A debreceni Pásti utcai zsinagóga adott otthont az idei Művészetek Udvarának, amely második alkalommal nyitotta meg kapuit a fiatal művészek és a helyi közönség előtt. A kezdeményezésről a főszervezőt kérdeztük, aki mesélt a rendezvény alapötletéről, különleges helyszínéről, s arról, mekkora sikert aratott az eseményen a koncertek és beszélgetések mellett pl. a slam poetry is.
KULTer.hu: Ha jól tudom, idén júniusban másodjára valósult meg a Művészetek Udvara Debrecenben. Mi volt az alapkoncepció a rendezvénysorozat elindításakor, és ez mennyiben változott az idei programokat tekintve?
Igen, idén másodjára rendeztük meg a Művészetek Udvarát, melynek gondolata már évekkel korábban megfogalmazódott bennem. A Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékén tanítok, néprajzkutató és folkesztéta vagyok, emellett a másik fő tevékenységem a debreceni zsidó kulturális élet szervezése. Ennek kiindulópontját így jellemezném: egy, az identitását kereső fiatal hasznos tenni akarása a zsidó kultúra bemutatásáért. Az elsődleges cél számomra az, hogy megőrizzem a népi kultúra legfontosabb elemeit a jövő generációja számára. Ez nem egy egyszerű misszió, hiszen a mai fiatalok kevésbé befogadóak a folklórt illetően. Ha jobban belegondolunk, akkor általánosságban a kultúra, az értékteremtő kultúra közvetítése a nehéz feladat. Az elmúlt években több fesztivált látogattam meg, s próbáltam azok esszenciáit megragadva egy általam elgondolt, kialakított rendezvénybe installálni a tapasztaltakat, amelynek révén egy máshoz nem fogható, egyedülálló programsorozat született.
Nem volt könnyű azonban Debrecenben helyszínt találni a Művészetek Udvarának. Egyik alkalommal lézengtem a Pásti utca sarkán, néztem a zsinagógát és azon gondolkodtam, hogy az akkor még belül romos, koszos épület rendbetételével milyen különleges atmoszférát teremthetnénk egy ott rendezett kulturális eseménynek. Ez 2012 nyarán volt. A Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, Horovitz Tamás örömmel támogatott az ötletben. Mondhatnám azt, hogy a gondolataim találkoztak az elképzeléseivel, terveivel. Ősszel kitakarítottuk a zsinagógát az általam vezetett A Debreceni Zsidó Templomért és Temetőért Alapítvány segítségével, majd egy napra rá megnyitottuk azt a város számára. Aznap több mint ezer látogatónk volt, sokan bátorítottak bennünket a folytatásra. Ezt követően megrendeztük az első Művészetek Udvarát. Ekkor már a kóservágodát is elkezdtük rendbe tenni, s egy részét meg is mutattuk a közönségnek. A programok hasonlóak voltak a két rendezvényen, melyek gerincét a magyar néptánc és népzene jelentette, a kortárs képzőművészek kiállítása, az irodalmi beszélgetések, a jazz és az alternatív zenei koncertek mellett. Idén egy újdonság is volt a programkínálatban, a Debreceni Slam Poetry-délután, ami igazán sikeres lett.
Nagyon sok segítőm volt az elmúlt két rendezvény lebonyolításában, de akiknek mindenképpen meg kell köszönnöm a hozzájárulást, az Csontos Anna Fruzsina programvezető, Horovitz Tamás DZSH elnök, Zámbori Edith, a Debreceni Népi Együttes tagjai, Áfra János és Szénási Miklós, illetve hálával tartozom annak a kilenc fős csapatnak a támogatásáért is, akik minden program megszervezésében részt vettek, és segítettek a gyerekfelügyelet, a kézműves foglalkozások, a hangosítás terén.
KULTer.hu: Úgy tudom, Magyarországon ez az egyetlen olyan kulturális programsorozat, amely egy zsinagóga udvarában zajlik. Ezzel kapcsolatban milyenek voltak a közreműködők visszajelzései? Volt olyan előadó vagy fellépő, akit esetleg feszélyezett a hely szentsége?
