A 2010-es évektől kezdve a múzeumok számára egyre fontosabbá vált, hogy az épületüket a szakmai tartalom mellett látogatókkal is megtöltsék. Ebben segít most nekik a Mozaik Múzeumtúra, amelynek célkitűzéseiről és lehetőségeiről Pápay Györggyel, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
KULTer.hu: Elsőként talán érdemes lenne beszélni arról, hogy miről is szól tulajdonképpen ez a projekt.
A Mozaik Múzeumtúra az utóbbi évek talán legnagyobb múzeumnépszerűsítő programja, hasonló a Tájak, korok, múzeumok elképzeléshez, azonban koncentráltabb projekt, legalábbis a mostani szakaszában. A cél az, hogy megszólítsuk azt a közönséget, akik a jövő potenciális múzeumlátogatói lehetnek, tehát elsősorban a fiatalokra fókuszálunk, de nem kizárólag rájuk. A program keretében készült egy kiadvány, és elindult a résztvevő 300 intézményre épülő matricagyűjtő játék is, melynek során az egy-egy régió múzeumait bemutató füzetekbe lehet gyűjteni a megvásárolható matricákat. A gyűjtemény azonban csak akkor lehet teljes, ha az illető legalább négy múzeumba maga is ellátogat, és a csak ott hozzáférhető matricákat is begyűjti. A játék alapvetően a fiatalokra épít, de mivel a gyerekek legtöbbször a családdal együtt járnak múzeumba, így a szülőket is megpróbáljuk bevonni.
KULTer.hu: Miért épp a Mozaik Múzeumtúra nevet választottátok?
Egy olyan fogalmat kerestünk, ami jól azonosíthatóvá teszi a programot, miközben kapcsolódik a kialakítani kívánt fiatalos arculathoz. A program arculati elemein több formában is megjelenő QR-kód volt a kiindulópontunk, gyakorlatilag ez is olyan, mint egy mozaik, de maga a gyűjtés is egyfajta mozaik, ami alakul a túrázók keze alatt: a kis múzeumi mozaikokból végül egy nagy kép rajzolódik ki a múzeumi szféra egészéről.
KULTer.hu: Miért kitüntetett jelentőségű szerinted a fiatalok esetében a múzeumba járás népszerűvé tétele?
Ezt kétfelől is meg lehet közelíteni. A földhözragadtabb szempont szerint, ha már adott egy múzeum, akkor azt érdemes látogatottá tenni, tartalommal megtölteni, fontos, hogy legyenek ezt szolgáló programok. Másrészt lehet arról is beszélni, hogy miért fontos a múzeumba járás. A fiatalok szemszögéből ez a tevékenység kicsit idejétmúltnak tűnhet, ők inkább a virtuális közösségekben érzik otthonosan magukat, nem a múzeumot választják a szabadidejük eltöltésének helyszínéül. Fontos tehát, hogy a virtuális terekből a valós közösségi terek felé tereljük őket, mert így bebizonyosodhat számukra, hogy a múzeum már nem feltétlenül az a régi struktúra, ahogy az elképzelésükben él.
KULTer.hu: Szerintem is fontos kihívás visszaszoktatni a fiatalokat a valóság szférájába. A Mozaik Múzeumtúra esetében jó eszköz lehet ehhez a mobil applikáció, ami hídként működhet számukra a realitás és a virtualitás között.
A matricagyűjtő játék inkább a kisebbeket mozgatja meg, a mobilapplikáció pedig azoknak készült, akik már a kamaszkorban járnak és rendelkeznek a megfelelő eszközökkel. Nekik nem kell külön elmagyarázni, hogy mi az a QR-kód, így amikor bemennek egy intézménybe, akkor ezzel az applikációval egy külön gyűjtőjátékot játszhatnak: bejelentkezhetnek a múzeumból, ott információkat kaphatnak az intézményről, az alkalmazásban pedig kiszínesedik a meglátogatott múzeum képe, sőt még egy exkluzív háttérképpel is gazdagodnak. Ilyen módon is érdekessé lehet tenni a múzeumba járást, talán ez is ösztönözheti az embereket arra, hogy később maguktól is felkeressenek értékes gyűjteményeket.
