Utolsó harc
nem hagyná magára az Európai Uniót
a kövekből összerakódott Svédország
megosztaná vasát, kérgét
megosztaná a kis bagózacskókat
ha kellene az Uniónak
nem engedné széthullani
forgácsaira a fát
ha kellene tűzzel-vassal küzdene érte
még az Amerikába kivándorolt svédek is
garanciát vállalnának
a skandináv status quoért
és a népek békéjéért
az Egyesült Európában
megosztanák az utolsó krumplibogarat
a vízben főtt sózott halat
európai társaikkal
mert emlékeznek még a nagy éhínségre
amikor nem termett meg a krumpli sem
és a legjobbnak azt látták
hogyha összepakolják kis motyóikat
és felszállnak Göteborgban
az Amerika felé tartó hajóra
hogy megalapítsák a maguk kolóniáját
az Új Világban
az 1800-as évek végétől
az 1920-as évekig másfél millió
svéd hagyta el az országot
ezeknek egyötöde visszatért hazájába
Svédország nem hagyná el az Uniót
nem hagyná magára a bajban
sőt, azt szorgalmazná
hogy Izlandot és a gejzireket is vegyék be
hogy a romák tovább tudjanak vándorolni
Svédország nem hagyná magára
a korábban kiharcolt globalizációt
mert akkor nem tudnának
húsgombócot enni Thaiföldön és a Kanári-szigeteken
mert akkor nem lennének mindenhol
ugyanolyan unalmasok a hétköznapok
és nem lehetne a Svenska Dagbladetet
a párizsi újságárusnál megvenni
valahol mindenki svéd
svéd a párizsi belvárosi boltos vagy az értelmiségi
az új-mexikói latino farmer és a New York-i bróker
svéd az acél, a csavar, a keserű
svéd a nyelv alatt szorongatott kockacukor
a kettős morál, a lidokain
a gyufaszálak és a dinamit
a gőzturbina és a tejszeparátor
svéd az októbertől márciusig tartó éjszaka
nem hagyná magára
az Európai Uniót
a macskakövekből összerakott
polkát és tangót táncoló bagázs
nem volna Unió
svéd slágerfesztivál nélkül
számi vasbányák nélkül
halszagú rokonság nélkül
nem létezne a kontinens
a Skandináv-félsziget
ugrásra kész oroszlánja nélkül
nem volna honnan importálni
a szolidaritást és az impotenciát
a szőke nőket és a szexipart
a toleranciát és a bútorokat
hol volna akkor
a vörös áfonya lekvár
a húsgombóc vagy a vérpalacsinta mellé
ha nem lenne Svédország
kulcsa a megbékélésnek
és a fegyverkereskedelemnek
nem hagyná magára az Európai Uniót
a kövekből összerakódott Svédország
megosztaná vasát, kérgét
megosztaná a kis bagózacskókat
ha kellene az Uniónak
nem engedné széthullani
forgácsaira a fát
Olyan ez a vers, mint egy marxista programvers!
Ha csak indirect módon is, de politikai töltetű, s a KULTer.hu ignorál mindenféle politizáló verset. Továbbá nem érzem az átütő “poézist” sem a műben.
“svéd az acél, a csavar, a keserű
svéd a nyelv alatt szorongatott kockacukor
a kettős morál, a lidokain
a gyufaszálak és a dinamit
a gőzturbina és a tejszeparátor
svéd az októbertől márciusig tartó éjszaka”
https://pbs.twimg.com/profile_images/1052969856/logo-da-JM.gif
Szerintem a szöveg termékeny iróniával idézi fel az említett kommunista rigmusokat, de aktuálpolitikai tartalmat látni bele eléggé paranoiás dolog lenne, amúgy egy nagyobb kompozícióba szervesül az írás, ami a svédek történelmén vezet át. Izgalmas anyag. Az egésznek van egyfajta, az Oravecz-lírával is rokon, mégis nagyon sajátos poézise, amit én nagyon kedvelek.
Itt még olvashatóak további szövegek is a ciklusból:
https://www.kulter.hu/2014/05/szeles-judit-versei/
https://www.kulter.hu/2014/04/szeles-judit-verse/
Szerintem még csak fel sem idézi a marxista programversek nyelvi világát. (És ha mégis, az sem jelent semmit. József Attila is tucatnyi marxista verset írt, amelyek művészileg messze kiemelkednek a dilettáns megélhetési költők szerzeményeitől. Sőt még a kanonizált versei is nagyon sok, a korabeli szocialista ideológia képeit felhasználó metaforát mozgósít “vas éjszaka” stb.) Aktuálpolitikát egyáltalán nem látok benne. Inkább beszélnék a vers esetében a lírai beszélő idegen, a kívülálló, a “nem-svéd” tekintetéről, amely ugyanúgy élesebb és tisztább, mint amennyire általánosító is. Ennek a folyamatos váltogatásában látom a már fentebb említett iróniát is.