Hetedszer rendezték meg az orfűi Panoráma Camping területén a Fishing on Orfű fesztivált. Az idén négynaposra hízó rendezvény azért marad emlékezetes, mert itt állt újra össze a Szigeten négy éve elbúcsúzó Kispál és a Borz zenekar, akik a nulladik napon adtak fergeteges koncertet a Nagyszínpad előtti dombon összezsúfolódott hatalmas rajongótábornak.
A fesztivál történetében először fordult elő, hogy minden jegy elfogyott elővételben. Szabad orfűi szállást már hónapokkal korábban sem lehetett találni, a későn eszmélőknek sátorhely sem jutott, a kezdés előtti héten pedig minden napijegy gazdára lelt. Utolsó látogatásom óta ugyan a Mutants kempinggel nőtt a sátorral lakható területek száma, de a szervezők semmiképp sem akartak nagyobb fesztivált, mint eddig, hiszen akkor eltűnt volna a hét éve tartó családias varázs. Idén az idő is kedvezett a fesztiválnak, hiszen elmaradt az előző években uralkodó viharos, esős időjárás. Öt éve a Tisza Nagysátor előtere valóságos sártengerré változott. Akkor egy, a pocsolyából nagy-nagy nehézségek árán általam felsegített fiatalember azzal hálálta meg a kedvességem, hogy mielőtt sokadszor földre esett volna, alaposan összesározta a kezem és az esőkabátom.
Miért jó Fishingre járni? Mert egy emberi és barátságos közeg. Spontán összefuthatunk rég nem látott egyetemi évfolyamtársainkkal, nincs por és akkora tömeg, hogy fél órába teljen eljutni egyik színpadtól a másikig, s a pincérek, csaposok, ételárusok is ismerősként köszöntenek. Mindez az otthonosság erősen addiktív érzésével kecsegtet, amelynek köszönhetően azon kaphatjuk magunkat, hogy már a jövő évi Fishinget tervezgetjük. Persze nincs fesztiválhangulat sorban állás nélkül: nagyobb koncertek után a bárpultnál vagy este hattól a női mosdóknál és a mobil WC-knél rendre kígyózó sorok fogadnak.
A sok ismerős dolog mellett számos újdonsággal is találkoztam a fesztiválon. A soproni VOLT-on már kipróbált visszaváltható műanyag söröskorsók nagymértékben csökkentették a szemét mennyiségét, ráadásul a fogásuk is sokkal kényelmesebb volt. Szintén sikeres ötletnek bizonyult a borfalu beindítása, ahol az idei trendeknek megfelelően a rozéfröccs fogyott a legjobban. Sok fesztiválozó szorongatott a kezében üveges, kimért borokat, fröccsöket is, a bátrabbak pedig literes, hordozható vödörből szívószálazták ki a szódával bolondított nedűt. Az egyféle csapolt sör (az ára egységesen négyszázkilencven forint volt), és a pálinka mellett a „fény” fogyott a legjobban. Egyetlen helyen lehetett kapni a málnás és bodzás ízesítésű szifonos vodkát, de érdemes volt kivárni a sort, mert a garantált hatás mellett a kiszolgáló személyzet közvetlensége és részegen is humoros viselkedése jobb kedvre derített mindenkit. Gasztronómiai fronton is sikeresen újítottak Lovasiék; a fülledt sátrak helyett minden kajás saját bódéba költözött, az elrendezkedésük is logikusabb, esztétikusabb lett. Az idei sláger a kolbice és a lepény volt. Az előbbi egy tölcsér formájú kenyér, amiben szószokkal és feltétekkel bolondított grillezett kolbászkák vannak, utóbbit pedig sparhelten sütik, kívánság szerint töltik (a magyarost vagy a csülköst bátran ajánlom), majd kettőbe hajtva tálalják az éhes fesztiválozónak.
