Fehér Renátó verse

Ká-európai ismerős

Engem öregen ér a feltámadás reggele.
Vasárnap lesz és hazafelé tartok majd,
a bevásárlás elmarad, lassú séta.
Biztosíték a pályaudvar szabványkerítése.
­
…az bakterház, s a bakter
a dédnagyapám. Tartalékos honvéd.
Kétszer járt a vonatrendezőben.
Nincs benne bűntudat. Nem kapott parancsot.
Hazatekert aztán, gyereket nevelni.

*

Hetven év sem kell, hogy bármit félreértsünk.
Rám nem hagytak múltat, amit be kéne vallani,
és sérelem sincs bennem semmi örökölt.
Így vagyok itt, egy ország maradéka:
mifelénk az agyonlőtt családfők a felelőtlenek,
és gyávák mind a túlélő apák.

*

Járnak a vonatok: Poznan, Prága, Pest.
Az enyém mindebből csak
a büfékocsik asztalait díszítő virágok illata.
Elmehetnék, mégis maradok, mert
én tudni akarom végre, milyen a hangja
egy megpattanó gerincnek.

Tiszteletlen és felelősségteljes
akarna lenni minden, amit mondok.
És gúnyolódnak bölcs hatalmasok,
mert elegem van az eleganciából.
Egy régi-régi beszédet idézek,
a fiú mára zavart öregember.
Korszakká szervezte az életünket,
nem tartozom semmiért köszönettel.

Öregen ér tehát a feltámadás reggele.
Mert bennem bujkál félelem és lakik bátorság.
Ezek pedig régimódi dolgok.

Kiemelt kép: Wikipedia