Multimediális Bori-jelenség

A Péterfy Bori & Love Band legfrissebb lemeze még 2012 novemberében jelent meg Fehér éjszakák címmel. Ez nem csupán egy újabb lemez, hanem egy olyan izgalmas projekt, amelynek része a bakelitkiadás, illetve egy különleges videoalbum is.

A zenekar és munkatársai mind a tizenegy számhoz külön klipet készítettek, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, de egyetlen egységként is értelmezhetők. A videoalbum hivatalos vetítése márciusban volt a Toldi Moziban.

Érdemes néhány szót ejteni az új lemez borítójáról, hiszen az a Bori-jelenség legfrissebb produktumkomplexumának szerves részét képezi. Ahogy az eddigi borítókat, úgy a mostanit is Stark Attila grafikája díszíti, folytatva ezzel a megszokott, jellegzetes vizuális világot. A borítókon mindig az énekesnőt idéző nőalak szerepel, általában pilótaként vagy motorosként, játékba hozva ezzel az utazás és a sebesség képzetét. Összességében (nem mellőzve egészen a színésznőként is tevékenykedő Bori sokoldalú, öntudatos személyiségét) egy független, kalandozó nő jelenik meg, akinek félig leeresztett szemhéja és a könnycsepp az arcán valamiféle búskomorságot tükröz. Az új borítón azonban menyasszonyi fátyollal ábrázolják Borit, ami az eddigiekhez képest egészen új elvárásokat nyit meg, szinte ellenpontként is érthető, és a kalandor megállapodását sugallja. A korábbi borítókon látható pillantás és könnycsepp azonban nem tűnt el, érzékeltetve ezzel egyfajta folytonosságot, állandóságot, valamint azt, hogy azért maradt valami a régi Boriból is. Ez természetesen a lemez egészére is érvényes: noha a korábbiaktól eltérő hangzásvilágot kapunk, mégsem vész el az oly jellemző kísérletező kedv, az újításra való törekvés.

Stark Attila neve azonban nemcsak a borító kapcsán bukkan fel, ő rajzolta a Happy end című számhoz készült klipet is. Mellette még számos neves alkotó is közreműködött a képi világ megformálásában, többek között Fazekas Péter, Merényi Dávid, Már András, Hoffmann Tamás Boldizsár, Jenei Szilveszter, Somogyi Hanka és mások. Ez a sokszínű névsor is mutatja, hogy igen változatos alkotásokról van szó, különböző technikák, színvilágok és eltérő megközelítések jutnak így érvényre, ami mindenképp izgalmas látványvilágot eredményez.

A lemez felvezetése remekül sikerült a Fehérre festem az arcom című számmal, amelyben teljes összhangot hoz létre zene, kép és szöveg. Talán ez a legsikerültebb alkotás a videoalbumon. A szám a címével is szorosan kapcsolódik az album nevéhez. Ezt erősíti a fekete-fehér képi világ, ami minimalizmusával is látványos eredményt tud elérni, és aminek megfeleltethető az éjszaka és reggel említése a szövegben, így újabb visszautalás történik az albumcímre. Az éjszaka-reggel duális felosztáson túl is jellemző a számra, hogy fogalompárokra bontja a világot (például fegyver–túsz, lélek–hús), felidézve ezzel, hogy valaki vagy feketén, vagy fehéren látja a dolgokat. A tükör többszöri említése és megjelenése a klipben szintén a kettősséget erősíti. A mű „légy a tükröm” sora a “másikban látni önmagam”, illetve a “látszat és valóság” problémáját is felveti. Egyúttal pedig meg is kérdőjelezi mindezek egyértelmű elkülöníthetőségét, ahogy azt a fehér és fekete festék összefolyása is jelzi. A dal lényegében a csábítás történetét meséli el, aminek egyik eszköze a refrénben is ismétlődő tánc – amit Bori jelenít meg hullámzó mozdulatsorával –, illetve a kezdőképként is feltűnő – majd többször visszatérő – bendzsóhúrok sajátos „tánca”, amit a hangszer akusztikus hatása kísér. Így pedig a test mint hangszer és a hangszer mint test jelentésrétege is feltárul. Ezek a mozgások enyhe erotikát kölcsönöznek a vizuális világnak, ami illeszkedik a témához, teljes összhangot hozva létre. A bendzsó és a csörgődob együtt pedig hangzásban is remekül visszaadja a csábosságot, a csábítást.

