Folyamatosan, egyre gyakrabban érkeznek nagyágyúk Zentára. Persze nem támad a török, hanem időről időre valóságos irodalmi epicentrummá válik a vajdasági kisváros: alig egy hónappal ezelőtt Závada Pál, június 24-én pedig Grecsó Krisztián mutatta be legfrissebb regényét a helyi Alkotóházban.
A hangulatos kiállítóteremben megtartott beszélgetős „koraest” kezdetén Hugyik Richárd, az Irodalmi találkozások elnevezésű rendezvénysorozat főszervezője bámulatos gyorsasággal konferálta fel a vendéget, aki máris a két mindenre elszánt kritikus gyűrűjében találta magát. Berényi Emőke a regényekben megjelenített vidékiséget és e reprezentáció következményeit érintő kérdése kapcsán Grecsó kifejtette, az alanyi próza kockázata, hogy az ábrázolt környezet tagja felismerheti önmagát, és ez gyakran erőteljes nemtetszést vált ki belőle. A Pletykaanyu megjelenését követő viharok elcsitulása óta úgy érzi, talán elfogadták: nemrég azzal kereste meg valaki, hogy megfelelő juttatás fejében írhatna annak kellemetlen szomszédjáról is.
Az emlékezést és a távolságtartást illetően említette meg, hogy a felidézés idejét, valamint módját tartja elsődlegesnek, hiszen idővel a hangsúlyok eltolódnak; lila hajú, szenvedélyes átéléssel szavaló apjához való viszonyulása folyamatosan módosult, ahogyan kamaszként elhagyott szülőfalujához fűződő kapcsolatát is állandóan tisztázni próbálja.
Patócs László arról faggatta Grecsó Krisztiánt, miért párkapcsolatai tükrében mutatja be új regényének főhősét, Darut. Szerzője szerint a Megyek utánad olyan könyv, ami azt feltételezi, az emberélet elmondható a kapcsolatokon keresztül azáltal, hogy az az egymásra halmozott élmény- és tapasztalatrétegek sokaságából áll össze. A szerelmi szálak terén felmerülő esetleges önéletrajziság vonatkozásában úgy nyilatkozott, az alanyi prózában természetes, hogy a szerzőt az elbeszélővel azonosítjuk. A regény nyolc epizódból áll össze, melyek önmagukban a felnőtté válás egyes részproblémáit jelenítik meg, így nem azonosíthatók saját szerelmeinek történeteivel, hiszen azok egész szerelmek voltak.
Szó esett arról is, hogy a Grecsó-regények férfi főhősök köré épülnek, de megtudtuk: a központi bolygó mindig a nő, aki körül a férfi kering. A forró kásaként kerülgetett önéletrajziság a narrátor homályos kiléte kapcsán többször is felmerült, mire az író a különböző életkorú ének karinthys találkozását továbbszőve elmondta, arra volt kíváncsi, hogy a jelen milyen hatással lehet a már megtörtént eseményekre. Múltmániája segítette hozzá, hogy jobban megértse családját, a régi történeteket, sőt még önmagát is. Merni és szeretni kell emlékezni, ezzel sokkal erőteljesebben belekerülünk a családi erőtérbe.
Grecsó hangsúlyozta azt is, nyíltan vállalja a Móricz-vonzalmat, előképként tekint rá, életművének legfőbb mozgatórugója szerinte a férfiak és nők együttélésének és kölcsönös megértésük lehetetlenségének kérdése. Szerkesztőként felfigyelt a Móricz- és Karinthy-életmű közötti párhuzamokra, melyek a humorhoz és a városi közösséghez való viszonyban érhetők tetten.
Terveit illetően a szerző elárulta, legközelebbi könyve kivételesen a családról és a szerelemről szól majd, mert erről még nem írt, pedig ilyesmit szeret olvasni. Annak ellenére, hogy a vallatók körmönfont kérdéseikkel olykor alaposan megizzasztották a Megyek utánad szerzőjét, még arra is maradt energiája, hogy az estet felolvasással zárja, majd a jelen lévő egyetemistáknak adott házi feladatot, amely így szól: melyik Móricz-regény nyitányára játszik rá a Megyek utánad kezdete?
Beszélgetés Grecsó Krisztiánnal, Zenta, Zentai Alkotóház, 2014. június 24.
A fotókat Hugyik Richárd készítette.
