2013 KULTdalai (TOP 10)

Tíz dalt kiválasztani 2013-ból nem könnyű vállalkozás, de legalább élvezetes. Csak a legnépszerűbb magyar előadók számai közül válogattam, arra (is) keresve a választ, hogy miért éppen őket szereti a nagyközönség. Kiteljesedő karrier, élvezetes duett, megmosolyogtató vagy éppen szívszorító dallamok. Zenei szempontból is izgalmas volt a tavalyi év.

Az alábbi tíz szám mindegyike megállja a helyét önmagában, szuverén művészeti alkotásként. Hiába nem tudunk semmit az előadójukról, ha valamelyiket megismerjük, már közelebb vagyunk annak a zenei világához, kedvenc témájához, legjellemzőbb dallamaihoz, védjeggyé vált soraihoz. A dalok metonimikusan mutatják meg tehát, hogy mi jellemző előadójukra. A válogatás egyik fő szempontja éppen ez volt: rámutatni arra, hogy egy zenei alkotás mennyire illeszkedik az életműhöz mint egészhez, és mennyire mutatja meg annak fő jellemzőit úgy, hogy közben egyéni tulajdonságaival is kilóg a sorból. A toplistához válogatott előadók nagy része benne van a magyar zenei köztudatban. Elsősorban eddigi munkásságuk, nyilvánvaló tehetségük és minőségi dalaik miatt. Hogy mi kell még a sikerhez? Reméljük, az alábbi lista alapján erre is fény derül.

10. Péterfy Bori & Love Band – Futás

Magam sem gondoltam volna, hogy Péterfy Borival kezdem a listát, de úgy gondolom, a Futás egy kifejezetten jó szám, ezenkívül bizonyíték a bevezetőben felvázolt szempontokra. Tudniillik egymagában mutatja meg, hogy mik a főbb ismérvei Bori és a Love Band zenei világának. A Futás tipikusan az a dal, amelyiknek már az első dallamainál tudjuk, hogy ki az előadója. A fütty, a rezignált, majd a refrénnél megélénkülő éneklési mód, a szaggatott dallamok, az ezekből felépülő zenei világ, továbbá az ezt a különös közeget átjáró meghatározhatatlan sejtelmesség mind olyan összetevők, melyek jellegzetes ismertetőjegyeivé váltak az előadónak úgy, hogy még véletlenül sincs szó egysíkúságról. Futnak a dallamok, fut az ének, fussunk hát mi is.

9. HS7 feat. Lovasi András – A konyhámban

A magyar zenei élet két régóta meghatározó alakja állt össze egy könnyed dal erejéig. Valahogy olyan érzése van az embernek – és erre a klip is rájátszik –, hogy Szűcs Krisztián egyszer csak gondolt egy nagyot, elment Lovasihoz, hogy egy laza borozgatás és főzés közben dobjanak össze egy jó kis számot, ami háttérzeneként tud funkcionálni az ilyen alkalmakon. Lovasi meg mintha erre azt mondta volna, hogy jó, persze, csináljuk, hozz egy bort, én pedig beizzítom a stúdiót a hátsó udvarban. Jó végeredményhez jó alapanyagok kellenek, a halászlénél is, a daloknál is. Szerencsére Szűcs és Lovasi is hozta a formáját, a végeredmény egy kellemes dal lett, amit valószínűleg sokan elővesznek majd az otthoni italozások alkalmával.

8. Pegazusok Nem Léteznek – Segíts nekem

Lassuljunk le egy kicsit és hallgassuk meg a Pegazusok segélykiáltását, ami elsősorban érzékisége miatt képes arra, hogy abszolút mértékben magára vonja figyelmünket. Egy nagyon tudatosan felépített dal ez, melyet a zenei alapja tesz kiemelkedővé. Hallgatása közben nem érdemes mást csinálni, inkább engedjük el magunkat, hagyjuk hatni a zenét! A dal végére eljutunk oda, hogy a refrén saját magunkra vonatkoztatva is érvényes lesz. Szerencsénkre az ilyen és ehhez hasonló számok valóban tudnak segíteni: a szerzemény fő témája azt jelzi, hogy mindenkinek szüksége van segítségre, de egyben azt is megmutatja, hogy van segítség.

