Turi Tímea verse

Utólag belátni

Apák és anyák; de legalább házasok,
akik évek után is zavarba jönnek, ha azt mondják:
férj, feleség. Elválnak, újrakötnek.
Minden szakításkor elsiratják a meg nem születettek
ígéretét is, és már az első csók után az új barát nevét
suttogják a sajátjukhoz este.

Házasok; de legalább van egy másik férfi, nő,
akivel együtt élnek, aki menedék a családi perpatvar elől,
hogy legyen egy új család, amiből a saját gyerek majd
kimenekül. Elhagyják a szülői házat, dédelgetnek,
és elhagyják őket újra. Nincsen szülői ház.

Néha rácsodálkoznak, hogy a másik is
ugyanonnan jött, ahonnan ők:
az emlékek egyszemélyes ketrecéből.
Nincsen szülői ház; de legtöbbször panel.
A gyerekszoba, ha volt, tapétája sárgul.
Hova tűnt minden el?
Ott maradt egy dobozban.

De hogyha visszanéznek, nem látják, ami volt
a füsttől – avart égetnek a kertben, fő a leves,
száll a por, a lámpában a légy, nézd, körbe-körbe –,
úristen, hát vége lett! Mondd, ki gondolta volna?

Van valaki másuk; de legalább egyedül élnek.
Emlékmenekültek, akik utólag belátnak szobákba,
ahonnan nem lehet kijutni, és ahova nincsen visszatérés.

Kiemelt kép: Wikipedia