A spiritualitást, a pszichedéliát és az ős-rock elemeket ötvöző Turbo zenekar immáron harmadik albumának munkálataiba fogott bele. A nyolcéves banda megállíthatatlanul robog előre a hazai zenei fronton, néhány percre nekünk mégis sikerült megállítani őket. Az énekért felelős Tanka Balázs válaszolt a zenekar életével és az új albummal kapcsolatos kérdéseinkre.
KULTer.hu: 2005-ben alapítottátok a zenekart. Mesélnél a megalakulásról és a banda tagjairól?
Mindenkinek volt akkor másik bandája. A Turbo örömzenélésnek indult, ami a mai napig sem változott. Akkor még Bardóczi Gábor dobolt, Dure pedig basszusgitározott. Két év együtt muzsikálás után éreztük, hogy ebben sokkal több van, és elkezdtük kicsit komolyabbra venni a zenélést. Gábor végül kiszállt, így került be Delov Jávor, Dure inkább billentyűre váltott, a basszusgitárt pedig Jero kezdte el zúzni. Szóval viszonylag hamar összeállt a mai napig is tartó felállás: Balázs, Dádó, Dure, Jávor és Jero.
KULTer.hu: Hogyan jött a Turbo név?
Akkor jó ötletnek tűnt…
KULTer.hu: A honlapotokon azt lehet olvasni, hogy a spiritualitás, a pszichedélia és az ős-rock tökéletes mixtúrája vagytok. Ezek a jelzők írják le leginkább a zenéteket?
Akár. Sokfélék vagyunk a bandán belül is. Egy dolog biztos: nyitottak és mindenre kaphatóak a tagok. Szóval van itt ős-rock, goa, pszichedélia… Igazából mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Mindenkinek úgysem tudunk megfelelni, akkor legalább olyat csinálunk, ami nekünk megfelel.
KULTer.hu: Ha már pszichedélia: a goa szubkultúra közel áll hozzátok?
Dádóhoz (gitár) mindenképp. Talán ő ismeri a legjobban a goa szubkultúrát, hiszen most a S.U.N. Fesztivál szervezésében is aktívan részt vett. Sikerült lerángatnia engem is, és maradjunk annyiban, hogy meggyőzött, miért is jó ez. Tényleg nyitottnak kell lenni, mert egy csomó mindenről lemarad az ember, ha szemellenzősen jár-kel, s csak egy valamiben hisz vagy gondolkozik. Azt hiszem, érződni fognak ezek a hatások az új lemezen (is).
KULTer.hu: Eddigi albumaitokon csak angol nyelvű dalok voltak. A szélesebb körben való elterjedés reménye motiválta, hogy angol nyelven írjatok dalokat? Hogyan zajlik nálatok a dalszövegírás?
Megállapodtunk, hogy úgy írunk dalokat, ahogy azok jönnek. Nem feszegetünk rá csak azért magyar szöveget, mert akkor többen értik itthon vagy ilyesmi. Ha így jött, hát így jött. Amúgy csináltunk magyar nyelvű dalt is, a Nebulosus című számot. Ez szimplán azért íródott magyarul, mert így jött és kész. E téren soha nincs előre kigondolt koncepció.
KULTer.hu: Ti hogyan látjátok a zenekarok mai helyzetét Magyarországon, illetve mennyire racionális dolog külföldi sikerekben gondolkozni?
Itt most egy hosszú magyar kesergőnek kellene jönnie, de nem fog… Legyen annyi elég, hogy a világ legnagyobb adománya, hogy zenélhetünk, és tökmindegy, hogy milyen itt a helyzet, illetve mennyi gond van a világban. Leszarjuk. Amikor fent állunk a színpadon, akkor minden a helyére kerül és ez a lényeg! Csináljuk, amíg hajt minket a R’n’R! (Vagy amíg le nem esünk a színpadról…)
KULTer.hu: Ahogy néhány hazai banda, ti is összeálltatok a Kodály Method csapattal a City of Satellites című dal erejéig. Az eredeti és ez a verzió meglehetősen eltérő, viszont nagyon tetszik a közönségnek ez a nyugodt, lírikus változat is. Tervben van esetleg egy ilyen stílusú dalokkal ellátott album? Lesz egyáltalán több feldolgozás a Kodály Methoddal közreműködve?
Ez egy szerencsés összeállás volt. Van egy akusztikus vonalunk is, igen. Az új lemez bizonyos részei is ilyen hangszerelésben lesznek hallhatóak. A Kodály Methoddal nem tudok újabb közösködésről, de a City of Satellites-ot nagyon élveztük velük együtt csinálni.
KULTer.hu: Készülőben van az új korong. Lesz valamiféle újítás az előző albumokhoz képest?
Mivel folynak a munkálatok, még én sem ismerem a teljes végeredményt, csak annyit, hogy aki szerette az első két albumot, annak ez is tetszeni fog. Rengeteg hatás ért minket az elmúlt időszakban (nem csak zenei), és ezek a dolgok biztosan rányomják a bélyegüket a cuccra. Érdemes kivárni!
KULTer.hu: A honlapotok elég művészi és kreatív. A „Tudat” menüpont alatt olvashatjuk, mit jelent a tagoknak a Turbo. Mit üzentek a zenétekkel, milyen az a Turbo-életstílus?
Régen azt nyilatkoztuk, hogy ez egy kultúrmisszió, s talán még most is annak tartjuk. Mint ahogy a zenénk is sokféle, a mondanivalónk, az üzenetünk is az. A magam részéről szeretném, ha az emberek a zenénket hallgatva nyitottabbá válnának a világra. Mondjuk azt, hogy le szeretnénk venni azokat a „szemellenzőket”. Talán ez az egyik legfontosabb üzenete a zenénknek.
KULTer.hu: A koncertjeiteken nagyon közvetlenek vagytok a rajongóitokkal. Mesélnétek néhány emlékezetes pillanatról? Akár a koncerteken történtekről vagy a közösségi oldalakon való emlékezetes pillanatokról?
Mesélnénk, de ezt inkább megélni jó. Maradjunk annyiban, hogy nagyon sok pozitív energiát kapunk azoktól, akik járnak a koncertjeinkre. Aki sztorikat szeretne hallani vagy megélni, az jöjjön el egy bulira és megkapja!
KULTer.hu: Melyik volt a legviccesebb, a legfelemelőbb és a legkínosabb pillanat eddigi fellépéseitek során?
Túl sok az emlék. Most épp az ugrott be, amikor a lemezbemutatón Jerot nem láttam a színpadon és két perc múlva láttam meg, hogy a színpad melletti büfé tetején táncol szám közben. Az vicces volt. A kínosak általában együtt járnak az emlékezetvesztéssel, szóval ezeket inkább hagyjuk is.
KULTer.hu: Mivel telik a szabadidőtök?
Nincs túl sok… Egyébként sárkányeregetéssel, fesztiválszervezéssel, evéssel, ivással, gyerekcsinálással, hasonlókkal.
KULTer.hu: Melyek a kedvenc hazai és külföldi zenekaraitok?
Csak a magam nevében tudok nyilatkozni. Most épp a Clutch meg a B.R.M.C., de van egy csomó minden, amit imádok. Magyarok közül Uzipov, Grand Mexican Warlock, Apey and the Pea, Shapat Terror, Haelo… Egyébként mindegy, csak fizessen egy felest.
A képek forrása a Turbo zenekar hivatalos Facebook-oldala.
