Pazar reggeli, kellemes társaság és érdekes öndefiníciós előadások a Trafóról, trafósoktól: ezzel (is) ünnepelte a kortárs magyar és nemzetközi művészeti szólamoknak otthont adó Trafó Kortárs Művészetek Háza a 15. születésnapját. Az alkalmat megragadva, s a retrospektív elmélkedéseket mellőzve a jövő célkitűzéseiről, így a 2013/14-es évad programjairól beszéltek az előadók.
Kezdve a Trafó testével: pincéjét klubnak alakították át. A szellemiség, a fontosabb tényező azonban megmaradt olyannak, amilyen volt: még mindig a határfeszegetés, a kísérletező szellem és a kortárs művészetek iránti elkötelezettség jellemzi az intézmény ars poeticáját.
A jubileumi évad különféle, nehezen kategorizálható kincsei is ezt sugallják. A tervezett színházi produkciókat például az elgondolkodtatás, a társadalmat is érintő mindig friss problémafelvetések jellemzik. Olyan nevekkel fémjelzett munkákkal találkozhat a néző, mint Mundruczó Kornél rendezései, a központi témát pedig az öngyilkosság problematikussága adja. Érdekes kérdéseket vet fel Lola Arias darabja is, a dokumentumszínház műfajába sorolható Az év, amikor születtem. A történet alapgondolatát a Pinochet diktatúra alatt Chilében született gyermekek emlékei adták, azok az emlékek, amikkel mozaikként rekonstruálhatóvá válik szüleik élete az elnyomás alatt. A dokumentumszínház hazai képviselője, a Panodráma is új előadással készül erre az évadra, Éhség munkacímmel.
A látványszínház örökmozgó műfaja felől érkező előadásokban sem lesz hiány: Kálmán Eszter egy Sade-szöveggel, Szűcs Edit a test vizuális átalakításának térbeli kiterjesztésével foglalkozó előadással készül, de az évad végére Nagy Fruzsina produkciójával is megismerkedhet a közönség. A további határátlépést vagy -feszegetést (a teljesség igénye nélkül) a Tünet Együttes és Ardai Petra; a lineáris történetmesélést mellőző, váratlanságra alapozó Kárpáti Péter; a különleges robotállatok és mozgó szobrok világába kalauzoló Amit Drori előadása (Savanna) jelenthetik. A cirkusz irányába mozduló darabok sorát a Duda Éva Társulat Virtusa, a francia Collectif Petit Travers előadása és a magyar Freak Fusion produkciója színesíti majd.
Táncművészet terén a Trafó döntése alapján az eddig megszokott mennyiségű külföldi előadás mellett érezhetően több teret kapnak a magyar független társulatok produkciói is. Májusig olyan hazai művészek munkáit láthatjuk, mint a már társulata kapcsán említett Duda Éva, Frenák Pál, Réti Anna vagy a Természetes Vészek. Az évad során olyan különlegességekkel is találkozhatnak az érdeklődők, mint a kanadai Marie Chouinard estje vagy Wim Vandekeybus felújított legendás darabja, a What the body does not remember?, illetve az angol Michael Clark balettból punkba forduló öntörvényű koreográfiája.
Talán a zene a Trafó egyik legkönnyebben elkülöníthető műfaji besorolása a programokat illetően, ám itt is hozzák a jól bevált receptet: az évad során olyan nemzetközileg meghatározó nevek lesznek programon, mint Madlib, Terry Bozzio, de természetesen új tehetségekben sem lesz hiány (Micachu, Forest Swords). Hazai előadóink programjában helyet kap a napjainkban virágkorát élő slam poetry, de Palya Bea és az első lemezét bemutató gitáros-énekes Jónás Vera is hallható lesz a Trafóban. Akárcsak a Shakespeare szellemét életre keltő zenei együttműködés, a WH Szonettek meets Akkezdet Phiai előadása.
A császár új ruhája című tárlat az Andersen meséből a divat vonalát és a hiány jelenlétét emelte át. Elgondolkodtató, humoros megoldásokkal találkozhatunk, ami szintén hozza a Trafótól megszokott nemzetköziséget, hiszen román, lengyel, szlovák és magyar alkotók munkáit mutatja be a kiállítás. Divatbemutató fényekkel, ruhajellemzéssel, modellek (és divat) nélkül, bizonyítottan nem golyóálló üvegfal pódiummal, politikus nélkül (ki merne mögé állni?) – ebből is látszik, hogy a hiány különböző rétegei beszédes koncepciók kialakításában használhatók fel.
Októbertől Gerhes Gábornak, a konceptuális fotó egyik legfontosabb hazai képviselőjének lesz egyéni kiállítása a Trafó Galériában, ahol egy képzeletbeli titkos társaság összeesküvéseit mutatja majd be a művész. 2013 decemberében Maja és Reuben Fowkes kurátor-duójának tárlata valósul meg a Trafó Galériában. A Forradalom nem kerti party és a Kiutak a boldogság felé után egy olyan válogatással lepik meg a közönséget, ami a madár univerzális, szabadsággal összeköthető metaforáján keresztül mond el valamit erről az emberi eszményről.
Sokszínűség, határrombolás, reflexió a múltra, a jelenben, a jövőért. Felsorolni is nehéz, mennyi program várja a kortárs művészetek iránt érdeklődőket és ez is arról árulkodik, hogy a Trafó háza táján a jól bevált eszmények nem változtak. Ezt erősíti a 10 éve indult Beavató program is, ami a fiatalabb (középiskolás) generációk számára teszi elérhetővé a kortárs műalkotások megismerését, befogadását. A közös gondolkodás nem feltétlenül művészeti értékeket is hoz magával: más vélemények elfogadására, toleranciára és párbeszédre is tanít. Ezeket látva a Trafó jó helyen van.
Sajtótájékoztató a 15. évadába lépő Trafóban, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest, 2013 szeptember 5.