Sajátos dinamikát kölcsönöz a lemeznek, hogy a melankolikusabb számok, amelyek gyakran a szakítást vagy a másik hiányát választják témaként, váltakoznak a vidámabb hangvételű, lendületes dalokkal. Már ez is jelzi, hogy nem egészen helytálló az a kijelentés, miszerint a lemez „a nagybetűs Szerelemre épített” vagy „szerelemtől ittas produkció” (Hering András, Dúdoldák, energiabombák, kesergők. A Péterfy Bori & Love Band új lemeze, Quart). Épp ellenkezőleg, ezek nem szerelmes dalok: vagy a kiábrándultságot viszik színre, vagy a női lét független boldogságát, felidézve ezzel a Téged nem öntudatát is.

A kiábrándultságot és szakítást megjelenítő dalok a Happy end, a Rész-egész, a Válj köddé, a Futás, amelyeket a húros és vonós hangszerek használatának hangzásban betöltött domináns szerepe is összeköt. Ezek közt többször is felbukkan a bendzsó, így a Fehérre festem az arcom zeneileg is remek felvezetése, több szempontból is motívumkijelölője az albumnak. A dalszövegek kifejezik azt, amikor nem kell a hiány állapotát és a másik kihasználását testi és érzelmi értelemben is. Olykor kifejezetten depresszív hangulatot is tudnak közvetíteni ezek a számok. Az sem véletlen, hogy a dalok képi világa is hasonlóságot mutat annyiban, hogy többségük technikájával, marionettbábos megoldásával kissé rajzfilmszerű hatást kelt.

A Happy end és a Válj köddé mindenképp párt alkot, hiszen mindkettőben egy kapcsolat vége fogalmazódik meg, így érdemes őket együtt tárgyalni. Míg a Happy endben a főhősnővel szakítanak, ehhez igazodva pedig a vonósok lendületes felvezetése érzékelteti a haragot is, addig a másik dalban már ő az, aki véget akar vetni a kapcsolatnak: itt a lágy gitárhangok jelzik a belefáradást, és enyhítik a kemény szavakat. Mindkét dalhoz rajzolt történet tartozik, amelyek hasonlóan borongós, szürkés színvilággal dolgoznak. A Happy end címével is megidézi a hollywoodi világot, és ezt a szöveg struktúrája is követi, ahogyan párhuzamosan zajlik a valóság és annak filmváltozata (ez Alanis Morrisette Precious Illusions című számának klipjét is felidézheti), amely természetesen igen eltérő. (A film-metaforikát a Szívem gyorsabban ver is felmutatja, legmarkánsabban az „és mint egy film, lepereg az életem” sorral.) A Válj köddé klip képi világa sajátos technikával készült; talán üvegre festett stilizált formák, alakok vannak fotózva vagy a festmény elkészítését látjuk felgyorsítva a kisfilmben. Ez kevésbé a történetet adja vissza, inkább a hangulatiságban rejlik az ereje.

A Rész-egész is hasonlóan van fényképezve, mint a Válj köddé, de itt maga Bori bukkan fel. A képek dinamikája a ritmust követi, amit a taps üteme szab meg, ehhez kapcsolódik idővel a bendzsó húrjainak pendülése is. Ahogy a legtöbb számban, úgy itt is megszólal a szintetizátor, ami ’80-as, ’90-es évekbeli hangzást eredményez. Az elhagyatottságot tükrözi és melankóliát kelt az őszi erdő lehullott leveleivel, s ezt az érzésvilágot a hasonlatok és metaforák sora teszi még érzékletesebbé. Az őszi tájhoz képest a hiányt a szöveg egészen kitágítja, az egész univerzumra kiterjeszti. A napsütéses, nevetős emlékképek bevillanása éles ellentétben áll a jelen borongósságával.

