Vannak emberek, akik már fiatalon megtalálják maguknak a hivatást, amelyben kiteljesedik az életük. Néhányuk tudatosan végigcsinálja, mindenféle nehézségek árán is. Csak ebből a hivatástudatból teljesedhet ki egy értékekben gazdag életmű. Úgy gondolom, hogy Szkárosi Endréé is ilyen.
Verboterror című könyve – akárcsak a Merülő Monró vagy a Mi az, hogy avantgárd – Írások az avantgárd hagyománytörténetéből – a Magyar Műhely Kiadó gondozásában jelent meg. A Verboterror esetében könyvet tartunk ugyan a kezünkben, de valahogy mégsem azt. Többet annál. Már a címoldal is erre utal. Ha kinyitjuk és belelapozunk, szövegekkel, versekkel, fotókkal találkozunk. Először talán a képeket memorizáljuk. Utána beleolvasunk egy-két versbe is. Lehet, hogy félretesszük egy időre, de aztán valahogy újra ki kell nyitnunk, azt hiszem ez az a pont, amikor eldöntjük: végigolvassuk. Mert nem hagy nyugodni. Olvashatom hangosan, skandálhatom, elmerülhetek a szövegekben némán, megpróbálhatom elképzelni, milyen lehetett az a világ, amelyben/amelyből e versek születtek. Számos megközelítési lehetőség kínálkozik.
Szkárosi Endre szándékéból fakadóan a Verboterror leginkább egy élő költészeti könyv. Legalábbis ez volt vele a célja. Megpróbálni a dinamikus életutat egy objektum formájában megjeleníteni. Belegyömöszölni a mozgást abba a mozdulatlanságba, ahonnan az emberi képzelet élesztheti fel újra és a fantázia töltheti meg élettel megint.
Ha kezünkbe vesszük a könyvet, Szkárosi Endréé mellett egy másik nevet is olvashatunk, Arany Imréét. Ő a könyv tipográfusa, de több is annál. Szerzőtárs, aki megpróbálta vizuálisan megvalósítani mindazt, amit Szkárosi verbálisan és teátrálisan fejezett ki. Arany Imre volt a tipográfusa a fentebb említett két könyvnek is, tehát egyértelmű lehetett, hogy Szkárosi Endre harmadik könyvvállalkozásánál is őt kéri fel. Most azonban továbbléptek eggyel, egy térköltészeti kötetet hoztak létre, ahol az egyes műveket egységes és változatos képi invenció szerint tervezték meg.
A könyv formailag megegyezik a Magyar Műhely Kiadónál megjelenő kiadványok formátumával, s a betűtípust is megőrizték. A kontrasztos hatás elérése végett azonban a címbetűt megváltoztatták. Arany Imre feladata olyan visszafogott tipográfia tervezése volt, amely nem ül rá a tartalomra. Ezt az előszó, középszó és utószó elkülönítésével is hangsúlyozták. A feladat sikerült. A mű elkészült.
Ezen a ponton lép be az olvasó szerepe, aki előtt kirajzolódik, hogy minden térköltészeti akció külön grafikai egységet alkot. Olyan eseményekbe enged bepillantást a szerzőpáros, mint az YntermemorY (Bernáth Y Sándor emlékest, 2012), a Polyphonyx fesztivál (1988), a Bloomsday (1995–2008), a Polypoézis magyar-olasz költészeti fesztivál (1992), a Europe against current (Melkweg, Amsterdam, 1989), a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott vizuális költészeti tárlat (1987), az „Ötszáz” című kiállítás a Lágymányosi Közösségi Házban (1986) vagy az első Konnektor-koncert (1984).
Ha mindezek történetén át is jutottunk, azt hiszem, bőven maradnak még fehér foltok, és valószínűleg kérdések kavarognak majd bennünk, de ez jó és természetes, hiszen valószínűleg egy újfajta élménnyel lettünk gazdagabbak. Lapozzunk tovább. Utószó. Akciográfia. Performansz-kronológia, performansz-naptár. Tizennégy oldalon keresztül, időrendbe szedett adatok mentén haladva tudhatjuk meg, mely performanszokban, koncertszínházakban vett részt Szkárosi Endre 1971 és 2012 között. Ebből is látszik, hogy a szerző mindig is hangsúlyt fektetett a dokumentálásra, és milyen jó is az, hogy az alkotó dokumentálja magát. Nagy segítség mindazok számára, akiknek már felkeltette – vagy éppen ez a könyv kelti fel – az érdeklődését a téma iránt.
Legyen ez az élő költészeti könyv kiindulópontja egy lehetséges kutatásnak! Szkárosi Endre számos életeseményéről további eredeti dokumentumokat (fotókat, video- és hangfelvételeket, egyedi tervezésű plakátokat, meghívókat, kiadványokat, katalógusokat, szóróanyagokat) az Artpool Művészetkutató Központban találhat az érdeklődő.
Szkárosi Endre – Arany Imre: Verboterror – Performanszköltemények, Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2013.
