Dyga Zsombor legújabb mozija több szempontból is érdekesnek ígérkezett. Szkeccsfilm lévén ugyanis sok kisebb, önálló sztorival rendelkezik, ráadásul rengeteg tehetséges, ismert színészt mozgat. Aztán mégis csalódnunk kellett. A kivitelezés nem tudott felnőni az ötlethez.
A film címe az angol couchsurfing kifejezésre utal, amely szó szerinti fordításban kanapészörfölést jelent. Lényege, hogy akik külföldre utaznak, ingyen és bérmentve aludhatnak valakinek a kanapéján, de később nekik is viszonozni kell a vendégszeretetet. Bár Dyga Zsombor mozija nem erről szól, a kanapé mégis főszerepet játszik benne. A Köntörfalak és a Tesó rendezője ezúttal egy olyan filmet tett le az asztalra, amely 10 különálló történetből épül fel, egyetlen visszatérő főszereplője pedig a már említett bútordarab.
A Couch Surf alapkoncepciója rendkívül kreatív és sokat ígérő. A kanapé olyan sokrétű szimbólumként jelenik meg az epizódokban, amely nem egy dologra utal, hanem minden karakternek mást és mást jelent. Van, akit a régi életére emlékeztet, másnak csupán ülőalkalmatosság, vagy éppen munkájának, otthonának az elengedhetetlen része. A bútordarab keretet és biztos pontot ad a jelenetekhez, így nemcsak a színészeknek, hanem a nézőnek is van mibe „kapaszkodniuk”.
Elvben tehát nem lett volna gond azzal, hogy minden egyes kanapéhoz egy önálló történet társul. A gyakorlatban azonban igen. Egy szkeccsfilm csak akkor lehet erős, ha a benne szereplő jelenetek tökéletesen vannak megírva – a részek rövidségéből fakadóan ugyanis nincs idő arra, hogy kialakuljon, megérjen egy-egy sztori. Vagy jó, vagy nem. A Couch Surfben sajnos az utóbbiból van több. Dinamikus, izgalmas szerkezeti felépítés és velős dialógusok helyett elnyújtott, sokszor unalmas történetekkel találkozunk, amelyekben az érdekes részek kevés, a lényegtelenek pedig túl sok időt kapnak.
Pedig a film a hétköznapi emberek lelkét tette boncasztalra. Félelmek, eltitkolt vágyak, frusztrációk, szorongások képezik a történetek gerincét. Rendkívül nyomasztó és szomorú, ahogy a karakterek sérelmeikre gyógyírt, problémáikra pedig megoldást keresnek, hiszen tudjuk, hogy olyan mély gödörben vannak, amelyből rengeteg idő lenne kimászni. A vígjátéki elemek persze oldják a feszültséget, de néhol nagyon sután, oda nem illően teszik, így kissé erőltetettnek hatnak, és nem feltétlenül illenek bele a filmbe.
Hiába tűnnek fel jobbnál jobb színészek a vásznon, kevesen tudnak kibontakozni a szerepükben. Nagy Zsolt fájóan közhelyes karaktert fogott ki, Hámori Gabriella sztorijába pedig túl sok mindent akartak belepakolni a készítők. Természetesen vannak pozitív példák is. A pokol kapujában játszódó jelenet nemcsak tökéletes atmoszférát teremt, hanem jó dialógusokkal és egy még jobb Balsai Mónival dolgozik. Hasonlóan izgalmas Törőcsik Franciska is, akinek minden megszólalása aranyat ér a filmben.
Ami mindenképpen hiányzik a filmből, az a részek közötti egység, még akkor is, ha egy több önálló sztoriból álló alkotás nehezebben találja meg a maga összhangját. Vannak jó pillanatok, ütős megszólalások és rendkívül eredeti megoldások, így a Couch Surf minden hibája ellenére nem egy „velejéig romlott” alkotás – sokkal inkább egy kiváló ötlet kevésbé kiforrott megvalósítása.
Couch Surf, 2014. Rendező: Dyga Zsombor. Forgatókönyvíró: Dyga Zsombor, Köbli Norbert. Szereplők: Kerekes Vica, Hámori Gabriella, Nagy Zsolt, Gyabronka József, Törőcsik Franciska, Fullajtár Andrea. Forgalmazó: UIP-Dunafilm.
