Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Viszlát, Sziget!

Sziget Fesztivál 2014, 4–5. nap

sziget4Túl a végső visszaszámláláson, megfáradtan és kicsit betegen ugyan, de csodás élményekkel gazdagodva búcsúztam a Sziget Fesztiváltól. Lelkes fesztiválközönség, színekbe fulladt Color Party, egy kis kultúra és fergeteges koncertek: emlékezzünk meg a negyedik és ötödik napról is, melyek méltó záróakkordjai voltak az egyhetes őrületnek!

Augusztus 16. (4. nap) Pár nap alatt rájöttem, hogy teljességgel megbízhatok a barátaim, barátnőim zenei ízlésében. A negyedik napon nem volt konkrét ötletem arra vonatkozólag, hogy melyik koncertre menjek, úgy voltam vele, hogy azt hallgatom majd, amit az ismerőseim javasolnak. A hat nap alatt felgyülemlett, izzadtságból, hányásból és alkoholból kialakuló szagkombinációt erőteljesen érezni lehetett a Sziget Fesztiválköztársaság bármely pontján, még úgy is, hogy a szerdai esős, hideg idő óta úgy megfáztam, hogy gyakorlatilag takarékon van a szaglótehetségem. Sőt, hangom sincs. Hogy ez a por, a füst, a kiabálás, a megfázás vagy ezek együttes hatásának eredménye-e, jó kérdés. Ma volt a Color Party, amit végül hátulról néztem, de nem lettek olyan szivárványszínűek az emberek, mint ahogy vártam. Viszont a sár színes lett.

sziget6

A zenei palettát ma egy kis hazai ízzel kezdtük: a Cloud 9+ banda tavaly robbant be a köztudatba Supernova című számával. A zenekarra jellemző az élőhangszeres játék és az elektronikus melódiák ötvözése, ami egy kis rappel fűszerezve igazán dinamikus muzsikát eredményez. A következő zenei élmény a számomra addig ismeretlen Jagwar Ma fellépése volt az A38 Színpadon. A banda a hatvanas éveket idéző pszichedelikus rockot modern elektronikus hangzással spékeli meg, s emellé jön még az énekes éteri hangja, amelytől tuti, hogy libabőrös leszel. Kell ennél több? A zenéjük szinte hipnotikus erővel bír: kiragad a tömegből, a közegedből, a világból, csak csukott szemmel lebegsz és nem tudsz mást tenni: élvezed. Mindezt bármilyen tudatmódosító szer nélkül (persze úgy a korrekt, ha csak a magam nevében nyilatkozok). Maradva az A38 helyszínén a következő fellépő a Wild Beasts volt, akiknél sajnos gondok voltak a hangosítással. Túl erős lehetett a basszus, ami azt eredményezte, hogy konkrétan azt érezted, ritmusra remegnek a belső szerveid. Végül a Crystal Fightersre annyian érkeztek, hogy a buli jellemzésére a „heringparti” egy rendkívül enyhe kifejezés: egy gyöngyszövő tűt sem lehetett volna leejteni, annyian tolongtak az amúgy korlátolt férőhelyes sátorban. Elképzelni sem tudom, mennyien lehettek Stromae fellépésén, amikor már „full house”-t jelentettek a szervezők. Utólag örültem, hogy mégsem voltam a koncerten, mert számomra a tolakodás és egymás taposása, lökdösése teljesen el tudja rontani az élményt, arról nem is beszélve, hogy – mint azt a médiából és ismerőseimtől megtudtam – a Stromae előadás előtt eléggé elszabadultak az indulatok. Pár perccel a kisebb anarchia kitörése előtt jöttem el onnan, szerencsémre.

sziget2

Augusztus 17. (5. nap) Tegnap reggel úgy keltem fel, hogy fárasztó volt ez a pár nap, s már nagyon vártam a következő heti pihenést, azonban a zárónapon kétségbe estem: nem akarom, hogy vége legyen, jó volt elfeledkezni a mindennapi gondokról, jövő héttől pedig minden visszatér a régi kerékvágásba… Mindenesetre reggel óta az esti záróbulira, Calvin Harris fellépésére hangolódtam (aminek a szomszédok nem hiszem, hogy örültek). A mai napot lazulósra terveztem, nem akartam letáncolni a lábam az esti koncert előtt, így beültem egy előadásra, gondoltam művelődöm egy kicsit; beleástam magam a gender témába. Felkerestem a Magic Mirrort, ahol egy talkshow várt, amelynek címe A meleg történelem feltárása – esélyek a láthatóságra volt, de húsz perc nyögvenyelős „kutatásmódszertan” és „levéltárazás” után feladtam.  Már a hét eleje óta terveztem, hogy meglátogatom a „Before I die” című művészeti projektet, mely Candy Chang vietnámi designer kezdeményezése. Egyfajta bakancslista ez, mely álmaink, vágyaink nyíltabb kifejezésére sarkall: mindenki felírhatta vagy felrajzolhatta azt a dolgot, tevékenységet, amit még halála előtt szeretne megtenni. Így krétát ragadtam, és egy sorral hozzájárultam én is a projekthez. (Most inkább nem árulom el, mit írtam fel a táblára.)

sziget

A mai napra abszolút a fáradtság volt jellemző. Lézengő szitizenek bolyongtak az utcákon, sokan már bőröndöt húztak maguk után és kiköltöztek, elhagyták új hazájukat (hátrahagyva az őrületes mennyiségű szemetet, sátrat és miegymást). Már két órával a záróbuli előtt percenként nézegettem az időt és számoltam vissza a perceket, hiszen Calvin Harris nagy kedvencem, s úgy éreztem, ez a buli méltó befejezése lesz az egész hétnek. Így is lett. A skót dj, dalszövegíró, énekes több mint egyórás show-ján csodás lézerfények, konfettizápor, világító rudak és tűzijáték szórakoztatták a megfáradt szigetlakókat, s hűen tükrözték a Sziget őrült hangulatát. Calvin Harris buliját egy srác nyakából néztem végig, aki spontán felkapott.

sziget3

Összességében egy hihetetlen héten vagyunk túl. Mínusz egy bakancs és egy vászoncipő, de semmilyen sérülést nem szenvedtem, rengeteget táncoltam, sok új zenekart és még több izgalmas embert ismertem meg, új barátokat szereztem, berekedtem és megfáztam. Mégis azt mondom, hiányozni fog. Most jöttem rá, milyen nehéz dolog úgy írni egy fesztiválról, hogy az hitelesen visszaadja azt az érzést, hangulatot és vizualitást, ami egy ilyen rendezvény velejárója. Egy biztos: hatalmas élmény volt, már várom a következőt!

Sziget Fesztivál, 4-5. nap, Budapest, 2014. augusztus 16–17.

A fotókat Mohai Balázs készítette.