A vékonyabb pénztárcájúak a kempingen kívüli orfűi élelmiszerboltot preferálták, a fesztiválhelyszínek mellett mindig itt volt a legnagyobb tömeg. Nem mellesleg a bolt mellett található a környék egyetlen dohányboltja is. Akik viszont az éttermeket részesítik előnyben, azok a kemping bejárata melletti Szúnyogvár nevű helyen, illetve az Orfű központjában lévő Muskátli vendéglőben csillapíthatták éhségüket. Utóbbiban csapolják a közeli Magyarhertelend kapucinus kézműves söreit, illetve a vendéglőhöz kapcsolt Kemencés udvarban minden alkalommal friss, kemencében sült, gyakran medvehagymával ízesített péksütemények, finomságok várják a látogatókat. Az udvaron lengőteke, gólyalábak és madárijesztő kiállítás is csalogatja a másnaposságot kipihenni vágyó fesztiválozókat. Sokan a régi strand helyére épült Orfű Aquaparkban töltötték a délelőtt és a kora délután erőgyűjtésre szánt értékes óráit, mások a Pécsi-tó stégjein heverésztek vagy megmártóztak a vízben.
Persze aktív pihenéssel is remekül el lehetett tölteni az időt. A környéken négy tó is várja a túrázás kedvelőit, remek kalandnak bizonyulhat például a Pécsi-tó megkerülése vagy körbefutása. Szervezett programként a már bejáratott fröccstúra mellett idén sörtúra is indult a magyarhertelendi sörfőzdébe, biciklit lehetett bérelni hosszabb távolságokra, de volt horgász-, asztalitenisz és fociverseny is. Lehetőség nyílt kisvonatozásra, de a fesztiválozók kipróbálhatták a nem éppen hagyományos sumót is. A civilfaluban többek között élő könyvtár nyílt, s még napilapja is lett a fesztiválnak, az Orfűi Másnap, mely a Made in Pécs négyoldalas komolytalan különkiadása. A Borfalu Színpadon merész vállalkozásként nótakaraoke is indult, ahol a választott magyar nótát cigányzenekar kísérte.
De essék szó a koncertekről is! Bevallom őszintén, mindig is idegenkedtem a sokadik búcsúkoncertjüket adó együttesektől, akik aktív pályafutásuk végeztével is szinte évente adnak egy-egy nosztalgiakoncertet, amivel jól megtömik a zsebüket, saját nimbuszukat pedig még jobban elkoptatják. Nem voltam ott a Kispál és a Borz nagyszabású búcsúkoncertjén 2010-ben, én az azévi Fishing on Orfűn láttam őket utoljára. Lovasi és régi csapata újra összeállt, s persze csak a saját fesztiválján lép fel, méghozzá egy hároméves tervet követve. Idén az első négy albumuk anyagából válogattak, jövőre és azután a maradék három-három album legjobb dalai csendülnek majd fel. Felfokozott várakozás és hónapokkal korábban elfogyott napijegyek jelezték, hogy az elmúlt négy év alatt sem kopott meg az 1987-ben alapított pécsi banda hírneve.
A koncert minden számát úgy ünnepelte a kiéhezett közönség, mintha épp az lenne a zenekar legnagyobb slágere, és nemcsak az első generációs Kispál-rajongó tinédzsertől a negyvenes korosztályig terjedő tömeg volt formában, hanem az együttes is. Az OTP Simple Nagyszínpad egy minőségi háttérkivetítővel gazdagodott, mely a Kispál-koncert élményét még tovább fokozta. Nagyon jó és erős koncerttel ajándékozott meg minket az alapítótagot, Ózdi Rezsőt kihagyó trió, amely erősítésként Császári „Csaszi” Gergelyt állította még színpadra, aki korábban zenélt többek között a csámisi!-ben, a Kaukázusban és az Eric Sumo Bandben is. Csaszi a Kiscsillag koncertjén is végig színpadon volt. Valahogy a Kiscsillagos buli erőtlenebb lett a vártnál, de ez amiatt is lehet, hogy az utolsó napra elfáradt, bepunnyadt a közönség, melynek átlagéletkora magasabb volt, mint a hasonló nyári fesztiváloké. Csak két számra tomboltunk igazán, de mintha Lovasi sem a legjobb formáját hozta volna a színpadon, a most csak egy dalra beugró Rátgéber is jobban teljesített máskor.