7. Szabó Benedek és a Galaxisok – Kapuzárási piknik

Töredelmesen bevallom, hogy Szabó Benedek munkásságát kevésbé ismertem eddig. De ez az állapot éppen abban a pillanatban változott meg, hogy rátaláltam erre a számra. Erre a számra, ami ötletes, könnyed, szórakoztató. A legnagyobb erénye talán az, hogy ledönti azokat a tabukat, melyek szerint a mindennapi emberi problémákról csak költői nyelven, filozofikusan megfogalmazva, illetve szimbólum- és metaforacsokorban lehet beszélni. Szerencsére nem, és hogy mennyire nem, azt ez a dal is megmutatja. A szöveg tulajdonképpen egy baráti beszélgetést imitál, így érezzük, hogy minket szólít meg, így érezzük, hogy rólunk, a mi kétségeinkről, problémáinkról beszél. Szarkazmusának és iróniájának köszönhetően persze nehéz komolyan venni, de a mosoly mögött azért végig ott motoszkál még valami.

6. Punnany Massif – ABC

Egy trilógiaként adagolt nagylemez első részét jelentette meg 2013-ban az immáron kétségtelenül a pop világa felé tartó, és mostanság az egyik legnépszerűbb hazai zenekarként definiálható Punnany Massif. A Fel#1 első része erős kezdés, ezt mutatja a még mindig növekvő popularitás, és a koncertek elképesztő rajongótömege. A pécsi srácok nem is bízzák a véletlenre a sikert, ütik a vasat, amíg meleg: megállás nélkül koncerteznek, a csapból is ők folynak, és már dolgoznak a Fel második részén. Több jelentős dal is van a lemezen, az Engedd el-nek nemrég jelent meg a klipje, a Szabadon a Sziget himnusza volt, a Nem csak te vagy címűt pedig a Brains rajongók is kívülről fújják. Én mégis az ABC-t választottam. Ez az a dal, ami visszatér a gyökerekhez, leginkább talán a Körkorkép című lemezhez, és ez az a dal, ami bizonyítja, hogy Felcser Máté (Rendben Man) és Farkas Roland (Wolfie) milyen rendkívüli dalszerzési tehetséggel és nyelvi virtuozitással van megáldva. Ropognak a szótagok, hemzsegnek az alliterációk, pörögnek a nyelvek.

5. Quimby – Senki se menekül

Sok időnk nem volt még ízlelgetni a Quimby új albumát, ami karácsonyi ajándéknak sem volt utolsó. Nagy meglepetéseket nem hozott az új lemez, az együttes biztosan halad tovább a maga jól megszokott útján. Az albumon mindenesetre most is akad néhány nagyon magas színvonalú dal, ilyen a Senki se menekül című is. „Mire már azt hittük, hogy tényleg megérkeztünk, jön egy újabb kanyar” – szokásos téma, amely elsősorban az élet egyszeriségét, az előttünk álló nehézségeket és az esélyek megragadását taglalja. A válaszok most is erőt adnak, feltöltenek és biztatnak. Egy teljesebb élet megélésére.

4. Magashegyi Underground – Darazsak

A Magashegyi Underground Tegnapután című lemeze az év egyik legjelentősebb albuma lett. Tulajdonképpen az összes számot felsorolhatnám róla, én most mégis a Darazsak mellett döntöttem. Azért, mert – a bevezetőben leírt fő szempont szerint – ez is egymagában mutatja meg, hogy mi az erőssége Bocskor Bíborkáéknak. Nehéz témákról énekelnek könnyedén, bármiféle erőltetettség nélkül, képeik pedig újra és újra meglepetéseket okoznak. Éppen ezért tudnak újat mondani, és éppen ezért válnak annyira élvezetessé. Bíborka kristálytiszta hangját élmény hallgatni, az a melegség pedig, ami a Darazsakból sugárzik, ritka zenei élményt okoz. Mindezek mellett a humor is kap némi teret, ezzel oldva még jobban a hangulatot, ezzel varázsolva még egyedibbé a dalt.

