Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

2013 KULTfilmjei (TOP 10)

Az év legigényesebb filmjei, amelyeket érdemes újranézni

adele_eleteA 2013-as év erősebb filmterméssel jelentkezett a hazai mozikban, mint a tavalyi, sajnálatos módon a magyar film magára találása azonban még várat magára, de – hála főként a színes fesztiválkínálatnak – nagyjátékfilmekből igazán bőséges választék adódik.

Bár a lista a nagyjátékfilmekre koncentrál, két hazai rövid- és egy dokumentumfilmet ki kell mégis emelnem. A legújabb magyar rövidfilmeket bemutató Friss Hús filmfesztiválon volt látható Tóth Barnabás Újratervezés című megható alkotása, illetve Nagy Dénes Lágy eső című, művészileg jól kiérlelt műve. Utóbbi rendező szociális érzékenységét a Másik Magyarország címet viselő dokumentumfilmje is igazolja, melyben lehangoló töredékek villannak fel a Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, Bukta Imre szülőfaluja, Mezőszemere hétköznapjaiból. Az egyre színvonalasabb sorozatkínálatból szubjektív listám élén egyértelműen a Breaking Bad (Totál szívás) befejező évada áll. De lássuk a tíz legjobb játékfilmet.

10. Jacques Audiard – Rozsda és csont

A rögvalóság köszön vissza a magát utcai harcból fenntartó fiatal apa és a lábait elveszítő kardszárnyúdelfin-idomárnő románcából. Alain (Matthias Schoenaerts) felelőtlen életvitele és a flegmatikus hozzáállása pozitív hozadékokkal is jár, kirángatja a depresszióból Stéphanie-t (Marion Cotillard). Két különbözőképpen sérült ember talál egymásra, s erősítik is egymást egy darabig, miközben a társadalom perifériájára szorultak szűk, de hiteles tablója is felrajzolódik. A film a Frankofón Filmnapokon volt látható.

9. Thomas Vinterberg – Vadászat

A dán filmekkel nagyon nem lehet melléfogni, átlagban mind jók, és vannak kiemelkedőek. A Vadászat ilyen. Tudjuk, hogy a főhős (Mads Mikkelsen zseni, mint mindig) ártatlan, az izgalmat az okozza, hogy a kis közösség tagjai hogy fordulnak ellene egy kislány vádja miatt. Az emberi lélek mélységei érdeklik a rendezőt, okosan, logikusan építi fel a cselekményt. Emberi dráma és társadalmi látlelet egyszerre. A kedvelt pedagógusból pária lesz, de a kérdés, van-e út még visszafelé? (Kiss Gréta kritikája a filmről itt olvasható!)

8. Noah Baumbach – Frances Ha

Fekete-fehér, újhullámos beütésű film egy életvidám, felnőni képtelen Y-generációs lányról. Itt nem a történet, hanem a hangulat varázsolja el a nézőt. Olyan otthonos helynek tűnik New York a képek alapján, hogy az ember legszívesebben már indulna is repülőjegyet venni. Frances (Greta Gerwig félig-meddig saját alteregóját alakítja) táncos, de leginkább életművész. Albérletről albérletre vándorol, barátok jönnek és elmaradnak, de ő az anyagi nehézségek dacára is megőrzi humorát és álmait. (Váradi Nagy Péter korábban is értekezett a filmről itt!)

7. Alexander Payne – Nebraska

Egy öreg alkoholista elindul felvenni a nem létező nyereményét az Egyesült Államok egyik legunalmasabb államába. Egyik fia kénytelen-kelletlen vele tart. Amerika nem sokat mutogatott hátsó udvara félig élt életekkel, zátonyra futott sorsokkal. Habár Payne road movie-ja fekete-fehér, nem a nyomasztós fajtából való. A rendező groteszk humorral és szeretettel mutatja be esendő szereplőit (a műfogsor keresése a vasúti sínek között felejthetetlen). A Nebraska egy nagy direktor apró remekműve, mely eddig csak az idei CineFesten volt látható. (Váradi Nagy Péter tudósítása a CineFestről itt olvasható!)

6. Ben Lewin – A kezelés

Ez az a történet, amit sokkal egyszerűbb lett volna elrontani, mint jól megcsinálni. Egy vastüdőre szoruló férfi egy szexterapeuta segítségét kéri abban, hogy elveszítse a szüzességét. A férfi diplomás, intelligens, érzékeny, a nő pedig átlagos családanya, akire ugyanolyan erős hatással lesznek a kezelések, mint páciensére. Mély humánum húzódik meg a néhol drámai, máskor humoros jelenetek mögött, a néző észrevétlenül is bevonódik a történetbe, és szorít a csupa rokonszenves szereplőnek.