Több olyan eleme van a programnak, ami erre a közönségre épül. Ilyen a Facebook-oldalunk, ahol rendszeresen lehet információkat kapni a játékról és az intézményekről. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a Tájak, korok, múzeumok nagyon népszerű kezdeményezés volt – és egyébként az idősebb generáció esetében még mindig fontos hívószó –, de most egy kicsit leült, aminek talán az egyik oka, hogy a mostani fiatalok számára már más eszközökkel kell a múzeumlátogatást vonzóvá tenni. Éppen ezért igyekszünk a Tájak – Korok – Múzeumok Egyesülettel együttműködésre lépni, hogy a két szemléletmódot közös nevezőre hozhassuk. De ennek a közönségnek a megszólítását szolgálja az is, hogy örömmel támogattuk a KULTer.hu által meghirdetett KULTarcok selfie fotópályázatot. Bízunk benne, hogy vannak olyan jelentkezők, akik valamelyik múzeumban készítették el az erre beküldött „önarcképüket”.
KULTer.hu: Sok múzeumban még mindig jelen van egyfajta elitista attitűd, emiatt sokan idegenkednek ezektől az intézményektől. Te hogy látod ezt, illetve mennyiben feladata a kezdeményezéseteknek, hogy oldja az ilyesféle szemléletet?
Biztos, hogy szükség van az elitebb megközelítésre is, de úgy vesszük észre, hogy maguk a múzeumok is érdekeltek abban, hogy szélesebb közönség felé nyissanak, és gyakorlatilag a szándékaink itt találkoznak: talán ezzel a projekttel is lehet oldani az elitizmust. Fontos, hogy a múzeum kapuja ne záruljon rá azokra, akik ott dolgoznak, hanem minél többen menjenek be.
KULTer.hu: Akkor most megfordítom a dolgot: én úgy látom, hogy a múzeumi szféra eléggé marginalizált helyzetben van mostanában. Kérdés, hogy egy ilyen projekt növelheti-e a presztízsét?
Az biztos, hogy számos dolog hatására változik az embereknek a múzeumokhoz való viszonya, és nyilván nem lenne szükség ilyen kampányra, ha ezen a területen minden rendben lenne. Nehéz megmondani, hogy a kultúra más szféráihoz képest marginalizált helyzetben van-e – például a metrón utazva ugyanúgy láthatunk múzeumi reklámokat, mint könyvhirdetéseket –, de az biztos, hogy magán a területen belül nagyok az aránytalanságok. Természetes, hogy vannak kiemelt intézmények, amelyek nagyobb figyelmet generálnak, és akár még a nemzetközi térképen is rajta lehetnek. Ha innen nézem, akkor nem mondható vészesnek a helyzet, de ha azt vesszük, hogy számos olyan intézmény van Magyarországon, amelyek jelentős támogatást kapnak közpénzből és még színvonalas anyaggal is rendelkeznek, de nincsenek igazán az érdeklődés fókuszában, akkor elmondható, hogy szükség van egy olyan programra, ami megismerteti az emberekkel a választékot. Egyfajta palettát kínál számukra, és megpróbálja rábírni őket arra, hogy ne csak messziről ismerkedjenek a területtel, hanem mélyfúrásokat is végezzenek.
KULTer.hu: A résztvevő múzeumok típus és profil szempontjából igen széles skálán mozognak. Hogyan kapcsolódtak be a múzeumok ebbe a kezdeményezésbe? Ők jelentkeztek vagy ti válogattatok?
