Csigolyák háncsból
hánccsá kérgesedek
szorító leváló
kezek alatt
töredezek
a rossz támaszon
a saját súly az
ami megtart
pőrén állok –
ígéretem a merő
meztelenség
megtartom arcom
a maszkok között
megtörök
a napfényben:
magára talál
az egyszerűségében
nemes
kristályjáték
én
a támadó szél
a vihar előtti
és a vihar utáni csend
testvérek vagyunk
magunkat számoljuk
a villámlások között
elválok a felszíntől
föld fal pince ég
egyenlő távol
másnak semmi
magamnak egész
önállóság –
határok nélkül
