A Grimmek Britanniában

A nagyrészt meseátdolgozásairól és esszéköteteiről ismert brit szerző legújabb, magyarul még nem olvasható munkája – melynek aktualitását a Grimm-gyűjtemény első kiadásának 200. évfordulója adja – izgalmas séták során vezeti az olvasót Britannia változatos erdőségeinek szívébe.

A hónapok szerint tizenkét fejezetbe rendezett erdőjárás tétje nem merül ki a tájak biodiverzitásának méltatásában, vagy a fizikai környezet bemutatásában, hanem minden esetben kultúrtörténeti fejtegetés is, amely egyaránt számba veszi az adott vidék formakincsének természeti, történeti és fiktív elemeit – Sara Maitland gondozásában mesél az erdő, elsősorban pedig a történetmondás antropológiai kényszere és az erdő toposza között fennálló intim viszonyról, szimbiotikus kapcsolatuk újragondolásának lehetőségeiről. Úgy véli, hogy „Észak-Európa nagy kiterjedésű erdőségei az évszakok folyamatos változásainak kitéve, korlátozott látási viszonyaik, bámulatos biológiai változatosságuk, titkos adományaik és veszélyeik, valamint a puszta tudat révén – hogy át kell haladnunk rajtuk, ha el akarunk jutni valahová – hozták létre legismertebb meséink fő témáit és etikáját”.

„Egykor mindent erdők borítottak” – kezdi a történetet Sara Maitland Galloway erdejének fái alatt, ahol fotográfus fiával idézik fel a gyermekkor kedvelt meséit. Mindent erdők borítottak, míg nem jött a jég, és szabdalt földeket hagyott hátra, barázdált tájakat, melyekben, sok egyébbel együtt, megtapadt a régi korok mesehordaléka: „legkorábbi és legelevenebb kulturális formáink”.

Ennek jegyében indul az éber párbeszéd erdő és mese, táj és ember között, melybe a szerzővel és a képzelet sodrásával lépést tartva az olvasó is bekapcsolódhat. Tizenkét hónap, tizenkét fejezet érzékelteti a természeti és a kulturális változások ciklikusságát Dél-Angliától a skót felföldig térben és a neolitikumtól napjainkig időben. Az ősi és modern erdőkben tett látogatások érzékletes leírásai izgalmas fénytörésben láttatják a bejárt helyeket, kiváltképp, mert minden hónap, így minden fejezet fordulóján egy-egy meseátiratot is közöl a könyv. Így találkozhatunk olyan klasszikusok átfésült változatával, mint a Jancsi és Juliska, a Piroska és a farkas, a Hamupipőke, A Hét hattyú, vagy a legkorábbi, angol nyelven, nyomtatásban megjelent mese, a Hüvelyk Matyi (1621).

A kötetben közölt mesék és az informatív úti esszék között olykor szerves, máskor lazább, hangulati kapcsolat van. Május hava például a New Forest térségében köszönt az olvasóra. A királyi erdő pompás zöldjét szertelen harangvirágmezők tarkítják – megszokott kora nyári esemény csakúgy, mint a zajló viperanász. Jelenlétük azonban többet sejtet: igen összetett környezeti feltételek harmonikus együttműködését feltételezi.

A természettörténeti háttér kultúrtörténeti barázdáltsága segít olvasni a jeleket, hiszen a megfelelő klíma háborítatlansága a New Forest esetében hosszú évszázadokon át fenntartott erdőgazdálkodási viszonyok, ekként politikatörténeti változások eredménye is. A ma nemzeti parkként számon tartott New Forest sosem volt (sosem lehetett) gazdátlan vidék: királyi erdő volt királyi szokásokkal és törvényen kívüliekkel. Róluk, az ő hangjukon szól a kötetben május hónap „Rumpelstiltskin” meséje, sajátos nézőpontból. De hasonlóan elgondolkodtató a találkozás Jancsival és Juliskával, akiket gyermekkori traumájukkal birkózó felnőttként látunk viszont; vagy Csipkerózsikával, aki a rokka mellett, a padlón heverve álmodja világjobbító álmát.

Az, hogy „egykor mindent erdők borítottak”, persze szintén nem más, mint fikció – írja később a szerző. De éppen ez az elképzelés az, amiről a gyűjteményes könyv szól: mindenféle erdei mendemondák jótékony hatásáról.

Sara Maitland: Gossip from the Forest – The Tangled Roots of Our Forests and Fairytales (Erdei mendemondák – Gyűjteményes könyv Britannia erdőségeiről és meséiről), Counterpoint, Berkeley, 2012.