A zárónapi közgyűlésen a kollektív fáradtság ellenére viszonylag magas volt a részvételi arány, ami nem is akkora csoda, hisz formálisan ott dőlt el, kik fogják szervezni január elsejétől a József Attila Kör programjait. A nap végére pedig az is kiderült, hogy kik voltak a naplóírók, mit alkottak a slammerek a héten, és hogy a dinópornó bizony többek életében nyomot hagyott.
Kissé fáradtan ébredtem a JAK-tábor utolsó napján, fej és torokfájás, orrfolyás. Nem egy jó kezdet, ezért a visszafekvés mellett döntöttem, így azonban sajnos lemaradtam a nap utolsó szemináriumairól. Aki megfázik, viselje a következményeket. Olyan fél egy felé lettem ismét életképes. Ezúton is külön köszönet Nagy Eszterannának és Sepsi Lászlónak az életmentő lázcsillapítóért, torokfájás elleni tablettáért, meg persze a Neo Citranért, Vásári Melindának pedig az aszpirinért. Bevallom, ez utóbbi nem egészen csak a megfázás miatt kellett. A gyógyszerek elkezdtek hatni, én pedig hozzáfogtam az előző napi beszámoló megírásának, azonban el kellett halasztanom a dolgot, mivel kezdődött a JAK közgyűlése.
Az idei közgyűlés főleg nyílt szavazásokkal telt, mivel minden megpályázható posztra csak egy jelentkező(páros) akadt, így Gaborják Ádám JAK-elnök rögtön fel is vetette, hogy erre való tekintettel szavazzák meg, ezúttal a választás egyszerű kézfeltartással történjen a titkos szavazás helyett, Áfra János – a közgyűlés levezető elnöke − szavazásra is bocsátotta ezt. Én mint külső szemlélődő, kicsit komikusan feleslegesnek találtam ezt a procedúrát, de máson nem láttam, hogy nagyon meglepődött volna. A közgyűlést végül mégsem ültem végig, mint ahogy eleinte terveztem, mert az előző napi beszámolóval kellett foglalkoznom, azonban lenne pár dolog, amit kiemelnék a közgyűlésből.
Elsőként Gaborják Ádám elnöki beszámolóját hallgathatta végig a JAK-tagság jelen lévő része. A szervezet elnöke beszámolt arról, hogy egy nagyon sikeres Ünnepi Könyvhét áll a hátuk mögött: tavalyhoz képest kétszeresére nőtt a bevételük is. Ezt követően a JAK-tábor finanszírozásáról is beszélt, kiemelve a MrSale öltönyüzlet szerepét, hiszen a cég egymillió forinttal támogatta a több napos kulturális rendezvényt, míg az NKA e tekintetben egyre kevésbé tűnik hadra foghatónak, ezért is biztatott Gaborják Ádám mindenkit, hogy más, alternatív, akár nemzetközi források után is érdeklődjön.
Ezek után következett az új programfelelősök megválasztása. Szabó István Zoltán lett a Középiskolás fokon rendezvényszervezője, Vásári Melinda és L. Varga Péter pedig elnyerte a JAK Műfordító Tábor szervezésének jogát, Sörös Erzsébet Borbála a JAK Tanulmányi Napok felelőse lett, míg Braun Barna Kozák Tibortól vette át az idén elmaradt JAK Piknik szervezési feladatait, Nemes Z. Márió és Miklósvölgyi Zsolt (a KULTer.hu egyik alapítója) pedig az újonnan kiírt könyvsorozat szerkesztője lett, amely a különféle médiumok közötti átjárásokra koncentrál majd.
A gyűlésnek még két fontos momentumát érdemes kiemelni: az elnökválasztást és az új tagok felvételét. Az előbbi nem volt kérdés, lévén Gaborják Ádám volt az egyetlen pályázó, így a 3 éves beszámolóját vastapssal dicsérő hallgatóság ismét megszavazta az elnöki pozícióra. Az új tagokkal kapcsolatban azonban kissé megosztottabb volt a társaság. A JAK-ból néhány éve kilépett kabai lórántot természetesen szó nélkül vették fel ismét a József Attila Kör tagjai közé, ahogy pl. a Debrecenben tanuló Balogh Péter (Zetas) tagsága sem ütközött akadályba, ám Tépő Donáttal más volt a helyzet: a verseket, novellákat és regényeket is író, főleg a self publishing módszerét képviselő szerző pályázatát a formális problémák miatt gyanakvással fogadták, de Nemes Z. Márió felszólalása után a vita elcsitult, és végül őt is felvették a JAK tagjai közé csakúgy, mint Berényi Emőkét, Gyertyános Tímeát, Győri Orsolyát, Hutvágner Évát és Fazekas Balázst is.
A közgyűlés után egy vacsorával egybekötött hosszabb szünet következett. Utolsó nap már sokan nem is kockáztatták meg a menzát, egyből valamelyik part menti étterem felé vették az irányt, én azonban bátran asztalhoz ültem ismét, azzal a nem szűnő kíváncsisággal, hogy vajon mivel áll elő az akkorra már csak rendszerváltás előtti nosztalgiakonyhának nevezett étkezde. A válasz: rizs és egy kisebbfajta húspogácsa, ami azért érdemel szót, mert a tábor ideje alatt először éreztem azt, hogy az étel mennyiségével és nem a minőségével van problémám.
A szegényes vacsora után kezdődött a záróakkord első felvonása, a felolvasószínház. Mikó Csaba Apátlanok című drámáját Tóth András rendezte, a dramaturg pedig Németh Nikolett volt. A darab egy rendszerváltást megélő család történetét mesélte el kilenc jelenetben. Élveztem a műsort, azonban a szöveget néhol gyengének, túl direktnek tartottam, annak ellenére, hogy a színészek fantasztikusan alakították a szerepüket. A darab után a Csider István Zoltán és Pion István vezette slammer szekció mutatta meg, hogy a műhelymunkák során mire jutottak. A téma a rendszerváltás volt, és igazán jó szövegek születtek. A slam után kiderült, hogy kik írták a titkos naplókat. Mán-Várhegyi Rékára többen is tippeltek, így mikor elhangzott a neve, sokan izgatottak lettek, azonban Csutak Gabit senkinek nem sikerült eltalálnia, így végül nem volt olyan, aki visszakapta volna a tábor díját, mely a két találatért járt volna. A két írónő beszámolói alatt hatalmas nevetőhullámok alakultak ki a közönség soraiban, és jó hangulattal emlékeztünk az elmúlt napok szép, vicces, esetleg néhol kellemetlen jeleneteire.
JAK-tábor, 5. nap, Balatonszemes, 2014. augusztus 30.
A fotókat Áfra János készítette.
