Hogy miért mentem el az írótáborba? Ferdinandy György, Jókai Anna voltak a húzóerők, miattuk az igen mellett voksoltam. Persze sok jót hallottam már a HÍR-ről korábban is, de mindez mit ér, ha nem vagy a részese. Egy friss kaland lezárása után kezdődik a másik.
Kezdetek és végek. Nem is tudom, mire számítottam, amikor a pár hónapos hollandiai tanulmányutam után a gépem landolt Magyarországon. Hosszú, fárasztó utazásom végén sikerült megérkeznem a hajdúböszörményi Kálvin térre, ahova a tábor felelős szervezője értem jött, hogy eljuttasson a következő 5 nap helyszínére. Már útközben próbáltam enyhíteni kíváncsiságomat, s kérdéseimmel faggattam Papp-Für Jánost, akitől meg is tudtam, hogy a kezdeményezés elsődleges célja, hogy azon fiatal, szárnypróbálgató íróknak segítsen, akik nem tehetnék meg, hogy egy költségesebb írótábor résztvevői legyenek. Körülbelül 120-an jelentkeztek, a korosztály pedig vegyes. Lesz zene, irodalom, slam poetry, sok értékes ember. Higgyem el! Nos, én elhittem.
Ebéd után a tábor rövid ismertetőjébe kezdett Papp-Für, majd a kurzusvezetők foglalták össze, mivel kívánnak foglalkozni a szorosra szabott tábornapok alatt. Áfra János a kortárs irodalom remekeinek megismerése nyomán vázolta, hogy arra koncentrál, hogyan ismerjük fel, melyik szöveg csak autodidakta kísérlet és mitől válhat egy írás minőségivé, professzionálissá; Szálinger Balázs és Farkas Wellmann Endre a vers technikai és lelki oldalával foglalkoztak; míg Ferdinandy Gyögy és felesége, Maria Teresa Reyes a prózával, valamint a műfordítással. A társművészeti szemináriumok közül is lehetett csemegézni: Bíró Gergely irodalomterápiát tartott, Szabó Imola Julianna a líra és Photoshop kapcsolatára építette fel kurzusát, Pollák Orsolya és Szilágyi Tamás pedig a színészmesterség alapjait ismertette meg az érdeklődőkkel. Nagy volt a dilemma a sok-sok jól csengő név hallatán, de végül sikerült döntenem.
A hivatalos megnyitót Kiss Attila, a város polgármestere és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke nyitotta meg, ám a főszerep Jókai Annáé volt, aki többek közt arról beszélt, hogyan vált íróvá. A dedikálás után pedig kezdetét vette az ismerkedés, aminek köszönhetően a kezdeti idegenkedés is hamar eltűnt.
Másnap már indultak a kurzusok. Prózai nyelvem fejlesztése foglalkoztatott, és mivel az angolt használtam hónapokig, megfordult a fejemben a műfordítás gondolata is, így logikusnak tűnt a döntés, hogy Ferdinandy György óráira járjak. Sok-sok új könyv, novellák címei, írók nevei hangzottak el, tehát jócskán bővült az „amit még el kell olvasnom” listám. Jó tanácsok, régi történetek, fordulatok, trükkök mellett a novellaírók gyakran elkövetett hibáira is felhívta Gyuri bácsi a figyelmünket.
Társművészeti szemináriumok követték az íróiskolákat, így teltek a délelőttök. Az ebéd után minden nap szieszta következett, majd a Hangol(l)ó című programon Török Péter versmondó tanítványaitól hallhattunk jobbnál jobb strófákat. A délutáni programokon többek között Győrffy Ákos, Szentmártoni János, Rózsássy Barbara olvasott fel, valamint bemutatkozott a József Attila Kör is. Ferdinandy György és Csender Levente beszélgetését szintén hallhattuk az emigrációval kapcsolatos kalandjaikról, sok anekdota kíséretében.
A zenés előadásokból sem volt hiány – a Papp-Für János Árnyékapa című verseskötet-tervéből készült előadásban instrumentális blokkok váltották a mély érzelmi tartalmú szövegeket, ahol a könnyeivel küszködött a hallgatóság. Ezt a lelkiállapotot elősegítették az előadók is: Török Péter, Brudás Virág, Hodosán Dóra és Mezei Beáta.
Bezerédi Zoltán A kékszakállú herceg csodálatos élete című Esterházy-mű részleteit adta elő, illetve másnap különféle versek és prózarészletek szerepeltek műsorában. A vastapsból úgy tűnt, hogy a nagyérdemű régen látott ilyen zseniális színészt, aki tényleg érti és érezhetően élvezi a mesterségét. Köszönjük.
Ami a sokszínű programfelhozatalból kilógott, az nem volt más, mint a János vitéz modernkori feldolgozása, a Popcorn John, amely itt különös mód a mulatós zene hangulatát idézte fel. Ugyanakkor egy új, divatos is belekóstolhatott, aki még nem hallott volna a slamről. Persze még maguk a műfajjal foglalkozók sem tudják pontosan, mi ez, azért utolsó este igyekeztek mosolyt csalni arcunkra. Voltak ügyesen összerakott szövegek, viccesek és „na, én majd megváltom a világot” típusúak is. Az egyéni előadásokat követően Mikroszkóp színpad-jellegű karakterek megidézésével is sikerült megnevettetni utolsó este a kis csapatot. Asbóth Balázs és Daróczi Jakab nevei egyszer még országszerte ismertek lesznek. Vagy már azok is?
Különös hangulatban és lesokkolva vettük tudomásul, hogy elérkezett az utolsó délelőtt, amikor a kis-nagy poéták elővették irományaikat, és felolvasták, amit az íróiskolák résztvevőiként alkottak a pár nap alatt. Egytől egyig igényes írások voltak, tükrözve az egyéniségeket. A kurzusvezetők büszkék lehettek, de díjat sajnos nem kaphatott mindenki. A társművészeti szemináriumok hallgatói közül Molnár Beáta, Szabó Ferenc és Tóth Kinga részesültek elismerésben, az íróiskolák szakmai díjait Csernáth Balázs, Répási Vendel és Szalóki Dóra kapták, a közönség Hodosán Dóra előadását értékelte különdíjjal, a Tábor Nagydíját pedig idén Birtalan Andrea kapta kötött formájú verseiért.
Egyedül a zeneszerzés kurzust hiányoltam – ami az előző évi tábort gazdagította –, és amit Papp-Für János ígért: az ukulele hangszert. Ami viszont részben kárpótolt, az a Terasz zenekar muzikális előadásmódja, funky és jazz standerdek feldolgozásai. Izgatottság, impulzusok, értékes pillanatok, jó hangulat, éjszakai összeborulások és reggeli álmos íróiskolások. Ez volt az idei HÍR.
III. HÍR – Hajdúböszörményi Írótábor, Hajdúböszörmény, Széchenyi István Kollégium, 2014. június 24–28.
A fotókat Áfra János készítette.