5. Katrin Gebbe – Tore tánca

A 2013-as CineFest fődíját méltán nyerte el az elsőfilmes német rendezőnő alkotása. Az angyalarcú, kissé együgyűnek tűnő Tore mély keresztény hite nagyon piszkálja a csőrét az őt a házába befogadó Bennónak. Fizikai és lelki kínzásoknak teszi ki a srácot, aki – bár megtehetné – nem szökik el, hanem küldetésként éli meg a kialakult helyzetet. A brutális jelenetekben sem szűkölködő film a jézusi példázaton keresztül mutatja be a jó és a gonosz küzdelmét, miközben a szereplőket is sokoldalúan jellemzi. (Váradi Nagy Péter tudósításában a Tore táncát is méltatja itt.)

4. Alfonso Cuarón – Gravitáció

A 2013-as év nagy hollywoodi durranása, egy 3D-s űrbeli kaland Clooney-val és Bullockkal. A sznobok már ezért el is kerülik a filmet, pedig sokat veszítenek. Elementáris moziélményt tud nyújtani még a kérges szívű, sokat látott filmítészeknek is, teljes belefeledkezést az amúgy sokszor elmesélt, jól ismert történetbe. Lélegzetelállító képek, jól megírt forgatókönyv és a szkafanderek miatt kevéssé értékelhető színészi játék. Jól bevált koszt mesterszakácsi tálalásban. Ki vagyunk éhezve az ilyenekre. (Berényi Csaba és Dani Áron kritikája is olvasható nálunk a filmről.)

3. Miguel Gomes – Tabu

Különleges filmes csemege a kritikusból rendezővé avanzsált Gomes alkotása. A némafilmeket kreatívan megidéző fekete-fehér mű egy rövid prológusból és két egymástól jól elkülönülő részből áll. A jelen Lisszabonjában a magányos Pilar és a szomszédjában élő idős Aurora sorsa bontakozik ki, míg a film második fele egy hosszúra nyúlt flashback, ami Aurora fiatalkorába, Afrikába röpít bennünket. Utóbbi részben a narráción kívül csak a zörejek hallatszanak, a szereplők hangsávja néma. A fiatalság, szerelem és a gyarmati múlt iránti nosztalgia izgalmas kölcsönhatásba kerül az értékvesztett jelennel.

2. Ben Drew – iLL Manors – Rázós környék

A Plan B művésznéven ismert harmincéves fiatalember a zeneipar után a filmszakmában is letette a névjegyét. Saját élményei alapján írt és rendezett filmjében egy londoni külváros főként fiatal lakóinak életébe pillanthatunk bele. A sok szereplőt mozgató történet szálai gyakran tragikus gyorsasággal érnek össze, a gengszterek, drogok, erőszak által uralt világból már a gyerekek számára sem akad kitörési lehetőség. Az amatőr szereplők rendkívül hiteles alakítást nyújtanak, a rendező rapbetétei kardalokként tagolják a cselekményt, a vétségeket, hibákat pedig az utca kíméletlenül megtorolja.

1. Abdellatif Kechiche – Adèle élete – 1-2. fejezet

Egy középiskolás lány identitáskeresése, leszbikus szerelmi kapcsolata, majd szomorú magára maradása s egyben felnőtté válása. Egy realista nagyregény anyagát sűrítette három órába a dokumentarista stílusban alkotó rendező ebben a filmek dramaturgiáját messziről kerülő, a valóságot szinte kézzelfoghatóan megidéző alkotásban. Nem az explicit szeretkezések, hanem a tűpontos lelki folyamatok ábrázolása ragad magával, és az a műgonddal megalkotott többrétegű filmszövet, melynek kibogozása közben tátva marad a szánk, akár a főhős Adèle-nek. (Szerzőnknek első látásra is megakadt a szeme a filmen, ahogy azt ide kattintva olvasható kritikája is bizonyítja.)

Hozzászólások

  1. Még nem láttam A nagy füzetet. A könyvet pár hete olvastam, az valóban erős. A filmről nem ilyen hírek terjednek.

  2. Kedves Váradi Nagy Péter! Köszönet a listáért. A filmek egy részét még nem láttam, a többivel teljesen egyetértek.
    Ajánlom még figyelmébe (és örömmel olvasnék róluk kritikát is róluk öntől):
    Simon Killer
    Mud
    Dans la Maison
    Senki többet (La migliore offerta)

A hozzászólások le lettek zárva.