Már túl vagyunk a tábor felén. A csapat egyre fáradtabb, de kezd összerázódni. Aztán ellopnak egy pénztárcát. Aztán még egyet. Közben mennek az előadások, könyvbemutatók, még mindig nem tudjuk, kik írják a titkos naplót, de azt mindenki érzi, hogy csak az gyanús, aki nem gyanús.
Pénteken már meg sem lepődtek a konyhás nénik, mikor reggel hat körül beültem a menza leghátsó asztalához és magam elé vettem a laptopomat. Nagyjából tíz órára mindenki előkerült, és elkezdődtek a szemináriumok, amiket csak az ablakból tudtam figyelni. Kicsivel egy óra előtt sikerült végeznem minden dolgommal, majd belevethettem magam a tábor mindennapjaiba. A líra szeminárium még mindig tartott, elkerültem őket, mert nem akartam zavarni, így a már véget ért slames műhelymunka tagjai felé vettem az irányt. A csapat nagy része a kiutalt „házi feladatot” csinálta, slamet írt a rendszerváltásról. Mikor leültem közéjük, többen is megkérdezték, felolvashatják-e nekem a szövegeiket, és bár még nem publikusak – szombaton lesznek előadva –, azt megállapítottam, hogy nagyon minőségi, ötletes megoldások vannak születőben.
Ebéd előtt kicsit elnéztem a kocsmába, és beültem a csendesen fröccsözők, sörözők közé. Pont akkor kapcsolódtam a csoporthoz, mikor az Irodalmi Jelen Online tudósítója, Tóth Tünde arról mesélt, hogy tegnap este valaki ellopta a pénztárcáját. A táskájából. Szerencsére a tárca meglett, az összes iratával együtt, azonban a pénze nélkül. Kiderült, hogy valamiféle lopás sajnos szinte minden évben történik, azonban ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, jobban kell ügyelni a saját cuccainkra, no meg a másokéra.
Ebéd után elkezdődtek az első beszélgetések. A mai napon a friss JAK-füzetek bemutatása volt a program. Elsőként Nemes Z. Márió mutatta be új, épp nyomdában lévő kötetét Bartók Imre és L. Varga Péter moderálásában. A preparáció jegyében című, kritikákat és esszéket is tartalmazó könyv szerkesztése és nyomtatása kicsit megcsúszott, de pár napon belül már kézzelfogható lesz, s hozzá társul nemsokára a L’Harmattan gondozásában megjelenő doktori dolgozata, az idei harmadik kiadott könyv, hiszen ebben az évben már egy verseskötete is napvilágot látott, mégpedig a Librinél.
Ezután Nagy Márta Júlia, Pallag Zoltán és Kerber Balázs válaszolt Borsik Miklós és Balajthy Ágnes – a JAK-füzetek szerkesztőpárosának – kérdéseire. A beszélgetés során minden szerző felolvasott egy-egy választott verset a kötetéből, ezt azért is emelem ki, mert sajnos a JAK-tábor többi kerekasztalánál erre nagyon ritkán került sor. Nagy Márti Ophélia a kádban című kötetével kapcsolatban arról beszélt, hogy a versekben hogyan és miért jelennek meg helyszínek, illetve mennyire lehet őket felismerni, s milyen jelentősége van ennek. Pallag Noirja a hétköznapi emberek problémáival foglalkozik: élet, szerelem, gyermekkor, halál. Kerber Alszom rendszertelenülje mediterrán költészetként lett bekategorizálva, és nem véletlenül. A versek egy része a strand témát dolgozza fel, mely egy nagyon érdekesnek ígérkező koncepció. Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepenje következett, majd végül Lesi Zoltán Merül és Izsó Zita Színről színre című kötetei kerültek bemutatásra, ám amíg a beszélgetés folyt, nekem sajnos az előző napi tudósítással voltak még dolgaim.
A hosszú program után következett a vacsora, majd Gaborják Ádám, a JAK elnöke mindenkit behívott az előadóterembe egy közérdekű közleményre. Eltűnt ugyanis még egy tárca. A tábor technikusáé, aki később elmondta, a kulcsra zárt szobájából tűnhetett el a tárca. A szálláson 4-5 ágyas lakrészek vannak, és mindegyikben minimum 3-an vannak elszállásolva, azonban szobánként csak egy kulcs van. Hogy ne kelljen mindig vadászni a kulcsra egymást keresgélve, a technikus és szobatársai úgy döntöttek, elrejtik azt egy cipőbe. Azonban ezt egy idegen is észrevette, bejutott a szobába, majd elemelte a tárcát. Sajnos ez nem is került elő, azonban ezután bizonyára tényleg mindenki sokkal jobban ügyel majd a saját értékeire.
A V4 kerekasztal: A rendszerváltás gyermekei című workshop kicsit megszórta a közönséget. A V4 egy olyan nemzetközi szemináriumot támogatott a tábor idején, amely a prózás, lírás, slames és drámás műhelymunkák mintájára valósult meg. Mivel a diskurzus angolul folyt, nem minden részét értettem a beszélgetésnek. Vagyis inkább: volt néhány rész, amit igen. A külföldi és magyar táborozók arról beszélgettek, hogy a rendszerváltás milyen hatásokkal volt rájuk, illetve ők maguk mennyire hitelesen tudnak írni mindezekről.
Az utolsó program Czinki Ferenc könyvbemutatója volt, amit nagyon vártam. Az Egy kocsma város címet viselő zsebkocsmakönyv nagyon igényes munka. A kézzel kötött könyvecske borítója söralátétekből készült, ami már előrevetíti, hogy nem a könyvespolcra való, hanem használni kell, vinni a kocsmába és olvasni, ráadásul jegyzetelni is lehet bele, a végén üresen hagyott oldalakra. A könyv azonban nem csak Czinki műve, hiszen minden szöveg mellé profi fotósok készítettek képeket, név szerint: Oláh Gergely Máté és Arany Gold Zoltán, a kötetterv pedig Varga Gábor Farkashoz köthető.
A bemutatón a Barbi és Jancsó akusztik duó zenélt a Blahalouisiana zenekarból, miközben a terem falait egy furcsa, víz alatti érzetet adó mintázat borította be. Az egész valahogy szürreálisan fantasztikus volt. Az est végén a szerző dedikálta a kötetet, majd a hivatalos program ismét lezárult, és a csapat kettéoszlott: a kocsmás és a szálláson ivók két pártjára.
JAK-tábor, 4. nap, Balatonszemes, 2014. augusztus 29.
A fotókat Áfra János készítette.