A budapesti „zsidónegyed” területét rendszeresen használják fel fesztiválok és egyéb rendezvények lebonyolításához, viszont ahol zsinagóga, bét hámidrás imaház, kóservágoda és mikve van egy nagyobb udvarban, illetve ezeknek az épületeknek használják a sajátos miliőjét, olyan nincs. Ez a helyszín országosan is egyedülálló, hiszen egy százhúsz éves épületegyüttesről van szó, ami sok szempontból a korabeli állapotot tükrözi a látogató számára. A rendezvény esszenciáját pont ez adja: a romos épületek között megjelennek a kortárs alkotók művei, az udvar egyes részein színpad van, a vallási elemek, programok mellett pedig elférnek a színházi, zenei produkciók, illetve az író-olvasó találkozók is. Például Áfra János a béth hámidrás imaház női karzat részén kérdezte Csobánka Zsuzsa írónőt, majd néhány nappal később Szénási Miklós szintén egy irodalmi beszélgetést moderált, melynek alkalmával a helyszín a jelenlévők számára egy igazán meghitt környezetet teremtett, s az ott szerzett élmények vitathatatlanul erősebben hatottak a közönségre, mintha bárhol máshol élték volna át azokat.
Bátran mondhatom, hogy azok a művészek és előadók, akik idén nálunk jártak, csak pozitív élményekkel távoztak. Az előző évben voltak olyan tapasztalataink, hogy az itt kiállító művészeket a zsidó származással azonosították, akik ettől megrettentek és nem akartak a későbbiekben megjelenni nálunk. Olyan is volt, aki szörnyülködve értetlenkedett, hogy miként fordulhat az elő, hogy zsidó udvarban a magyar népi kultúrát jelenítjük meg, nem is lépett fel nálunk, pedig vártuk. Pont ez volt a célom: az, hogy a magyar népi kultúra, a magyar hagyományok világa itt, a zsidó udvarban jelenjen meg a kortárs művészettel együtt, egy, a zsidó kultúrához köthető helyen. Idén nem volt hasonló felháborodás, értetlenkedés.
KULTer.hu: Nehéz dolgom van, mert mindig kulturális fesztiválként emlegetem a Művészetek Udvarát, de egy régebbi nyilatkozatodban azt mondtad, hogy ez nem egy fesztivál. Sok a fiatal, a nézők kezében lévő műanyagpohárban kósersör csillog, jó a hangulat és sok a zenés program. Mi az, ami miatt mégsem nevezhetjük fesztiválnak a Művészetek Udvarát? Vagy ez tavalyhoz képest változott volna?
Ez egy nagyon jó kérdés. Örülök, hogy emlékszel erre a tavalyi mondatomra. Valóban azt mondtam, hogy ez nem fesztivál, hanem művészetek találkozója. Sokan akarják ráerőltetni a rendezvényünkre a fesztivál jelzőt, sőt rám is a fesztiváligazgató titulust. Most még azt mondom, találkozó ez, a művészek, előadók és az érdeklődők közös platformja egy olyan helyen, amelynek komoly történelmi, vallási és társadalmi múltja van. A rendezvénysorozat fricskát ad a jelenlegi társadalmi devianciának, amely az elfogadás és a megértés hiányát tolja maga előtt. Elképzelhető, hogy a jövőben – bármennyire is akartuk művészeti-kulturális találkozóként aposztrofálni a Művészetek Udvarát – fesztiválként fogunk beszélni róla.
Idén is sok tapasztalatot gyűjtöttünk, s már a jövő évi esemény részletein törjük a fejünket. Szerepel a terveinkben, hogy egy, a népi kultúra, hagyomány őrzésére és a kortárs művészet megjelenítésére épülő intézményesített formát öltsünk úgy, hogy mindemellett más helyeken – például Mádon – is ott lehessünk, olyan rendezvényekkel és találkozókkal, amelyek megidézik a hatvanas, hetvenes évek fonóinak, illetve író-olvasó táborainak hangulatát.
KULTer.hu: Arról sem lehet megfeledkezni, hogy csaknem minden korosztály képviseli magát a kiállítók/előadók és a közönség köreiben. A slam poetry program után az egyik slammer mesélte, hogy felment a színpadra, megszólította a közönséget, majd megakadt a szeme egy, az első sorban ülő idősebb bácsin, és teljesen zavarba jött, mert a közönséggel együtt őt is letegezte. Mennyire lehetett összeegyeztetni a generációs különbségek miatti eltérő igényeket?
