Egy regénytrilógia deklaráltan első, illetve egy esetleges tetralógia első és második kötetéről esett szó a Hentesfiúk című beszélgetésen október 7-én. A Debreceni Egyetemen Bartók Imrét Áfra János kérdezte a 2011-ben megjelent Fémről, A patkány éve című új regényről és a folytatásról.
Kezdésként Áfra János röviden vázolta a beszélgetés tematikáját, a főbb csomópontokat és kérdéseket. Elsősorban arra törekedtek, hogy a tematikus kapcsolatok és a narráció összehasonlítása alapján viszonyt teremtsenek a Fém és A patkány éve között, melynek tétje az, vajon tekinthetjük-e az előbbi történetét az újonnan megjelent regény előzményének, vagyis „bekerülhet-e” a sorozatba utólag a Fém, hogy így a tervbe vett regényfolyam négyrészessé alakuljon. Bartók Imre azt válaszolta, eddig még nem vetődött fel a kritikákban a regények ilyetén összekapcsolása, a kibontakozó beszélgetés és a felolvasott regényrészletek alapján azonban úgy tűnt, releváns ez a szempont.
Előbb a Fém alapszituációját idéztük fel: az E/1-ben elbeszélt álomképeket, víziókat, heterogén motívumokat egy homogén nyelvi univerzum tartja össze, és a központi alak, John pszichiáteri analízisei tagolják. Áfra János úgy fogalmazott, ezáltal mintha más és más inkarnációk életébe látnánk bele. Személyes olvasásélményét is megosztotta a hallgatósággal: a tematikus sokrétűségből adódó elhúzódó olvasás még inkább a saját határokkal való szembesülésre készteti a befogadót. Bartók Imre a regiszterkeveredést, az erősen szatirikus hang, a bibliai-apokaliptikus vonal együttes jelenlétét emelte ki. Arra a felvetésre, hogy sokak számára polgárpukkasztásnak tűnhet ez a szövegvilág, különösképp A patkány éve nyitánya, úgy válaszolt, hogy elsősorban a szövegvilág erős képzőművészeti, illetve popkulturális hagyományba ágyazottságát hangsúlyozta, ezek figyelembevétele relevánsabb szempontnak tűnik. A moderátor ezt nem is vonta kétségbe, de megjegyezte, a Fém helyenként próbára teszi a „nem beavatott” olvasót. A felolvasott részlet alapján aztán mindenki eldönthette, mennyire tekintheti magát beavatottnak. „Látod, bejutottál a bőröm alá” – mondja a feleség a férje általi élveboncolás elején: Bartók abban látja e naturális felütés funkcióját, hogy ezáltal lehetséges az érzékiség újratematizálása, részben a groteszken keresztül. A több szinten megjelenő testtranszformációkhoz kapcsolódott a beszélgetés másik fő gondolati íve is.
A patkány éve három főszereplője, Karl, Martin és Ludwig, akik nem titkoltan három ismert filozófus, Marx, Heidegger és Wittgenstein regénybeli megfelelője, azok valós alakja, illetve a regényben megképződő karaktere, a három „klónszerű kiborg” teremtett asszociatív kapcsolatot a háttérben lévő vásznon időről időre feltűnő képzőművészeti alkotások között. Hogy miért éppen ők kerültek a regényvilágba, arra Bartók azt a magyarázatot adta, hogy egyrészt a „csúcsszerzőket” szerette volna kiemelni, másrészt a kötet alaphelyzete megkívánta három nagyon különböző figura szerepeltetését (akiknek az egymás közti viselkedése, ahogy a szerző viccesen megjegyezte, a Jóbarátokhoz hasonló), harmadrészt pedig mindhármukban közös a filozófia gyakorlativá tételének valamiféle törekvése.
A hibrid formákból épült, kipreparált lények szövegbeli megképződése ahhoz a vélekedéshez kapcsolható, hogy sokak szerint antropológiai fordulat előtt áll az emberiség. Bartók úgy gondolja, e fordulat hátterében egyrészt technológiai kérdések állnak, másrészt a modernitás alapvető problémája: a személyiség megkérdőjeleződése, az identitásválság, végső szinten pedig a halál. A patkány évében olvasott botanizálás e felől nyerhet új értelmet, hiszen a növények tulajdonképpen halhatatlanok, tehát egy ember-növény hibrid megoldást hozhat a problémára, a permanens halálfélelemre. Többek közt a trash kultúra értelmezési keretei által kordában tartott heterogén szövegvilág, mely biopunk jellegű és sci-fis elemeket is tartalmaz, hol populárisabb, hol líraibb nyelven szólal meg. Áfra János szerint a sodró lendületű regénybe becsúszó kevésbé kimunkált részek félrevihetik az olvasást, Bartók Imre viszont a szerző pozíciójából azt mondta, ma sem mondana le a tudatosan beépített eklektikusságról. A Fémben felvezetett probléma ezáltal kerül tágabb kontextusba, amennyiben A patkány évének szereplői kiléptetik azt a zárt szubjektivitásból, az egész emberiség sorsára kiható módon viszik végig hibridizációs projektjüket.
Az ilyen értelemben tehát „mélyen humanista” regény műfaji besorolása is szóba került: a könyv kapcsán szerzői felvetésre emlegetett metafizikai horror és az egzisztencialista biopunk fogalompárja voltaképp „három másodperc alatt kreált hívószavak”, és Bartók szerint a műfaj kérdésének relevanciája hermeneutikai szempontból eleve kétséges, inkább csak könyvtártechnikai jelentősége van. Sokkal fontosabb az az egzisztenciális tét, amelyet A patkány éve felvillant: a filozófusok által irányított átalakulás nem okoz halált, de a létrejövő hibrideknek meg kell tanulni az új antropológiai helyzetben élni. Az emberiség jobbítására tett ideológiai és/vagy biológiai kísérletek szélsőségesen borzasztó és taszító változatokban tárulnak elénk a regényben, és ez azt is implikálja, hogy másként is meg lehetne menteni a humán fajt. (Például: a Fémben megismert Faember egy életképes botanizált lényként is érthető a moderátor szerint, tehát akár a három filozófus által A patkány évében végzett munka ideáltípusaként is tekinthetünk rá.)
A beszélgetés utolsó részében a regényfolyam már elkészült, de még kiadás előtt álló kötetéről, illetve a könyvből hallhattunk információkat, részleteket. A nyúl éve hősei szintén Marx, Heidegger és Wittgenstein alakjaiban lesznek beazonosíthatók, viszont az előzőekből megismert irányító pozíciójuk megingani látszik, hiszen egy új, nem (teljesen) emberi konglomerátummal kell konfrontálódniuk.
Hentesfiúk – Áfra János beszélgetése Bartók Imrével (JAK-Metszetek), Debreceni Egyetem, Főépület 303., Irodalom- és Kultúratudományi Intézeti Könyvtár, 2013. október 7.
A fotókat Pásztor Dóra készítette.
