A tavalyi sikeren felbuzdulva idén már négynapos rendezvénnyé bővült a Daazo.com által elindított Friss Hús Budapest rövidfilmfesztivál. A magyar és immáron nemzetközi versenyprogram alkotásai a zsűri fődíjáért versengtek, de nyertesek voltak azok a nézők is, akik ellátogattak a Toldi Moziba, hogy szemügyre vegyék a legfrissebb kínálatot.
A kicsi is jó! Így hangzott a 2014-es Friss Hús szlogenje. Annak a fényében, hogy két éve alig vannak magyar nagyjátékfilmek, különösen igaz a megállapítás. A még iskolapadot koptató vagy pályakezdő fiataloknak a rövidfilmkészítés lehet az első lépés művészi hangjuk megtalálása felé. Egy rövidfilmfesztivál pedig remek alkalom arra, hogy alkotásuk eljuthasson a nézőkhöz, illetve hogy a budapesti közönség megismerje és megszeresse a kisfilmes formátumot.
A huszonöt általam látott magyar rövidfilm elfogadható átlagszínvonalon mozgott. Akadt ugyan fájóan dilettáns munka (A többi néma csend) és szépelgő, semmitmondó alkotás is (Gömbakác), de a felhozatal nagy része kisebb-nagyobb hibáival együtt is nézhető, sőt szerethető film volt. Idén a humorban gazdag kisfilmek voltak a legnépszerűbbek a zsűri és a közönség körében is (Symphony No. 42, Előbb adtam, Csúszópénz). Jelen volt a szociálisan érzékeny vonal (A fal, Ricsi, Tízezer, Sintér), az irodalmi adaptációk (Hátsó lépcső, Otthon, Maflicsek), de akadtak műfaji próbálkozások is (A hívó, Csomagtartó).
A hangsúlyos médiajelenlét ellenére a szervezésben akadtak még hibák, ugyanis sajnálatos módon a vetítések folyamatos csúszásban voltak, egy-egy blokk előtt nem volt ritka a negyedórás várakozás sem. A frissesség néhol csorbát szenvedett, a Csomagtartó című alkotást körülbelül két éve volt már alkalmam megtekinteni, illetve a szekciókba sorolással is lehetett egy-két ponton vitatkozni. Az erdélyi Felméri Cecília román nyelven forgatott kisfilmje a nemzetközi, míg a Budapesten élő Cristina Groșan (aki már a tavalyi Friss Húson is szerepelt) szintén románul beszélő mozija a magyar mezőnyben indult.
A már nagyjátékfilmet is jegyző Szabó Simon A fal című alkotása képekkel mesél, a mai magyar társadalom szegregációs attitűdjére reflektál, ám túlságosan direkt szimbólumhasználata sajnos nem válik előnyére az amúgy erős filmnek. Hörcher Gábornál (Ricsi) szintén egy fiatalkorú fiú a főszereplő. Ricsinek be kellene vonulnia a tököli börtönbe, de ő inkább Olaszországba szökne, viszont csak egy éjszaka áll rendelkezésére, hogy felhajtsa az útiköltséget. Az erős atmoszféra és a filmszerűen komponált képi világ mellett az egyik kulcsjelenet groteszk jellege (mely nem feltétlenül jó választás egy drámához) miatt marad emlékezetes. A Berlint is megjárt El fekete-fehér képein elinduló gyerekek a magyar fiatalok tömeges külföldre költözésének égető problémáját illusztrálják. Bendó Zsuzsannától a Tízezer számomra Radnóti Sem emlék, sem varázslat című versének elhangzó részlete miatt lett említésre méltó. A kihagyott ziccer kategóriában Fabricius Gábor Sintér című filmje viszi a prímet. Az adósságát verőemberként ledolgozó testépítő Tibi erkölcsi dilemmája egyszerre ígér kőkemény társadalmi látleletet és érzékeny emberi drámát, de a filmre pakolt izomkötegek mégsem tudták megtartani a felemelt súlyokat.
Az Előbb adtam főszerepét a Sintérben is játszó Rába Roland alakítja. A kiváló színészt itt mintha nem vezette volna erős rendezői kéz, játéka ripacskodásba fordul, ám ennek ellenére az egyre abszurdabb szituációt a közönség hangos nevetéssel, a Daazo.com pedig díjjal jutalmazta. A közönségdíjat az ötletes vágással induló Csúszópénz kapta, mely szintén a humor eszközével bontja ki a kezdő borbély Coen-filmekbe illő kalandját a nagymenő bűnözővel.
Az animációk terén – meglátásom szerint – a fesztivál jobban teljesített, és nem csupán Bucsi Réka fődíjas Symphony No. 42 című műve miatt. Szirmai Márton a Café Grimm-mel újfent bizonyította a társadalmi problémákat ötletesen, kesernyés humorral tálaló bölcsességét, melyet eddig élőszereplős kisfilmjeiben csillogtatott meg (Expedíció, Minimál, Szalontüdő). A Hogyan keletkezett a világ? játékosságával, sodró lendületű ritmusával és a történethez kiválóan illő rajzaival aratott sikert. Az Otthon pedig bármelyik nemzetközi animációs szemlén megállná a helyét. Az ötperces rajzfilm, mely egy drámai fordulatra hegyezi ki az árvízi történetet, Bodor Ádám egyik novellája alapján készült.
Szintén irodalmi adaptáció a Hátsó lépcső, melynek női főhőse (Kiss Diána Magdolna hiteles megformálásában) az 1990-es évek Párizsában magyar ösztöndíjasként egyszerre szenved a tetőtéri albérlet igénytelen szomszédjától és szerelme hiányától. A rendező, Pápai Pici – aki invenciózusan hiteti el a nézőkkel, hogy tényleg a francia fővárosban járunk, miközben úgy húz be a sztoriba, hogy valóban kíváncsiak leszünk a bölcsészlány kalandjaira – Tóth Krisztina novellájából dolgozott. Esterházy Péter és Örkény István írásaiból merített a Maflicsek rendezője, Visky Ábel. A történetbeli fiatal férfinek édesanyja betegségével kell megbirkóznia. A kórházban játszódó kisfilm érzékenyen és intelligensen ábrázolja anya és fia érzelmeit, ebben nagy szerepe van a budapesti Katona József Színház két remek színészének: Szirtes Áginak és Mészáros Bélának.
2014 márciusának végén sok rövidet fogyaszthatott a Toldi Mozi közönsége, magyart és külföldit egyaránt. Jó lenne azt hinni, hogy ha nem is idén, de jövőre ismét a Filmszemlén szüretelhetjük le a legfrissebb termést, mert a sok rövid után igen jólesne egy hosszú lépés.
Friss Hús Budapest rövidfilmfesztivál 2.0, Budapest, 2014. március 27-30.
