Kakaóbab textília, high-end bőrcipő, agyagedény 3D-fájlból. A Design Terminálban furcsa kombinációkat, érdekes asszociációkat, izgalmas felvetéseket és meggyőző végeredményeket mutatnak be. Az idén tíz esztendős Design Hét Metszéspontok X Crossovers című nemzetközi nyitókiállítása a folyamatosan átalakuló designkultúra határfeszegető megoldásaira fókuszál.
A válogatás a designtárgyak nem éppen konvencionális megvalósításainak fortélyaira is kínál példákat, melyek egyúttal a jelen trendjeire, kultúrájára, társadalmi helyzetére is reflektálnak. Biológiai kutatások eredményei, újfajta gyártási eljárások, digitális invenciók találkozása a tárgytervezésen keresztül tudatosítja a tényt, hogy a fejlődéshez bizony át kell lépni bizonyos határokat.
Az alkotásokat történetmesélés, kézművesség, természet és technológia tárgycsoportok alapján kategorizálták, mely behatároltság némiképp a kiállítás öniróniája is lehetne. Kötöttségről azonban szó sincs, a tárgyak a tárlaton belül is túllépik a határt, gond nélkül felhasználják egymás tematikáját.
A kiállítás történetmesélő objektjei egyfajta információhordozóként viselkednek. Emlékeket, tradíciót testesítenek meg az ember környezetében, a legújabb technikák bevetésével biztosítva emocionális töltetet. A Mashalla nevű német duó az emberi test szkennelt grafikai képe és szubjektív élmények alapján alkot szabásmintát, létrehozva NO 378 nevezetű személyre szóló ruhadarabját. Az itthon egyedi cipőiről ismert Anna Zaboeva pedig ezúttal egy NFC (Near Field Communication) rendszerrel ellátott lábbelivel örvendezteti meg a nagyérdeműt. Az Okos cipők bármikor kapcsolódhatnak gazdájuk mobileszközeihez, ahonnan számos funkció, vagy a használat során átélt „emlék” érhető el. A modern technikai párhuzamon túl a történetmesélő kiállítási tárgyak sorában hangsúlyt kapott az ökológia és a szociális helyzet iránti érzékenység is. Erre példa az egyszerű, de annál eredetibb, tradicionális kézművességet felelevenítő Story Vase projekt a svéd FRONT prezentálásában. A tárgyak különlegességét a gyöngysorok által leírt szöveg nyújtja, melyek dél-afrikai készítőik érzelmeiről, személyes történeteiről, hazájuk társadalmi helyzetéről vallanak.
A kézművesség kategóriában tradicionális díszítési szokások kerülnek új köntösbe, s ezek alapján születnek a kortárs ízlésnek megfelelő unikális darabok. Ilyen a Vert csipke lámpa a Van Eijk & Van der Lubbe-tól, melynek dekoratív fényét a kötéstechnika töri meg és vezeti tovább a szálakon. Szintén régi kötési ismeretek ihlették Rami Tareef szigorú vonalvezetésű COD karosszékét, mely még a sarokban megbújva is magára vonzza a tekintetet. A fő tematikát itt is olyan párhuzamok kísérik még, mint a környezettudatosság vagy a 3D technológia. A kézművesség határait ezúton leginkább a belga Unfold kerámiái lépik át. A L’Artisan Electronique vázák és Stratographic Manufactury edények projektjei digitális fájlok leképezéseiből, mondhatni digitális korongozó által jönnek létre. Elisa Strozyk viszont a tapintás élményére fókuszál. Nagy kár, hogy a közönség több oldalról is tiltó hangokba ütközött, ha az alkotó által is vizsgált érzékelést kísérelte megvalósítani a nagy hírnévnek örvendő Fatextília közelében. Szintén érzékeinkre hat, és külön változatos e csoporton belül a gasztronómiai vonatkozású munkák halmaza. A Rózsavölgyi csokoládé a kakaóbab azon feldolgozási szakaszát mutatja be, mikor az a textilek látszatát idézi, míg az amszterdami Chokolátl és a londoni Pinaki textilstúdió magával az ehető felület fogalmával játszik el.
A Természet kategória képviselői számára többek között a biotechnológia volt a leginkább érdeklődést keltő karakterisztikum, de terítékre került a tudatos életmód és ismételten előkerült a természetvédelem is. Maróy Ákos Biodisplay című projektje baktériumok tenyészete során ér el feltűnő képi világot, míg Tobie Kerridge a tudományos kísérletezés és a szubjektív tárgy fogalmait veti össze, mikor csontszövetek növesztésével készít gyűrűt.
A kereskedelem termékéhsége előbb-utóbb új innovációkhoz vezet, erre reagál az új gyártási ideákat felvonultató csoport, ahol többségében ismét – okkal – az újrahasznosítás kap hangsúlyt. Merel Karhof épülethomlokzaton végigfutó Szélkötőgépe egy már ismert eljárást világít meg új kontextusban, sálakat köt vele. A szél energiáját a tömeges energiaellátáson túl immáron otthon is felhasználhatjuk, akár egy konkrét termék előállítására is.
A tárgyak mögötti ideológiákat vizsgálva, ha újdonságot nem is fedezünk fel – hiszen az újrahasznosítás és a technikai fejlettség kihasználása régóta hangsúlyos téma –, konstatálhattuk, hogy az alkotók saját érdeklődési körük határait feszegetik, s ebből születik valami új dolog. A műfajok izgalmas találkozása pedig arra ébreszti rá a nézőt, hogy olykor megéri letérni a szokott útvonalról.
A Metszéspontok X Crossovers című kiállítás Budapesten, a Design Terminálban tekinthető meg 2013. november 3-ig. (A tárlathoz kapcsolódik a debreceni MODEM-ben látható Természetrajz című kiállítás, amely 2013. október 11-től november 3-ig látható.)
Fotó: Tusai Andrea