3. Brains – Hurts

Tavaly április 5-én végre elérkezett a nap, amikor megjelent a Brains új albuma. Vártuk már nagyon, a Refresh The Style ugyanis nagyon magasra tette a lécet. Szerencsére nem kellett csalódnunk, az új, Full Range című nagylemez nem verte le azt. A műfajilag besorolhatatlan (az egyszerűség kedvéért maradjunk a drum and bass-nél) zenekar ismét kitett magáért, újdonságai remekművek. Bár a Brains élőben hat nagyon, mégis elmondható, hogy az új dalok így is, úgy is élményszámba mennek: a Budapest Tours (feet Mc. Zeek), a Real Talk, a Nem csak te vagy és a Hurts mind ilyen számok. Én a legutóbbit választottam. Tetszik a dramaturgiája, a különböző effektek tudatos használata, és a bandára annyira jellemző, itt is végig dübörgő pörgése. Ülve vagy munka közben hallgatni lehetetlen, éljenek a Brains koncertjei!

2. Quimby – Hó

Még egy Quimby-dal. Véleményem szerint a Kaktuszliget egyik legsikerültebb alkotása a Hó című szám. Megvan benne minden, amiért megszerettük a bandát, és megvan benne minden, amiért valamire azt mondjuk, hogy quimbys. Lehet, hogy szokatlan esztétikai kategória, de ez a dal elsősorban az őszinteségével tűnik ki a többi közül. Nincsenek agyonzsúfolt, megterhelő képek, kifacsart gondolatok. Légies, sallangmentes, élvezetes előadásmód, érdekes dalszöveg jellemző rá, és persze mint minden igazi Quimby-dalnál, a lényeg a háttérben, a sorok mögött vagy között van. Könnyed hangszerelés, élénk fütty, vérbeli karácsonyi dal, amit mindenki szívesen dúdolhat. A Kilégzés Viharon túl, szélcsenden innen című számára emlékeztet. „Mire való ez a hó?” Még több ilyet!

1. Magashegyi Underground és Závada Péter – Csend

A Magashegyi új lemezének sikeréről már volt szó. Úgy gondolom, nem túlzás, hogy két dal is szerepel a listán tőlük, már csak azért sem, mert most egy duettről van szó, az érdem tehát megosztott. A Csend az év egyik leginkább költői dala, gyönyörű képekkel, mély gondolatokkal, jellegzetes, magával ragadó hangulattal. És persze egy tökéletesen egymáshoz illeszkedő, egymást kiegészítő „elbeszélő” résszel és refrénnel. Előbbi Závada Péter, ismert költő, slammer, az AKPH oszlopos tagja, utóbbi Tariska Szabolcs érdeme, és itt is említsük meg Bocskor Bíborka gyönyörű hangját, hiszen ez tölti fel élettel az egészet. A zenei alap pedig tökéletesen támasztja alá a mondanivalót. A mondatok és a képek élénken élnek, és rendkívüli atmoszférát teremtenek. A dal megmutatja, hogy mennyire termékeny, hatásos együtt zene és költészet, továbbá megmutatja azt is, hogy mit tud az egyik adni a másiknak: a zeneiség által hatásosabb előadásmódot, a poétikusság által mélyebb gondolatokat, művészibb megfogalmazást. Kompakt alkotásukkal ők lettek tehát a 2013-as év befutói, az egyébként rendkívül erős mezőnyben. Hallgassuk csendben, énekeljük hangosan.