A Futás fütyüléssel kezdődő zenéje jellegzetes hangzást hoz létre, ami a fuvola szintén fütyülést idéző megszólaltatásával egészül ki, majd itt is felhangzik a bendzsó. A klip leginkább a lánykereskedelem témájára enged következtetni, ami fokozza a zene önmagában is nyugtalanító hatását. Egy marionettbábu bolyong Amszterdam utcáin, aki végül maga is bekerül az egyik kivilágított kirakatba, majd különböző szado-mazo eszközök tűnnek fel, illetve a háttérben pornófilm vetül a falra. Attól kezdve, hogy a bábu bekerül az éjszakai életbe, felcsendül a bendzsó, és a refrén eksztatikusan ismétlődik, a képek pedig egy önkívületi forgataggá olvadnak össze. Míg a vizuális megjelenítés inkább az eredményt rögzíti, addig a szöveg azt a folyamatot, aminek során idáig juthat egy lány. Kezdve a kalandvággyal, a jobb, izgalmas élet reményével, melynek eléréséhez elindul az álmai után, amelyekben gyakran egy férfi is szerepet játszik, aki erre ráveszi. A szöveg ezeket a tényezőket mind felvonultatja, és a tenger válik a vágyak, álmok metaforájává. A hamis ígéreteket jelezve a „fuss el, irány a tenger!” átfordul „fuss, nincs is erre tenger!”-be, ami négyszer is megismétlődik. A tragikus vég sejthető, a bábu zsinórjait elvágják, és lassan belepik az őszi levelek, miközben a dal a nyom nélküli eltűnésről énekel. Ez az egyik legnyugtalanítóbb dal az albumon, amely különös feszültséget kelt egy gyerekjáték és a pornográfia együttes színrevitelével.

Ennél már csak az Őrült ékszer kelt nyugtalanítóbb hatást, amivel kapcsolatban nagyon találónak érzem a következő megfogalmazást: „Az album katarzisát az Őrült ékszer eksztatikus, a rockzene határait feszegető felvétele váltja ki, ami hideg, indusztriális hangzásával és a címhez idomuló őrült hangjaival Bori színpadi ideglelését is elénk vetíti, csúcspontja pedig a dal zárásaként felordító, hátborzongató »NEM!«.” (Uo.) A hidegséget erősíti a platina, csillogás, fényes, tükörjég szavak említése is. A dal olyanfajta hatalmat vagy megszállottságot jelenít meg, amitől már nem lehet szabadulni, ezt erősíti a végtelenszer ismétlődő, egyre fokozódó „nem” is. A rajzolt videó erős bibliai konnotációt ad ehhez az értelmezéshez, hiszen egy almát tartó, meztelen nő szerepeltetése egyértelműen Évát és magát a bűnbeesést idézi, nem véletlenül követi ezt a ruha felvétele. A címadó metaforára is ez a mozzanat világít rá, hiszen a tisztaság, bűntelenség ellenpontjaként tűnik fel az ékszer, ami így a természetközeliség, ártatlanság elvesztésével is együtt jár, a mesterségesség és látszat fogalmai kapcsolódnak hozzá. Ha tehát a tudás megszerzése, ennek hideg racionalitássá válása felől közelítünk, akkor az indusztriális hangzás is új értelmet nyer, és erős elidegenedést feltételez. A felbukkanó fehér galamb és a villám mint Isten haragja is leginkább a keresztény kontextus felől értelmezhető, ebben a keretben pedig a „nem” is feltűnhet úgy, hogy Évának nemet kellett volna mondania a kígyó csábítására. A Bori védjegyévé váló, őrjöngő kiáltássá fokozódó ének most is eléri hatását, és valóban katarzist eredményez.

A vidámabb hangulatú számok között található a Játék és a Csodaidő is, amelyek szintetizátoros, trombitás hangzása önmagában is könnyedebb, képi világa is színesebb, játékosabb. Bori más-más formában, de mindkét klipben megjelenik, a Csodaidőben Senával együtt. A Játék kifejezetten megszólítja azokat a nőket, akik könnyeden, a percnek élnek, mindent kipróbálnak és játéknak fognak fel. A bolondosságot a kollázstechnika jól tudja vizualizálni, és ehhez a felhőtlen élethez látványosan nem társulnak férfiak. A Csodaidő, ami az album egyik beharangozó dalaként nagy sikert aratott, szintén nyárias és könnyed, élénk színvilágával, a pankrátorokkal és trombitákkal már-már latinos hatást kelt, olykor groteszkbe hajlik. Bori és Sena személyében pedig ez a szám is határozott nőket reprezentál, még ha nem is ez a legmarkánsabb értelmezése a dalnak.

