Kiindulás
Végigfut a testen, majd
az ujjak hegyében elveszik.
Számtalan régi emlék
idézi fel vélt-valós
tapasztalatát az egykori
naivságról. Elemi rettegés
és újonnan jött gondolatok
az éjfél körüli órákban.
Ha biztos lehetnék a
hallottakban, melyek
váratlanul lepnek meg
buszok műanyagján vagy
elmaradt öleléseken
csüngve. – Atomnyi
ingerek késztetnek:
túljutni a biztos maradáson.
Negyedik
Ideje van a haragnak és
ideje van az elfogadásnak.
Próféták létráján túl,
ott fehérlik az üzenet,
és minden logikátlansága.
A növekvő víz felszínén
pedig hajósok érkeznek
mesélni egy éhes bálnáról.
Nem álmodnak már buja
kertet. Lángoló ajkak
kapaszkodnak anyjuk
elmállott tapintásába.
Szeretnék ígéretet arról,
ami sosem volt saját
halálom. Ez a halkuló
tágasság jelzi a mulandóságot.
Mag
Ezer arcom van. Az első
megtart, a tizedik átemel.
Hideg falak, mesze pergett
a nyirkos nyári napon,
amikor koporsót vittek,
maszkot viseltek apró
lábú emberek. Letaposott
gyom maradt nyomukban.
Emelkedőn lépdeltek
a horizonton, hogy az
újabb hála emlékezetes
legyen. Elhányt tárgyak
kövezték útjuk. Kétezer
szem is látta, ahogy
elsötétült másik kétezer.
Aztán névtelen útjuk.