Podmaniczky Szilárd Klímadogma címmel megjelent, a globális felmelegedés problémakörét más megvilágításba helyező regényének szegedi bemutatója a Grand Caféban valósult meg. A szerzővel Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész beszélgetett. Ott jártunk.
„A könyvedet olvasva elsőként úgy voltam vele, nincsen kérdésem – kezdte Balogh nevetve. Egy okos, olvasmányos, az emberiség létének veszélyeztetettségéről szóló szöveg háromszáz oldalon, de talán mégis tisztázásra szorul pár alapfogalom. Valóban ilyen kilátástalannak ítéled a helyzetünket? Mi is az a klímadogma tulajdonképpen?”
Válaszában Podmaniczky a tudományos modellekről beszélt, melyek csak egy igen progresszív felvetés hatására képesek gyökeresen megváltozni. (Ilyen az az elképzelés, mely szerint a globális felmelegedést nem a széndioxid okozza.) Ennek megfelelően az adott struktúrák életvitelünket is meghatározzák, ipar épül rájuk, melynek érdekeltjei aztán ragaszkodnak az általuk létrehozott alaphoz. A könyv Larryje bebizonyítja, hogy a globális felmelegedés oka nem a széndioxid, ám a kompetens szervek mindent megtesznek, hogy felfedezését megcáfolják, őt pedig elhallgattassák.
Mint kiderült, Podmaniczky az elsőre meglehetősen hollywoodinak ható történetet a valóságból kölcsönözte, ugyanis a könyvbeli Larry egykor a NASA egyik magyar kutatójaként dolgozott. Az ő tévedésének bizonyítására ráállított tudós volt az író elsődleges információforrása a történet megalkotásakor. A baj csak akkor jelentkezett, mikor Podmaniczky az NKA-nál pályázati támogatáshoz jutott, ekkor a könyvében Bill néven szereplő tudós visszakozott. A továbbiakban az író az Evangélikus Egyetemhez fordult segítségért, ahol meglepve tapasztalta, hogy az egyház retorikájának is szerves részét képezi a kérdéskör. „Az egyház etikai alapokra épít, ha az emberi magatartás nincs harmóniában a természettel, az a biológiára is kihat.”
Podmaniczky mindemellett elmondta, forgatókönyvírói látásmódjának ezúttal is nagy hasznát vette. A száz évvel ezelőtti és a mai olvasói attitűd különbségét a szélesebb körű tájékozottságban látja. Egy jól olvasható könyv megírásához előre gyártott képek szükségesek, az ilyen jellegű szöveg működtetéséhez pedig egy egyszerűbb nyelvezet dukál. „A fehéren tajtékzó, habos tenger helyett, hullámzót írok. Az olvasóra bízom a látvány megkonstruálását.”
Az est alkalmával felolvasásokat is hallhatott a megjelent közönség, melyek kapcsán Podmaniczky saját bevallása szerint magánéletébe is bepillantást engedett. Az író saját életét a meteorológiához hasonlónak látja. Úgy véli, minden távoli eseményt csak a valószínűség, a diagramok megállapításai alapján sejthetünk, de a véletlen örök komponens benne. Az is kiderült, hogy hőséhez, Larryhez hasonlóan ő is a környezettudatos életmódot preferálja, „télen savanyúságot eszem”, nem pedig Chiléből importált paradicsomot. Abban is kapcsolódik hozzá, hogy a világunkat fenyegető problémák egyik megoldásának az önellátó, felesleget nem termelő városok alapítását látja.
Az est további részében szó esett a Podmaniczky Művészeti Alapítványról, melyet az író anno a saját biztonsága ürügyén hozott létre. „A kulturális élet változik, egyszer ki fog menni a lábam alól a talaj, és akkor mi lesz? – gondoltam. Más szerepet pedig nem tudok elképzelni, minthogy író legyek.”
Az alapítvány által működtetett Librarius kortárs irodalmi univerzumában a legkülönbözőbb témákkal találkozhatunk, Britney Spears-en túl az úti beszámolókon át a szépirodalmi kritikáig rengeteg téma helyt kap a portálon. A szerzők szabadon döntenek, miről, milyen formában értekeznek, Podmaniczky csupán a struktúrába rendezés feladatát látja el, „ez adja a lap egészséges, életszerű eklekticizmusát”. A lap 1–2 milliós támogatással működik, s bár ez nem sok, a szerkesztőség igyekszik mindezt honorokba átforgatni, s úgy látszik, működik a dolog. „A szerzők visszajelzései elégedettséget tükröznek, az olvasottság is nőttön nő, egy alkalommal a látogatók száma elérte a 20.000-et, a Népszabadságot is megvertük aznap.”
A távolabbi, szerzői terveket illetően Podmaniczky még határozatlan, fontolgatja egyes forgatókönyveinek írásos interpretációját, illetve az ÉS hasábjain megjelent, összesen 800 oldalas, A XX. Század története című anyagnak az összerendezését is. Az érdekfeszítő, gördülékeny gondolatmenetű estet az elsődlegesen a riport és regény műfajának elegyíthetőségét firtató közönségkérdések és hozzászólások zárták.
Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal a Klímadogmáról, Grand Café, Szeged, 2013. október 21.
A fotókat Új Krisztina készítette.