Az általam látott koncertek közül kiemelkedik a Péterfy Bori & Love Band produkciója. Boriról tudjuk, hogy számára a színpad nagyon otthonos közeg, hiszen a Krétakör és a Nemzeti Színház színésznője is volt, énekesként pedig az Amorf ördögöket erősítette. Igazi show-t varázsolt elénk, nagyon impulzív kapcsolatot kiépítve a közönséggel. Először csak a tömeg első sorához mászott ki, később – a biztonsági emberek őszinte rémületére – egyszerűen besétált a közönség közé, táncolt egy fiatalemberrel, miközben mindenki őt akarta lefotózni. Egy-két szám elénekelése után tért csak vissza a színpadra, ahonnan a koncert vége felé sikerrel vállalta be a stage divingot, vagyis éneklés közben (!) a rajongók kézről kézre adták a hanyatt fekvő énekesnőt, aki egy igen hosszú félkört leírva érkezett vissza a teljesen leizzadt biztonságiak közelébe. Bori közvetlensége, pimasz lazasága megbabonázta a közönséget, amely hatalmas ovációval köszönte meg az emlékezetes performanszokat.
Az Anna & the Barbies koncertje nemcsak abban hasonlított a Boriékéra, hogy a frontember egy csinos szőke nő, hanem abban is, hogy a zenekaruk feketébe öltözött férfiakból áll, akik biztosítják a profi zenei hátteret az előadásnak. Pásztor Anna szeret különböző bizarr, sokkoló maszkokban megjelenni a koncertjei egy pontján, ez most is megtörtént. Apró csalódás volt, hogy a méltán slágerré vált Márti dalát nem a fesztiválon tartózkodó Kiss Tibivel énekelte el, de ez nem vont le igazán a koncert értékéből. A magyar alternatív zenei szcéna feltörekvő női előadója, Odett, a Made in Pécs Nagyszínpadon kapott lehetőséget. Odetten még érződik a koncertrutin hiánya, nem sikerült megfognia a közönségét, és bár becsülettel végigmozogta, ugrálta a koncertjét, nem lett igazán emlékezetes a fellépése.
Számomra az idei Fishing nagy felfedezése Ferenczi György volt. Régi motoros ő a zeneiparban, a Rackajammel hosszú évek óta járja az országot, s a Borfalu Színpadon most is nagyon hangulatos és élettel teli koncertet adott. A hegedűn és szájharmonikán is játszó Ferenczi a Budapest Bár koncertjén is énekelt Kiss Tibi, Németh Juci és Frenk társaságában. Nagy tömeget vonzott a Punnany Massif fellépése, de míg egyes – a banda zenei stílusát kedvelő – fesztiválozók az egekig dicsérték a fellépésüket, mások szerint nem volt annyira ütős a pécsi banda koncertje. Több zenekar a jól megszokott minőséget hozta Orfűre is: a Heaven Street Seven, a 30Y, az Óriás vagy épp a Supernem produkciójába nehéz lenne belekötni. Akik szeretik őket, azok azért az őszinte zenélésért rajongóik e bandáknak, amit a koncertjeiken kapnak tőlük. Nekem a Vad Fruttik volt csalódás, de valószínűleg bennem a hiba. Likó Marcellék nagyon profi fény- és hangtechnikával megtámogatva nyomták le a koncertet, jól szóltak a dalok, de valahogy túl kerekre csiszolt volt az egész előadás, nem volt mibe belekapaszkodnom, elment mellettem szinte az összes előadott dal. Likó átvezető szövegei kifejezetten rosszak voltak. Mint énekes és frontember mindent megtett, bejárta a színpadot, ennek ellenére hiányérzetem volt a koncert alatt és után. Ám az is lehet, hogy mindez az éhség és a negyedik nap végén erősebben jelentkező fáradtság eredménye volt.
A Fishing hagyományosan A Kutya Vacsorája koncertjével zárult. A törött lábú frontember (Varga Líviusz a Quimbyből) hosszú monológjait néha dalok is megtörték, de mialatt a zene szólt, a sok-sok koncertet megjárt fesztiválozó örömmel gondolhatott vissza az előző napok eseményeire, s miközben az utolsó sörét kortyolgatta, az járt a fejében, hogy jövőre vajon kap-e szabadnapo(ka)t, hogy ismét Orfűn tölthessen néhány emlékezetes napot.
Fishing On Orfű, Orfű, 2014. június 18–21.
A fotókat Váradi Nagy Péter készítette.
