Másfél évig kellett várakoznunk arra, hogy újra nyomon követhessük a nagy detektív kalandjait. Az időközben kultuszsorozattá vált Sherlock harmadik évada nem okoz csalódást: bővelkedik akcióban, humorban és karakterközpontú drámában. Sherlock visszatért – ezúttal egy sebezhetőbb, emberibb és sötétebb oldalát ismerhetjük meg.
„Ha száz év múlva csak úgy fognak ismerni, mint az embert, aki kitalálta Sherlock Holmest, akkor az életem egy kudarc” – mondta Sir Arthur Conan Doyle. Valószínűleg senki sem táplált annyi ellenérzést a detektív karakterével szemben, mint megalkotója. A közönség viszont a mai napig rajong érte – Sherlock Holmes a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbbször filmre vitt emberi karakter –, egyik legfrissebb inkarnációja pedig nézettségi rekordokat döntöget.
Steven Moffat és Mark Gatiss sorozata 2010-ben indult a BBC-n, s a modern környezetbe helyezett Sherlock Holmes-feldolgozás a nézők és a kritikusok elismerését is kivívta. A második évad cliffhangere után másfél évig rághattuk a körmünket az izgalomtól: hogyan élte túl Sherlock az ugrást a Szent Bertalan kórház tetejéről, amelyre Moriarty kényszerítette? Vajon lehet-e erre a rejtélyre kielégítő magyarázatot adni?
Szomorú, de egyelőre úgy tűnik, nem lehet. Az első epizód, a január 1-én adásba került The Empty Hearse többek közt ezt a kérdést járja körül. A Mark Gatiss által írt epizódban három teória elevenedik meg előttünk arról, hogyan történhetett valójában a zuhanás. Ezekben a fanservice olyan magaslatokra hág, ami elég volna a Tumblr rendszerének lefagyasztásához. A sorozat annyira népszerű lett, hogy ez behatolt a történetvezetésbe is: a sorozat a saját népszerűségét tematizálta, poénjai pedig belterjessé váltak. Ezt lehetne a negatívumok közé sorolni, érződik azonban a történetből, hogy Mark Gatiss nagy szeretettel fordul a rajongók felé, ezért nem lehet igazán haragudni rá.
A zuhanásra nem kaptunk egyértelmű magyarázatot, csupán verziókat. Amit viszont az epizód sikerrel véghezvitt, az az, hogy Sherlock (Benedict Cumberbatch) és John (Martin Freeman) újra „egymásra talált”. Míg Doyle novellájában Holmes három éves távolléte apró döccenést sem okozott a Watsonnal való kapcsolatában, addig John érzelmi hullámvasútra ült fel barátja visszatérése után. Sherlock és John kettősének dinamikáját nem töri meg az évad legnagyobb jelentőségű új karaktere: John menyasszonya, Mary Morstan sem, akit Amanda Abbington – Martin Freeman való életbeli partnere – alakít. Mary azonnal megkedvelhető, bájos és gyanús. Míg a novellákban Watson házassága nem borította fel a status quót, mi több, a házasság után alig találkozunk Maryvel (aki aztán tisztázatlan körülmények között hamar meg is hal), addig a sorozatbéli Mary karaktere a középpontba kerül. Nem kell félni – nem lesz a nagy páros Yoko Onója. Sőt hamar megtalálja a közös hangot Sherlockkal, akire, mint kiderül, több dologban hasonlít (ezzel is újabb alapanyagot adva a slash-íróknak).
A második epizód, a The Sign of Three egy romantikus vígjáték alaphelyzetével indít: John és Mary esküvőjére Sherlocknak beszédet kell írnia. Ez a rész az első a sorozatban, amelyet mindhárom író (Mark Gatiss, Steven Moffat és Stephen Thompson) egyszerre jegyez, a stílusok keveredése, az ötletek kavalkádja érezhető is a végeredményen. Kapunk összekapcsolódó eseteket, flashbackeket, történetet a történetben, a szokásos „képernyőn lebegő feliratok” kreatív kihasználását. Az évadon átívelő történetet alig viszi előre az epizód – ez így volt az előző két évad „középső részeivel” is –, azonban egyre jobban árnyalja a Sherlock és John közötti kapcsolatot. Hiszen az irodalmi alapanyaggal szemben a sorozat sosem elsősorban a nyomozásról szólt, hanem arról, hogyan alakítja egymást a két különböző karakter – mindenekelőtt pedig, hogy hogyan alakítja át Sherlockot John. A sorozat címe „John” is lehetne, hiszen a harmadik évadra visszatekintve szinte minden érte, miatta történt.
Az első két részben a drámánál nagyobb szerepet kap a humor. Ez a történet szempontjából érthető, hiszen most először nem vetül Moriarty sötét árnyéka szereplőinkre, de a nézők körében a vígjátékjelleg nem aratott osztatlan sikert. Bár Benedict Cumberbatch és Martin Freeman remekül működik komikus duóként, a könnyed hangvétel csak elterelésként szolgál, hogy az évadzáró epizód példátlanul nyomasztó mélységekbe rántson minket. A Steven Moffat által írt His Last Vowban találkozunk az évad főgonoszával, „a zsarolók Napóleonjával”, Charles Augustus Magnussennel. Lars Mikkelsen furcsa módon egyszerre megnyerő és rettentően visszataszító a szerepben. Míg Andrew Scott Moriartyja a tűz volt Sherlock jegével szemben, addig Magnussen a totális érzéketlenség, a leghidegebb racionalitás. De nem ő okozza a legnagyobb meglepetéseket az epizódban…
A harmadik évad minden eddiginél inkább a karakterekre épít. Mondhatjuk, hogy Sherlock emberré válásáról szól: láthattuk őt enni, inni, lerészegedni, megbocsátásért esedezni. Betekintést nyertünk családi életébe: találkozunk a szüleivel (akiket nem meglepő módon Benedict Cumberbatch szülei, Wanda Ventham és Timothy Carlton játszottak – igen, ez egy különösen belterjes sorozat). Előtérbe került a bátyjával, Mycrofttal való kapcsolata, és magának Mycroftnak is megnőtt a szerepe. Mark Gatiss lenyűgözően szarkasztikus és leereszkedő a szerepben, ezért megrendítő látni, ahogy lecsúszik róla a maszk, és meglátjuk alatta a végtelenül magányos embert. Láthattuk azt is, milyen képet alkot egymásról a két testvér, és hogy ezek a képek milyen megrázóan különbözőek.
Az emberi pillanatok után ezért olyan sokkoló a His Last Vow, ami arra emlékeztet, hogy Sherlock nem egy romantikus hős. Az évad összességében több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt, de nem kérdés, hogy még mindig az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi időben a tévénkbe került. Olyan szeretettel fordul irodalmi alapanyagához, olyan összetett utalásrendszert alkalmaz, olyan gazdag a részletek tekintetében, hogy a sokadik újranézés is szolgálhat újdonságokkal. Rendkívül izgatottan várjuk, hogy – remélhetőleg az elkövetkezendő tíz éven belül – megtekinthessük a negyedik évadot.
Sherlock – 3. évad, 2014. Rendezők: Jeremy Lovering, Colm McCarthy, Nick Hurran. Forgatókönyv: Mark Gatiss, Steven Moffat, Stephen Thompson. Szereplők: Benedict Cumberbatch, Martin Freeman. Gyártó: BBC Wales.
