Kilencedik alkalommal adták át az Aegon Művészeti Díjat, amivel idén a neves irodalmárokból, tudósokból, újságírókból és pedagógusokból álló szakmai kuratórium Kun Árpád könyvét jutalmazta. A Katona József Színházban rendezett díjátadón azonban a Boldog észak szerzője mellett a szűkített tízes lista alkotói is helyet kaptak a pódiumon.
Winkler Nóra köszöntője után egyenként szólítja a shortlist-be kerülőket, Kun Árpád mellett Esterházy Péter foglal helyet, majd őket követve Gergely Ágnes, Bereményi Géza, Takács Zsuzsa, Tompa Andrea és Csabai László lépnek a színpadra. Két hely maradt üresen: Krasznahorkai László New York-i elfoglaltsága miatt nem tud részt venni az eseményen, Tóth Krisztina pedig az orvosi ügyelet neonizzóit választotta a reflektorfény helyett, tekintve, hogy gyermeke épp ma döntött úgy, hogy megbetegszik, aminek örömére le is hányta édesanyja fellépő ruháját – ecseteli Winkler. A felhangzó kacajok azonban gyorsan elhalnak, mikor a színpadon egy távoli sarokban felviláglik egy szék, amelyen Borbély Szilárdnak kellene helyet foglalnia…
Az est háziasszonya a főszereplők köszöntése után egy földkörüli utazásra invitál minket: a tízes listába került kötet mindegyike kapcsolódik a vándorlás, az úton levés, az elvágyódás és a kaland motívumaihoz, így az est első része egy szép ívet ír le, amely során képzeletben két óra alatt bebarangoljuk az egész világot. Az egyes köteteknél – mint megállóknál – „megpihenve” Winkler Nóra asztalához invitálja az adott mű szerzőjét, akivel az írás egy jellemző részéről beszélget.
A begyakorolt koreográfiába azonban Esterházy Péter az első percben „belerondít”, aki Tóth Krisztina könyvének hangulatébresztő videója alatt máris leül Winkler mellé. A moderátor azonban nem esik kétségbe, Esterházyt gyorsan felkonferálja először Tóth Krisztinaként, majd Krasznahorkai Lászlóként, a hangulat pedig gyorsan oldódik, így az egész est közvetlenné válik, amit Esterházy kiszólásai csak tovább fokoznak: „Nekem azt mondták, hogy a sötétbe jöjjek ki, megvolt a sötét, jöttem. Azt nem mondták, hogy lesz több sötét is.” Az Akvárium és a Megy a világ részleteinek felolvasása után – Jordán Adél zseniálisan jeleníti meg ezeket a szövegeket – azonban helyreáll a rend, most már tényleg Esterházynak van itt az ideje és az Egyszerű történet vessző száz oldal című kötetnek. A 17. századi Isztambulba repít minket a szerző felolvasásával, de a beszélgetés alatt a kulinaritás örömei is előkerülnek.
Az anekdoták megosztása után Esterházy immáron visszatért eredeti helyére, Winkler mellé pedig Kun Árpád ül le, akiről ekkor még nem tudjuk, hogy díjjal a kezében fog távozni az estről. A Boldog észak nyelve és szemléletmódja hagyományok nélküli a magyar irodalomban, Winkler szerint olyan, mintha nem magyar szerző tollából született volna a mű, amihez Kun Árpád szerényen csak annyit tesz hozzá, hogy ő pusztán a maga hősvilágát szerette volna megteremteni. A felolvasást követően a sorban Gergely Ágnes Két szimpla a Kedvesben című memoárja, Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye, majd Bereményi Géza Vadnai Bébi című írása következnek, a beszélgetések alatt pedig kiderül, hogy mindhárom mű az „igazságot” magát hivatott ábrázolni. Gergely Ágnes ehhez kapcsolódva elmeséli, hogy „az ő idejében”, az 50-es években a Valóság egy jelszó volt, éppen ezért igyekeztek mindenfélét kitalálni, hogy szembe menjenek az elvárásokkal, azonban egy idő után „le kellett szokni a hazudozásról”. Bereményi is hasonlóan vélekedik, miközben fel-felvillantja saját regénye cselekményének különböző pontjait – nem akar sokat elmondani, de annyira érdekes témát dolgozott fel, hogy akarva-akaratlanul is újra belebotlik a történetmesélésbe.
A regények után versek következnek, méghozzá Takács Zsuzsa A tiltott nyelv című kötetéből, amelynek egyik ciklusában a mesés India tárul elénk. E kötet versei meditatív természetűek, Takács még azt is elmeséli, hogy reménykeltő, nevettető költeményeket akart kelteni, mivel úgy látja, hogy a magyar költők legtöbbje rettenetes világot tár a befogadó elé, amely nem ad számára semmilyen feloldozást: ő ezt a tendenciát kívánta megtörni a Tiltott nyelvvel.
Az utazás végén Kolozsvárra kerülünk Tompa Andrea regénye által, amelyben egyszerre több szempont szerint jelennek meg az események, hiszen a két főhős folyamatosan párhuzamosan szólal meg – itt most Jordán Adélt Elek Ferenc egészíti ki –, végül Szibériában kötünk ki Csabai László regényével, aki a helyi környezet és egy egzotikus táj között utaztatja hősét, Szindbádot, ahogy azt előző regényében is tette.
A beszélgetéseket rövid szünet követi, majd eljön a várva várt pillanat, a döntés kihirdetése, amit persze igyekeznek a végletekig húzni, hiszen Winkler még beszélteti kicsit Zatykó Pétert, az Aegon elnök-vezérigazgatóját, aki elmondja, hogy nyaraláshoz mindig visz magával szépirodalmat, illetve megtudjuk azt is, hogy a díj megalapítása óta egyre többet olvas a kortárs magyar szerzőktől is. Winkler Nórával közösen megfogalmazzák azt is, hogy az Aegon Művészeti Díj igazán komoly értéket képvisel az irodalmi életben, aminek talán az lehet az oka, hogy a biztosító vezetői „nem dumálnak bele” a döntésbe, azt mindig a szakmai kuratóriumra bízzák, s a díjat minden évben kiosztják „ha esik, ha fúj”. Winkler Nóra e rövid intermezzo után köszönti a zsűri tagjait, akik idén Szörényi László, Diószegi Endre, E. Csorba Csilla, Kúnos László, Lévai Balázs, Szilágyi Zsófia és Zachár Zsófia voltak, majd végre elhangzik a döntés, Kun Árpádot a színpadra szólítják, Szörényi pedig a zsűri elnökeként elmondja laudációját, amelyben kiemeli, hogy „Kun Árpád regénye egyfajta Az ember tragédiája: egy olyan üzenet hordozója, amely szerint ami az emberben legértékesebb, az elpusztíthatatlan és a legnehezebb körülmények között is újjá születhetik”, végül pedig Winkler a győzteshez intézett néhány kérdésével zárja az estet.
Az Aegon Művészeti Díj 2014-es szűkített listájába került 10 mű:
Bereményi Géza: Vadnai Bébi
Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?
Csabai László: Szindbád Szibériában
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat
Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben
Krasznahorkai László: Megy a világ
Kun Árpád: Boldog Észak
Takács Zsuzsa: A tiltott nyelv
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben
Tóth Krisztina: Akvárium
Aegon Művészeti Díj 2014 átadóünnepség, Budapest, Katona József Színház, 2014. május 7.
