Cím nélkül
elszámítottam magam a hentesnél
sok lett az oldalas már ötödik napja
csak ezt esszük de még mindig tart
hol krumplival hol rizzsel ma éppen
párolt zöldségekkel az egyhangúság
megtörése végett kedvenc tányéromra
halmoztam az ételt kemencés kenyeret
faltam hozzá elgondolkozhattam
közben nyilván meg a tányér sem
feküdt fel rendesen az asztalon nagyon
a szélére húztam az egyik vágásnál
megbillent az egész előbb az ölembe
majd a földre hullt az étel pár másodpercig
billegett a tányér is még megfoghattam
volna de csak bámultam egyik kezemben
kés a másikban villa tehetetlenül
néztem mint közelít az üressé lett
tányér a konyha kövezete felé szinte
lassított felvételben érzékeltem mindezt
és az ezer darabra tört cserepek láttán
a saját elbaszott széttört életem
jutott eszembe hogy mivé lesz a kezem
között minden ültem még pár percig
a romok fölött és nagyon sajnáltam
magam de meg sem próbáltam hogy
felhívjalak mint amikor még számíthattam
tőled pár vígasztaló szóra mert esélyem sincs
nálad többé ezt is sikerült elrontanom
fogtam a lapátot és a partvist összesöpörtem
gondosan mindent és beleszórtam a
szemetes vödörbe tűnődve közben
engem vajon ki fog ilyen
szépen feltakarítani
Jó ilyen lassssan kiderülő nyári délelőttökön Nyírán Ferenc verseket olvasni, főleg azokat, amelyekből a szerző humora is ki-kivillan időre. Örömmel olvasnék a versek után prózát is a debreceni szerzőtől.
Kedves AntiKekec, akkor olvassa a június 29-i Műút portálon az Impromtu c. rövidprózákat.
Köszönöm a figyelmedet!