Egyszerre ismeri a legismertebb angol úr és a Pokol nyelvét, s rengeteget tett a magyar nyelv népszerűsítéséért nyelvészként és nyelvészeten túl – Nádasdy Ádám. Vele beszélgettünk többek közt az Isteni Színjáték újrafordításáról, Shakespeare-ről, a hazai közéleti viszonyokról és az oktatásról.
KULTer.hu: Tanár úr, mi a helyzet a Pokollal? Hogy áll?
Az Isteni Színjáték három könyve közül a Pokol készen van, és készen van a Paradicsom is. Átugrottam a Purgatóriumot, mert az könnyebb, színesebb világ, mint a Paradicsom. Hogy ne a legnehezebb maradjon a legvégére. A teljes mű 100 éneke közül most 70 van kész. A Poklot egyébként teljes egészében közölte (számonként 1-2 éneket) a Műút folyóirat.
KULTer.hu: Sokakat a tekintélykultusz tart vissza a nagy műfordítók fordításainak átalakításához. A Tanár úr miért vágott bele mégis? A nyelvész vívta ki magának a pontosítás vágyát?
Van ebben valami, hogy a nyelvész – aki inkább reál, mint humán szakember – precizitásra törekszik, sőt érzi is a precizitás szépségét. Másfelől egyfajta pedagógiai lelkesedés is hajt: hogy még pontosabban megértessem az emberekkel, egy nehéz és homályos régi mű tulajdonképpen mit is mond. Ez néha Shakespeare-nél is megtörténik, hát még Danténál, aki 300 évvel régebbi, igazi középkori szerző. Meg persze a becsvágy is dolgozik bennem, hogy megmérkőzzem olyan nagy elődökkel, mint Szász Károly vagy Babits Mihály.
KULTer.hu: Milyen rendhagyó fordításokat tervez a jövőben? Volt már Shakespeare, Dante. Ki lesz még?
Hát, Shakespeare-ből azért van még elegendő, szerencsére sokat írt. Jelenleg egy újabb Shakespeare-fordításon dolgozom, a Measure for Measure című darabon, általában Szeget szeggel címen játsszák, de nálam Kettős mérce lesz a címe. A budapesti Centrál Színház rendelte, Puskás Tamás fogja rendezni.
KULTer.hu: Milyen művek újrafordítását látná szükségesnek? Kiken kellene egy kicsit még pontosítani?
Ó, nagyon sok minden van. A nagy franciák: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine testéről le lehetne fejteni a szecessziós-koramodern köntöst, azt a gyönyörű köntöst, amit a nyugatosok adtak rájuk.
KULTer.hu: Kiből lesz jó műfordító? Mit tegyen az, aki (jó) műfordító szeretne lenni?
Nos, a forrásnyelvet nagyon kell ismerni, például hogy mikor emelkedett és mikor parlagi, mikor vicces és mikor archaikus stb. Kell aztán egy adag pimaszság, hogy az ember – miután pontosan megértette a szöveget – olykor tudatosan mást írjon, mert magyarul másnak más a hatása. Az alapkövetelmény a szöveghűség, de ettől finoman el kell tudni rugaszkodni.
KULTer.hu: Sokaktól kérdeztem már, Tanár urat sem kímélném: hogy érzi magát a jelenlegi Magyarországon? Milyen ez a Magyarország?
Meg vagyok lepve, mennyire szereti a többség a tekintélyuralmat. Hogy valakinek hódolhatnak, valakire vakon rábízhatják magukat. Megáll az eszem, hogy a kormányon lévő miniszterelnök nevét skandáló tömegek vonulnak az utcán. Én nem ezt vártam Thököly vagy Kossuth népétől, de még Deák Ferencétől sem. Tévedtem. De hála Istennek nincs diktatúra, jelen soraimat is leírhatom (ilyesmi a kommunisták alatt nem létezhetett volna!), de őszintén csalódtam a magyarok virtusában. Azt hittem, sokkal kekecebb nép vagyunk.