Érdekes szempontot vetettél fel. Az alkotók és a befogadók találkozója mellett van egy másik kiemelt szerepe is a rendezvényünknek, amely arról szól, hogy összehozzuk a különböző korcsoportokat. Belépve az udvarba a kicsik futkározva fedezik fel a részleteket, valahogy úgy, ahogy én tettem anno gyermekkoromban. Az idősebb és fiatalabb résztvevők, művészek és előadók közti párbeszédekben érezhető a lazaság, a közvetlenség, a látogatók tegezik egymást. Ami nagyon fontos, hogy a nézőként ott ülő idős bácsi maximálisan elismeri például a fiatal slammer művészetét. Ugyan eltérő generációs igények vannak, de a látogatók szeretik a hagyományosan más korosztályoknak szóló produkciókat is. Ezért is volt lényeges számunkra, hogy az említett slam poetry-délután jól sikerüljön, a közönség befogadja, szívesen vegye a slammerek előadásait.
KULTer.hu: Eddig főként a színpadon történtekről beszéltünk, de a rendezvénysorozat lényegét nem ezek adják, hanem a templomban és a kóserházban kiállított alkotások. Ebben az évben mi volt a tárlat témája? Ha jól tudom, képzőművészeti díjat is alapítottatok idén. Mesélnél erről?
Igen, fontos eleme a rendezvénynek a képzőművészeti tárlat. Tavaly huszonegy alkotó állított ki, vegyesen voltak köztük pályakezdő és már jegyzett művészek is. Fontosnak tartottam ezt a szempontot is, vagyis, hogy lehetőséget adjunk a pályakezdő alkotók bemutatkozásának is. Sokat gondolkodtam ezen, hiszen rengeteg támadás ért emiatt, viszont azt kell mondanom, hogy ha a szervezők, illetve a neves művészek köre kirekesztő, akkor szinte semmi lehetősége nem lesz a kortárs pályakezdő művészeknek a közönség elé kerülni. Számomra is hosszú évekbe telt, amíg ajtókat nyitottam meg, hogy megértsék a művészetemet. Azt szeretném, ha másoknak nem lenne ilyen hosszú az út. Természetesen ehhez lényeges az alkotótáborok művészeti szempontú képviseletét is megerősíteni.
Ezért is gondoltam azt ki, hogy az alapítvány gondozásában pályázatot hirdetünk, és a debreceni, illetve a környéken élő művészeket meghívjuk egy a zsidó kultúrát és vallást megjelenítő eseményre. A legjobb alkotásokat díjaztuk, az alapítvány tulajdonába kerültek és a megújult zsinagóga állandó kiállításán vannak bemutatva. Idén három alkotó műveit láthatta a közönség: Láng Eszter képzőművész és Potyók Tamás festőművész munkáit, valamint Puskás Dániel fotós képeit. A zsinagóga épülete még felújítás alatt van, így a kiállítók számát korlátozni kell, pedig nagyon sokan jelentkeztek teljes kiállítási anyaggal.
KULTer.hu: Nagyon fiatal a kezdeményezés, s mint ilyen, gondolom, még nagyon képlékeny is minden. Mi volt ennek az évnek a tanulsága, és milyen konkrét tervekkel álltok a következő év elé?
Igazad van. Fiatal és képlékeny a rendezvény, de már látom a végleges formáját és a tartalmának a fő vonalát. Jövőre július elején rendezzük meg a Művészetek Udvarát, négy napos lesz, folyamatos, egész napon át tartó programokkal. Maradnak a Debreceni Népi Együttes táncosai, valamint az idén is fellépő népzenei együttesek. A közönség kérésére lesz sok jazz és klezmer zene, ahogyan slam poetry is, mint esti fő program. Tervezzük, hogy még több író-olvasó találkozót és beszélgetést szervezünk az eseményre. Szeretnénk a kortárs íróknak és költőknek lehetőséget adni a közönséggel való találkozásra egy közvetlenebb fórum elindításával. Addigra megnyílik a zsinagóga és elkészül az emlékhely, amelyek még különlegesebb helyszínként szolgálnak majd. Megcsináljuk a gyerekek számára a hátsó kertet „Mesekert” néven, s számos gyerekprogrammal szolgálunk majd. Jövőre is vállalunk gyerekfelügyeletet azért, hogy a szülők is gondtalanul szórakozhassanak. Három színpadon fognak zajlani az előadások, beszélgetések, és persze több kiállítónk lesz, mint idén.
Újra elmegyünk Mádra a Jó éjszakát! programhoz kapcsolódóan, hogy megnyissuk az ottani zsinagóga udvarát, úgy, ahogy néhány hete tettük egy délutáni bemutatkozás erejéig. A programokról, hírekről folyamatosan tájékoztatjuk majd a közönséget, itt a KULTer.hu-n is.
A fotókat Áfra János készítette.
