A másfél órás Droszt éppúgy színház, mint ahogy film, nagyjából állandó arányt tart fenn az egyes műfaji alkotóelemek között. Ebben rejlik a fő vonzereje. A jól megválasztott színészek mellé állított modern technikai megoldás, az élő vágás teszi maximálisan jelen idejűvé az előadást.
Egyetlen budapesti éjszaka, négy autó utastere és a folyton változó sofőrállomány. Ismerős helyzet, a Budapesten megforduló emberek nagy százaléka utazott már taxival, és meglepően hasonló módon kategorizálja a sofőröket: van, amelyik sokat dumál feleslegesen, van, amelyik kövér, vagyis mindegyikről mást emel ki a megérzés. Jelen esetben a négy sofőr − a Vékony, a Nagydarab, az Üzbég és a Csendes taxis − kénytelen osztozni egy-egy utas estéjén, önkéntelenül a legkülönbözőbb helyzetekbe kerülve.
Az est abszolút kiemelendő színésze Gosztonyi Csaba, aki az epizodikusságból fakadó direkt töredezettség ellenére is onnan folytatja, ahol előbb abbahagyta. Az előadás során csak az ő esetében beszélhetünk megnyugtató linearitásról, a többi sofőr esetén nem egészen tiszta (nem is feltétlenül szükséges, hogy az legyen), hogy egyetlen éjszaka eseményeit látjuk-e. A független színházi helyzettel kapcsolatos közvélekedés is Gosztonyi karakterén keresztül kap hangot, az egyik utasával (Bárnai Péter) megvitatják a lakásszínházak szükségességét, helyzetét. A Nagydarab taxis viszonylag korrekt azzal, aki meglehetősen nagy pácban van, ráadásul nincs elég pénz nála (Németh Ági), majd nem sokkal később az exfeleségbe (Farquhar Anna) botlik. Érthető, hogy ezután éjszakája bőgve éneklésbe torkollik, valahol a Hősök tere környékén drosztolva, amikor is egy meglehetősen rossz állapotban lévő lány (Bakonyi Alexa) kér tőle segítséget, vigye őt az ügyeletre. Radnai Márk jó húzása, hogy a színésznő a Meanwhile in Kansas-ből ismert jelmezben tűnik fel, egyértelművé téve ezzel a helyzetet, s hogy ki is ez a lány. Ennek megfelelően kezeli a taxis is, „Csak össze ne hányd nekem a kocsit!”, majd fények le, nem látjuk a folytatást.
A Vékony taxist alakító Bán Bálint energiabombaként robban első jelenetében, örök kíváncsi és lepcses sofőr, mindenről tudni akar, mindenről van véleménye. Túlélési terve a sárgára festett taxik rendeletével kapcsolatban „kikezdhetetlen”, a Csendes taxissal való közös jelenete egyszerűen nem bírható ki nevetés nélkül. Utasait rendre félreérti, a leghosszabban alakuló egymás mellé beszélés Pálos Hanna színésznőjével történik, a sofőr ugyanis azt hiszi, kurva/pornószínésznő a lány, így a havi munkanapok megbeszélésekor meglehetősen nagy nevetés tör ki a színésznő válaszakor: „havi 23−25 este, vasárnap duplázok”. A humoros szál egyértelműen erre a karakterre épít, az ő hátsó ülésén szül meg egy nő, aki a „szentmargitba” akar menni, a taxis pedig kapásból a fürdőhöz, nem pedig a kórházba indul.
Az előadás nagy leleménye, hogy nemcsak a színpadon helyet foglaló valódi autót látjuk a sofőrrel és az utassal, plusz a színpad hátterében feszülő vásznat az élőben vágott jelenetekkel, hanem egy-egy alkalommal halljuk a taxis vonalat, a rádión közölt üzeneteket is. Így esik meg, hogy a Csendes taxissal utazó első randis párral együtt (Kövesi József, Varga Virág) mi is halljuk a Vékony taxis bejelentkezését, éppen gyereket szül egy nő az autóban, háttérben a sikoltozó anyával, pár üzenettel később pedig a tőle megszokott eufóriával jelentkezik a sofőr. Így derül ki az is, hogy Bakonyi Alexa nem egy kábítószeres lányt játszik, hanem egy cukorbeteg fiatalt, aki otthon éppen egyedül volt, amikor rosszul lett, és a Nagydarab taxis az egyetlen segítsége.
A Csendes taxis nevéhez híven meglehetősen szótlan, ha szól, akkor sem minden esetben hallják őt. A november 12-i előadáson Klem Viktor helyettesítette Kovács Ádámot. Nyakmerevítőben, szemöldöke felett ragtapasszal dolgozik, nem derül ki, megverték, balesetezett-e, magáról sohasem beszél, még a Vékony taxissal sem, utasai történetét pedig legfeljebb egy szemöldökrántással, csodálkozó tekintettel kommentálja. Az Üzbég taxis (Adilov Alim) erős akcentussal rengeteget beszél, utasait rendre megijeszti helyismeretének hiányosságaival. Fiával gyakran együtt autóznak, de ha utas van, a fiú elbújik a csomagtartóba, így járják a várost.
Az előadásról összességében elmondható, hogy a jelenetekre bontás, a lezártságot sugalló utazások keretében való megjelenítés ugyanannyi előnyt hordoz magában, mint hátrányt. Az összesen talán tizenkét-tizenhárom különböző jelenet közepéhez érve lesz csak nyilvánvaló, hogy végig ez a technika uralkodik majd: szemben velünk egy valódi autó, tompított világítás, olykor-olykor index, mögötte pedig a vászon, ahol a részletek kirajzolódnak − az utas arckifejezése, a bent uralkodó hangulat. Óhatatlanul is a Meanwhile in Kansas sodrását, kimunkáltságát, személyre szabottságát kerestem, és ez alkalommal kicsit csalódnom kellett. A Droszt önmagában kész, de minden alkalommal újrateremti magát, a társulat Facebook-hirdetései alapján legalábbis látható, előadásról előadásra változnak részletek, cserélődnek színészek, így legfeljebb majd darabtemetéskor alkothatunk róla releváns ítéletet. Szállj be hát te is egy taxiba, lássuk, melyik utas vagy és ki lesz ma este a sofőröd!
011 Alkotócsoport: Droszt. Rendezte: Radnai Márk. Átrium Film-Színház, 2013. november 12.
A fotókat Schwendtner Bálint készítette.