KULTer.hu: Az oktatás átalakításával egyetért? Ha nem, mit gondol a legelhibázottabb lépésnek?
Nem mozgok a közoktatásban, de kívülről nézve nem tetszik az egyvágányúsítás, hogy államilag előírt könyvekből, jóformán mindenütt ugyanazt kell tanítani. Az erkölcsi, valláserkölcsi neveléssel egyetértek (függetlenül attól, hogy hisz-e Istenben valaki, ez nagyon hasznos egy európai embernek), csak sajnos sok helyütt nagyon bornírtan csinálják. Ugyanúgy, mint régebben a marxizmust.
KULTer.hu: Ugyanez a kérdés feltehető az egyetemre járó diákokra is, velük, a felkészültségükkel meg volt elégedve? Ha nem, milyen hiányosságokat emelne ki?
Sokkal kisebb a tárgyi műveltségük, mint a régebbieknek, viszont gyorsabban kapcsolnak, jól tájékozódnak. Én főleg az angol szakon tanítok, a nyelvet jobban tudják, mint régebben. Viszont a munkafegyelmük rosszabb, a feladatokat szeretnék elszabotálni, a vizsgákra sokan csak a minimumra hajtanak.
KULTer.hu: Viszonylag ritkán jelennek meg verseskötetei. Jelenleg dolgozik új könyvön?
Nem, talán a Dante kiszívja belőlem a verselési velőt. Gondoljon bele: már kb. 9.500 verssort leírtam az Isteni Színjátékból. Azért néha írok egy-egy igazi saját verset is.
KULTer.hu: A mindennapi beszédben rengeteg nyelvi hibával találkozunk. Balázs Gézának van is egy rádióműsora a Kossuth Rádión Tetten ért szavak címmel, ami ezzel foglalkozik, nagyon szórakoztató. Tanár úr gyűjti a nyelvi anomáliákat? Figyel rájuk?
Ne felejtse el: én nyelvész vagyok, nem nyelvművelő vagy magyartanár. A nyelvművelő feladata más, mint az enyém: ő egyfajta illemtanár, aki megmagyarázza, milyen nyelvi forma hova illik, mi a stílusértéke, melyik van stigmatizálva mint helytelen, s inkább mit használjunk, ha művelten akarunk írni-beszélni. A nyelvész inkább olyan, mint a folklorista, nekem egyformán érdekes az „Én nem adnék” és az „Én nem adnák”, hiszen mindkettő egy-egy szabályt követ, s a nyelvészt ennek kifürkészése izgatja. Én az újdonságokat gyűjtöm, például a főnév elé kihelyezett vonatkozó mellékmondatot: „Aki most meghalt faszi, azt hogy is hívták?”
KULTer.hu: Ezek a nyelv velejárói, és nem kell nekik kifejezetten jelentőséget tulajdonítanunk, vagy már ott tartunk, hogy ideje kongatni a nyelvészeknek a vészharangot, veszélyben van a magyar nyelv?
Dehogy van veszélyben, 13 millió körüli beszélője van. A nyelv folyton változik, olvasson Pázmányt. Olyan a nyelvhasználat, mint a biciklizés: ha megállna, eldőlne holtan, mint a latin. Az más kérdés, hogy a régebbi formák, szavak kikopása mindig fáj a kultúrát féltő embernek, hogy például már senki sem mondja: „cudar egy ember”, pedig az milyen szép volt.
KULTer.hu: Nyelvészként milyen nagy eseménynél lett volna ott szívesen? A nyelvújításnál? A Vámbéry-Budenz vitánál?
A nyelvújításnál. Kollégáimmal még most is szívesen találunk ki magyar szavakat: például az előadáson kiosztott anyagokat (angolul „handout”), elneveztük „kiosztmánynak”, s örömmel látom, hogy egyre többen használják.
