekes dolgokkal foglalkozol az alkotás mellett is, magyar szakon tanulsz a Debreceni Egyetemen és van díszlet- és jelmeztervező végzettséged is.
Igen, jelenleg a Debreceni Egyetem magyar szakjának mesterképzésén vagyok végzős hallgató, a tanulás mellett a poisjardin a hobbim. A jövőre nézve: szívesen foglalkoznék az alkotással főállásban, még ha tisztában is vagyok a nehézségeivel. A családom támogatása nagyon sokat jelent nekem, a kezdeti nehézségekben is ők álltak mellettem.
KULTer.hu: Szerinted az egyetem elvégzésével és a „felnőttkorral” együtt jár az, hogy megváltoznak az alkotásaid, vagy akkor is meseszerű figurákat kreálsz majd legszívesebben?
Nehezen tudok még felnőttként tekinteni magamra, szívesen nézek rajzfilmet, de a figuráim célközönségébe tartoznak a felnőttek is. Sokszor hallom a vásárokon, hogy azt mondják: ezek csak gyerekeknek valók, túl gyerekesek. Nem értek egyet velük, inkább azt látom, hogy széles azoknak a köre, akik szívesen felvesznek egy-egy darabot (akár középkorúak közül is). Most úgy gondolom, hogy ezek a meseszerű lények mindig ott lesznek az alkotásaimban, és bár biztos, hogy valamennyire alakulni fognak, attól függően, épp milyen periódusát élem az életemnek, de ezeket szeretem formázni és festegetni.
KULTer.hu: Végezetül játsszunk egy kicsit! Ha mesét írnál, kikről szólna és mi lenne a történet?
A természetben játszódna, ebben biztos vagyok, például egy erdőben, mert gyerekkoromban az ilyen mesék érdekeltek. A főszereplői a beöltözött emberekre hasonlító figuráim lennének, természetesen gyerekek. Egyszerű történet lenne, nem tudom pontosan, de biztos, hogy többféle kimenetele volna, s a gyerekek választhatnák ki az utat, eszerint alakulna a lezárás is.