Mi válogattunk, több szempont szerint. Szerettünk volna egy széles merítést, így állt össze végül az a háromszáz múzeum, amelyek a kiadványba is bekerültek. A programba az állami fenntartású múzeumok mellett bekerültek egyházi és magángyűjtemények, illetve olyan intézmények is, amelyek hivatalosan ugyan nem múzeumok, mint például a Műcsarnok vagy a debreceni MODEM, de feltétlenül helyük van egy ilyen válogatásban.
KULTer.hu: Említetted a kiadványt. Ez milyen pluszt ad a kezdeményezéshez? Miért volt fontos, hogy készüljön egy ilyen kötet és milyen információk szerepelnek benne?
Ez a könyv hiányt is pótol, hiszen sok turisztikai kiadvány van, de olyan nincs, ami kifejezetten a múzeumi szférával foglalkozik. Színes kiadványnak szántuk, amit szabadidejében is nagy kedvvel forgat majd az ember, miközben világossá válik számára, milyen széles és sokszínű a hazai múzeumi szféra. Minden múzeumról egy viszonylag rövid, de informatív szócikk született, ami bemutatja a múzeum alapításának körülményeit, a kollekcióinak helyet adó épületet, valamint betekintést enged a gyűjteményi profilba, továbbá összegyűjti az érdekességeket is egy-egy intézményről.
KULTer.hu: Bizonyos értelemben egy időkapszuláról van szó, ami korunk múzeumi közegének lenyomatát képezi.
Bízunk benne, hogy jó lenyomatot képez majd, de szembe kell néznünk azzal is, hogy hosszabb távon az elavulás veszélye fenyegeti a kötetet, ami az intézményi változásokból fakad – rosszabb esetben azok bezárásából, jobb esetben a bővülésből. Ez szükségessé teheti a későbbiekben egy új kiadvány létrejöttét.
KULTer.hu: Úgy látom, hogy ez a projekt nemcsak a múzeum felé orientálja a fiatalokat, hanem – azzal, hogy az Alexandrában megvásárolják a matricákat, illetve hogy a National Geographic-előfizetést megnyerhetik – kicsit az olvasás és az ismeretterjesztés irányába is terelheti őket. Ezt te hogyan látod?
Ha nem is volt egy hatalmas mesterterv része, hogy minden ennyire komplex módon összefűződjön, a nyeremény kiválasztásánál valóban fontos szempont lett, hogy a tárgyi ajándékcsomag mellett a fiatalok további ismeretanyagot is kapjanak. A matricák esetében pedig azt a terjesztőt kerestük, aki egyrészt átérzi a projekt fontosságát, másrészt kulturális beágyazottsággal bír. Ezért gondoltunk az országos könyvterjesztő hálózatokra, az Alexandra pedig örömmel állt a kezdeményezés mellé.
KULTer.hu: A projekt május végéig tart. Mi lesz utána?
Úgy tervezzük, hogy a túra hosszabb távon fog működni, erről már folytattunk is tárgyalásokat a Nemzeti Kulturális Alappal, ami egyébként komoly összeggel támogatja a programot. Most még óvatosan nyilatkozom erről, mert nem szeretném megelőlegezni a tárgyalások eredményét, de az NKA és az Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről is nyitottság tapasztalható a projekt folytatását illetően. Ha minden jól alakul, akkor a továbbhaladás három irányt vehet. Az egyik az intézményi kör szélesítése mondjuk ötszázra, ehhez kapcsolódóan később szeretnénk bővíteni a kiadványt is. A másik irány a gyűjtés meghosszabbítása, ami most négy hónapig tart, de szeretnénk elérni, hogy a lelkes résztvevők akár éveken keresztül járhassák a múzeumokat és gyűjthessék a matricákat. A harmadik lehetséges irány egyéb tematikus kiadványok és hozzájuk kapcsolódó programok indítása, melyek nemcsak a múzeumi szférára, hanem más turisztikai szempontból érdekes kulturális területekre is kiterjedhetnek.
A fotókat Csákvári Zsigmond és Maróti Zoltán készítette.