A Csodaidő féktelen mulatozását az album címadó dala tudja még fokozni, amely magát az illuminált állapotot mutatja be (erre utal az ópiát is), egy egészen szürreális világot jelenít meg. A neonfények, a villódzás, a vágások teremtik meg ezt a hatást, ami a dallam gyorsulásával és végtelen ismétlésével újra az eksztázisig jut. A szövegben is ennek a pillanatnak az elérésére való törekvés jut kifejezésre, amikor azt halljuk, hogy a „világ egy percre a szívembe fér”. A játék egyre durvul, és utána csak üresség marad, de ez a pillanat így is mindent megér, hiszen egyedül így van esély a felejtésre. A klipben mindenki állatmaszkot visel, ami jelzi az ösztönök felszabadulását is, a végén pedig, amikor leveszik őket, eljön a szembesülés és a szégyen pillanata.

A Szívem gyorsabban ver lehetne az album egyetlen igazi szerelmes dala, a maga érzelmes zongora dallamaival. A tartalom azonban már határozottan kétségeket ébreszt a „sok furcsa vágyam többet ne kísértsen” sorral, ami a valószínűtlenül idilli találkozást az álmok világába utalja. (A korábban említett film-metaforika felbukkanása is megkérdőjelezi az események realitását.) A videó az, ami végképp lehetetlenné teszi, hogy komolyan vegyük ezt a számot mint szerelmes dalt, hiszen a kukoricakonzerv előállításának gyári folyamatát mutatja be, ironizálva ezzel a szerelem témáját. A munka monotonitása leginkább a ritmussal van összhangban, azzal alkot egységet. Ezen kívül pedig a szám a Happy end és a Rész-egész között helyezkedik el, ami világossá teszi, hogy ez inkább csak képzelgés, vágyálom.

A másik gyárban játszódó klip a Szélesvásznú című számhoz tartozik. Itt is elsősorban a ritmussal és az indusztriális hangzással tudom összefüggésbe hozni a vizuális megjelenést, illetve nem véletlen, hogy villanykörtékről van szó, amelyek fényforrásként is feltűnnek később. A téma is alapvetően technikai, ahogy azt a címe is jelzi, a vágás korrekciós eljárása is felbukkan, ami egyúttal a kreatív újraalkotás lehetőségével egy másik valóság létrehozására is képes. Éppen ezzel az opcióval függ össze, hogy könnyednek tűnik a dal, hiszen lehetségessé válik az „újrajátszás”. Nehéz ezt az utolsó számot nem az album egészére vonatkoztatni, különösen a záró sor elhangzásakor: „az egészet kézbe veszem, és újravágom”. Relativizálódik így az album, hiszen például más vágásokkal egészen eltérő eredmény született volna, hangsúlyosan csak egyet érzékelhetünk tehát a lehetséges produktumok közül, amely azonban még mindig nem teljesen lezárt, módosítható. Ez a legtöbb műalkotásnak persze sajátja, inkább az teszi fontossá, hogy ez az album meg is világítja (a villanykörte segítségével vizuálisan is), tudatossá teszi ezt a tulajdonságát. Ezzel együtt pedig a zenekar minden tagja megjelenik, kiteljesítve az eddig Bori által megtestesített együttest.

A Fehér éjszakák című albumon minden szám értelmezi a többit, párbeszédbe lépnek egymással, de egy folyamat bemutatásán túl lazítja is a szerkezetet az, hogy többnyire váltják egymást a különböző hangvételű számok. Témája általában a kiábrándultság, a hiány és a függőség, leggyakrabban a szerelemmel összefüggésben, vagy a független nő megmutatása. A kiábrándulás folyamatának állomásait, az ennek következtében érzett hiányt, és az emlékeken keresztüli visszaidézés kísérletét rajzolja meg a lemez, amely alternatívaként felmutatja a boldog és önálló életet is. Ehhez a videoalbumon nagyon markáns képi világ társul, amely technikailag igényes és változatos. Az album hangzásvilága jellegzetes és egységes, a korábbiakhoz képest poposabb, retrósabb, de így is szervesen illeszkedik a zenekar egyedi stílusába. Kicsit más irányt vett tehát a Péterfy Bori & Love Band, de a minőséget nem adták alább, és egészen ötletes módon és csatornákon terjesztik legújabb terméküket, továbbépítve így a Bori-jelenséget.